Szerelem dallamai novellák

1. Nyerni egy macit a másiknak

Lottie mosolyogva kapaszkodott a karomba, ahogy elsétáltunk a színes égők alatt. Örültem, hogy ennyire tetszett neki a karnevál, noha párszor már mondta, hogy nem akar sok ember előtt randizni velem. Persze nem én voltam a baja, sokkal inkább aggódott maga miatt, amit nem tudtam megérteni. Ekkor is nagyon csinosnak láttam fehér, pillangós ruhájában, barna, hullámos hajával és enyhe sminkjével. Semmi hibát nem találtam benne, ő azonban másként érezte ezt. Nem szerette az alakját, mert sosem sikerült elérnie azt a pálcikavékony alakot, amit a többi lány igen, és nem akarta megérteni, hogy engem ez egyáltalán nem érdekelt. Úgy szerettem őt, ahogy van.

– Szeretnél kipróbálni valamit? – karoltam át a derekát, Lottie azonban egyből odébb lépett, és inkább a kezemet fogta meg.

– Felülünk az óriáskerékre? – nézett fel rám gyönyörű, jégkék szemével.

Mosolyogva indultam el vele a karnevál közepe felé, ahol a hatalmas építmény állt. Minden kosár más színekben pompázott, a világítás miatt pedig még szebbnek tűnt, mint nappal. A vattacukor és a pattogatott kukorica illata szállt a levegőben, Lottie pedig ragyogó tekintettel fordult az egyik bódé felé, miközben sorba álltunk. Egyből elhatároztam, ha leszálltunk, veszek neki valami édességet, és nem fogom hagyni, hogy elutasítsa azzal, hogy már így is kövér. Randiztunk, vagyis megérdemli, hogy elengedje magát.

Egy élénkzöld kosárba ültünk be. Amint elindultunk, én egyből átkaroltam Lottie-t, és ő végre hagyta. Boldogan bújt hozzám, fejét a vállamra hajtotta, amitől az eddigi aromákhoz az ő rózsás parfümje is keveredett. Szerettem az illatát.

– Nicky... – fordult hozzám ismét.

Mosolyogva néztem rá, a következő pillanatban pedig elakadt a lélegzetem. Puha ajkait az enyémekhez érintette, finoman csókolt, amitől a szívem egyre hevesebben dobogott. Ritkán mutatta ki így az érzéseit, ezért minden ilyen alkalmat kincsként raktároztam el az emlékezetemben. Félt, hogy mások mit mondanának, ha meglátnának minket együtt. Engem ez sosem érdekelt, elvégre kik ők, hogy beleszóljanak a kapcsolatunkba? Szerettem Lottie-t, ő is engem, mit kell még ezen ragozni? Az meg végképp hidegen hagyott, hogy mások szerint azért nem illünk össze, mert én sportolok, Lottie viszont teltebb alkatú és nem olyan népszerű, mint én. Azt sem értettem, miért számítok népszerűnek, elvégre maximum öt barátom van, és egyáltalán nem érdekeltek se a lányok, se senki ilyen téren. Kivéve Lottie, de a szex még vele se jutott eszembe soha. Csak szerelmes voltam és kész.

Amíg le nem érkeztünk, Lottie fogva tartotta a számat, a kezemet fogta, gyengéden simogatta az arcomat. Imádtam, amikor ezt csinálta, de sajnos csak ritkán ajándékozott meg ezekkel a pillanatokkal. Túlságosan félt mások véleményétől, nekem pedig lassan kezdett sokká válni, hogy sosem ölelhettem vagy csókolhattam meg nyilvánosan. Persze ezt mindig magamba fojtottam, nem akartam ezzel elrontani a kapcsolatunkat, de már éreztem, hogy ezt nem fogom tudni örökké csinálni.

– Mi legyen a következő? – A keze után nyúltam, ő azonban ekkor még ezt is megtagadta tőlem. Nem messze tőlünk egy csapat évfolyamtársunkat vettem észre, és Lottie is éppen őket nézte. – Ne foglalkozz velük! Randizunk, emlékszel? Szeretnék egy jó estét eltölteni a barátnőm társaságában.

