One Shot Sztorik-Foci Kiadás

Chelsea-kiadás

Hogy milyen Ben Chilwell húgának lenni? Állandóan szívok miatta, de legalább van munkám.
Chelsea egyik riportere vagyok. Sok olyan játékos van, akit már kiskorom óta ismerek, velük nagyon jó a kapcsolatom. Értem ezalatt az összes angol játékost a Chelseaből. De szerencsére a többiekkel is jól kijövök.
Most éppen a Norwich elleni meccsük vette kezdetét.
Mason csodálatos góllal átvette a vezetést a nyolcadik percben.
Végül 7-0 lett. Na most akkor melyik fiúhoz menjek oda kikérdezni először?
Egyértelmű hogy Mason, mesterhármasa után főleg
.
.
.
-Alice, ezt a ruhád most cseréld át
-NEM-hagytam figyelmen kívül
-Alice Chilwell, nem mondom el mégegyszer hogy indulj vissza a szobádba és keress másikat
-Utállak-trappoltam vissza az emeletre
-Én is szeretlek
Nem szeretem mikor ezt csinálja. Neki nem mindegy hogy mibe megyek ebbe a rohadt buliba? Semmi kirívó nem volt benne. Teljesen átlagos ruha. Najo kicsit rövidebb, és kicsit látszódik a dekoltázsom, dehát egy bulis ruha milyen legyen?!
Inkább kerestem egy egyberuhát aminek az alja nadrág. Lőttem benne egy tükrös képet és végre indulhattunk. Bedobtam táskám hátra, majd bepattantam az anyós ülésre.
-Miért nem lehetett ezt először felvenni? Sokkal jobban áll rajtad-mosolygott
-Kuss-fordultam az ablak felé
-Jajj már hugica, ne csináld a fesztivált mindig
-Én? Te idióta neked nem jó semmi soha. Attól még hogy a bátyám vagy nincs jogod ehhez. 20 éves vagyok, tudom hogy mit csinálok-könnyeztem be
-De hallod most ne sírj már...Csak azért csinálom mert szeretlek és féltelek - fordított magához és ölelt meg
Miután végre elindultunk gyors tankolás után elmentünk pár srácért akik a közelben laknak. A többiek nagy része már a helyszínen várt minket. Odamentem a csajokhoz és be is mentünk.
Elég cink mert mindnek van barátja csak nekem nincs, úgyhogy mint mindig, most is leléceltek táncolni....
.
.
.
Már lassan egy órája itt vagyunk. Az emberek többsége már részeg, amit nem értek hogyan. Nem értem hogy lehet ennyi piát ilyen kis időn belül meginni. Benről ne is beszéljünk. Aztán állandóan engem cseszeget mindenért. Na mindegy is.
Talán Havertz még úgy ahogy józan. Felálltam megkeresni, és végül az emeleten találtam meg az egyik kanapéban.
-Na heloka csajszi, ülj csak le ide
-Nem értem miért csak így lehet bulizni
-Engedd el. Majd én boldogítalak-karolt át
-Hát más választásod nincs is, mert én itt maradok az is biztos
-Nem mintha elküldenélek te hülye. Mesélj miújság mostanában veled? Nem is beszéltünk már négy napja
-Hát láttam hogy jól elvagy Bettyvel, nem akartalak zavarni. Meghát igazából betáblázta magát hozzád már egész hónapra úgyhogy ja-nevettem fel kínomban
-Múltkor bepróbálkozott, hát mondom figyu én nem akarok tőled semmit
-Miiii most nem mondod komolyan? Agyam eldobom
-Pedig de. Dehát ki nem szarja le?Nekem nem kell egy ribanc
-De imádlak
-Akkor erre koccintsunk-vett fel két poharat
Egy jó 20 perc után hallottuk hogy valaki szabályosan rohan fel a lépcsőn. Mily meglepő hogy Betty volt. Rám mérges tekintettel nézett, Kait meg felfalta kb a tekintetével. Fhujj undorító xd
.
.
.
Nagyban Masonnel táncolok már egy ideje, mikor háttalfordított és elkezdte szívni a nyakam. Már én is ittam eleget, úgyhogy nem zavart. Elkezdtem a zene ütemére mozgatni a csípőmet. Hirtelen visszafordított és lesmárolt. De nem volt erőszakos meg semmi, élveztük az estét. Pontosabban élveztük volna ha Ben a seggén maradt volna.
-Haver mit csinálsz a hugommal bazdmeg?-lökött rajta egyet
-Nyugodj már meg haver, csak táncoltak-jött oda Kante
-Normális vagy? Hagyd már őket élni egy kicsit-kiabálta Mendy, de nemhiszem hogy rajtam kívül bárki is hallotta volna
-Ha mégegyszer hozzáérsz a húgomhoz neked véged, megértetted?
-Olyan igazságtalan vagy, UTÁLLAK érted?-pofoztam fel, majd felvettem a cuccom és elindultam kifele. Természetesen utánamjött.
-Várj már, hívok taxit
-Hagyjál békén, rohadj meg-mentem tovább, hátra sem nézve. Egy ideig még hallottam hogy kiabál, de utána már nem. Kerestem egy padot a parkban és leültem.Kicsit hideg volt már, de annyira nem érdekelt.
.
.
.
Már egy jó órája itt ülhettem, mikor lépteket hallottam meg. Csak reménykedni tudok, hogy az egyik fiú az, és nem egy hajléktalan.
-Megfogsz fázni Alibaba
Innen már tudtam hogy Jorginho az. Ő szokott így hívni. Leült mellém és rámadott egy kabátot
-Masoné. Nem tudja hogy elhoztam szerintem-tartotta vissza a nevetést. Nem voltam vicces kedvembe, de ez megmosolyogtatott.
-Miért nem hagy élni? Most miért zavarta hogy jól éreztem magam? Miért ilyen önző?
-Csak félt Alice. Ha nekem lenne húgom én is jobban félteném, mint saját magamat. De igazad van. Te sem szólsz bele hogy éppen melyik kurvát viszi haza nemde?
-Jajj te is idióta vagy-nevettem fel hangosan mert már nem bírtam visszatartani
.
.
.
Másnap este körül kaptam egy üzit Masontől hogy találkozzunk a kisboltnál. Belegyömöszöltem a kabátját a táskámba, majd el is indultam. Már ott várt a padon
-Szia csajszi-ölelt meg
-Hali. Visszahoztam a kabátod egyébként
-Akkor jó kezekben volt. Annyit mondott Jorginho hogy kell neki és kész - nevetett
-Ja, asszem
-Mi a baj? Megint veszekedtetek?
-Nem, most nem-tördeltem az ujjaimat
-A tegnapi csók bánt igaz? Tudod izé...
-Tudom hogy csak a pia hatása volt, nem jelentett neked semmit, felfogtam-forgattam a szemem
-Épp ezt akartam mondani, hogy igenis jelentett valamit, és nem csak a pia hatása miatt csináltam azt, amit.....
.
.
.