– Tudom, csak nem akarom, hogy pletykáljanak rólunk – dörzsölte meg a karját félénken. – Jenna már a múltkor is...

– Nem érdekel Jenna! – Mosolyogva magamhoz húztam Lottie-t, majd a füle mögé tűrtem egyik barna tincsét. – Hadd pletykáljanak, ha ennyire nincs más szórakozásuk. Szeretlek, és ki akarom mutatni, bárhol is vagyunk.

– Tudom, csak...

– Ne foglalkozz velük! Csak rám figyelj, rendben?

Halványan elmosolyodott, arca egy enyhe rózsaszínes árnyalatba öltözött. Hagyta, hogy megcsókoljam, magamhoz öleljem, simogassam. Ahogy átkarolta a nyakamat, végre az én kedvem is sokkal jobbá vált. Lottie szeme gyönyörűen csillogott a színes égősorok fényében, halk nevetése mindennél jobban tetszett, egészen a szívemig ért, hogy megmelengesse azt.

– Nyerjek neked egy macit? – érintettem az orromat az övéhez.

– Nem muszáj.

– Nem muszáj, de én akarom. – Egy gyors puszit nyomtam a szájára, majd még egyet és még egyet.

Végre kézen a kézben indultunk el a célbadobó stand felé, ahol ki is néztem Lottie-nak egy hatalmas, sárga, bolyhos plüssmacit. Erősen kellett kockáztatnom, hogy leolvassam, hány pont kell hozzá, de végül sikerült megértenem. Hatszáz. Az semmi.

Jókedvűen kifizettem hat karikát a fickónak, aki a pult mögött állt. Számomra a dobálás lehetett a legkönnyebb dolog a világon; valahogy mindig pontosan a célba találtam, és talán ez lehetett az oka, hogy a focimeccseken velem dobatták a labdát, ha kellett.

Mind a hat karikát sikerült a százpontos üvegekre hajítanom, de legnagyobb sajnálatomra a férfi nem a maci, hanem egy csomó vízipisztoly felé mutatott, hogy válasszak egyet. Kellett pár másodperc, hogy rájöjjek mi történt, akkor viszont inkább legyintettem, hogy hagyja csak, majd lehajtott fejjel elléptem a bódétól. Megint rosszul olvastam el valamit, most meg szenvedhetek a saját hülyeségem miatt. Nem hatszáz pont volt az a nyomorult maci, hanem kilencszáz.

– Nicky! – lépett elém aggódva Lottie, hogy megállásra késztessen.

– Egy idióta vagyok – tártam szét a karom. – Megint képtelen voltam elolvasni egy rohadt táblát, ezért egy rohadt plüssmacit se tudtam nyerni neked. Ennyi vagyok! Egy hatalmas, buta...

– Nicky, mindenkivel megesik, hogy rosszul olvas valamit – fogta két keze közé az arcomat.

– De én folyton ezt csinálom. Nem vagyok jó semmire.

– Nincs veled semmi baj. – Finoman megcsókolt, hüvelykujjával az arcomat simogatta, amitől legalább kicsit jobban lettem. Legalább ő nem gondolt hülyének. – Gyere! Felvidítalak kicsit.

Egy kacsahalászós játék standjához vezetett, majd kifizetett magának egy kört. Három sárga figurát sikerült kiszednie a vízből egy bottal, majd olyan bizalmasan vette át a nyereményét a nőtől, mintha valami titkos fegyver lenne. Arcán hatalmas mosollyal fordult felém, aztán valami puhát nyomott a kezembe.

Egy apró, kék pólós macit láttam meg a tenyeremen, aminek feje búbjához egy fémkapcsot varrtak, hogy kulcstartóként lehessen használni. Lottie-nál egy ugyanilyen játék maradt, csak az övét rózsaszín pólóba öltöztették.

Ezenelnevettem magam, majd magamhoz húztam a barátnőmet, hogy átölelhessem. Nála jobb lányt nem is kívánhatnék.