One Shot Sztorik-Foci Kiadás

Mason Mount #5

7 éve. 7 évvel ezelőtt hagyott itt szó nélkül. Még mindig nem tudom elhinni. De hogy miről beszélek? Kezdjük az elejéről.

Masonnel születésünk óta ismerjük egymást szó szerint. A szüleink régi jó barátok voltak, és egy utcában is laktunk.
Óvodában is már elválaszthatatlanok voltunk egymástól.
Emlékszem általános suli 3.osztályában elkezdtünk fociedzésekre járni. Ezt sem gondoltam volna hogy egy jó 10 évvel később focista lesz bármelyikünkből is.

És eljött a ballagásunk napja. Itt még nem sejtettem hogy ez lesz az utolsó napunk is együtt.
Minden olyan volt egész nap, mint előtte. Együtt ünnepeltük, hogy végre elkezdjük a gimit, és magasabb szinten tudunk focizni. Erre másnap írni akartam neki , hogy hol találkozzunk a többiekkel, de nem találtam messengeren. Anyától elköszönve gondoltam átmegyek. Lámpák nem égtek sehol, és ajtót sem nyitott senki.
Megpróbáltam tárcsázni, de ki volt kapcsolva. Sírva hazamentem és kérdőrevontam a többieket. Ők is értetlenkedve álltak és nem tudták hogy mi van. És ez 7 év elteltével sem változott.

Én pontosan tudom jól hogy milyen hírneve lett, és hogy hol játszik, mindent.De ő ezek szerint azóta is leszar. Sokat gondolkodtam azon, hogy abbahagyom a focit, de jól tettem hogy kitartottam mellette. A PSG csapatában játszom csatárként.
Holnap játszuk a BL harmadik fordulóját a Chelsea ellen. És hát ugye Mason is Chelsea játékos, szóval gyanítom hogy ott lesz szurkolni.
Fogalmam sincs, hogy egyáltalán tudja e hogy mi van velem. Attól még hogy nem keres, lehet nézi az instámat meg a híreket, és tudja hogy igenis én is ott leszek holnap.
Ezeken agyalva pakoltam be mindent, ami kelleni fog.
Este 8-kor indul a gépünk. Hailey elvileg fél óra múlva itt lesz, megvacsizunk együtt. Ő a másik olyan személy, akit közel engedtem magamhoz. Csak ő velem maradt, Mason meg nem.

Mason Mount szemszöge:
-Jess, ma nyernetek kell ám mindenképp-öleltem magamhoz
-Mindent megfogunk tenni érte, végük lesz a Párizsiaknak-igazította meg a haját
-Na jólvan én felmegyek, srácokkal szokásos helyen leszünk. Mindent bele csajok-intettem nekik
Chillyvel, Kaiial és Kepával nézzük meg a meccset, mint mindig.
Elővettem a telóm és csináltam egy gyors insta sztorit.
Pár percen belül jöttek be a vendégek. Végignéztem mindenkit, és egy valakin megakadt a szemem. Felénkkapta a fejét és máris beugrott hogy ki is ő. Szám elé tettem a kezem, és az agyamon elkezdett minden végigcikázni. Szemeit megtörölve újra a pályára figyelt.
-Mivan bro? Ismered?
-Beni, ő Riley-doboltam a lábammal
-Mii? Most komoly?-fogta a fejét. Egyedül neki meséltem róla. Hogy mennyire fontos volt számomra. Talán túlságosan is.
Nem követem semmilyen social média felületen, muszáj volt elfelejtenem. Így azt sem tudtam hogy ilyen profi szinten űzi ő is a focit. És jézusom mennyit változott 7 év alatt. A törékeny kislányból idáig jutott.
-Valaki elmondaná hogy most mivan?
-Kai, most ne-csitította Chilly
-Jó, értettem, bocsi Mase-veregette meg a vállam
-Semmi baj, csak nem akarok róla beszélni-hajtottam le a fejem

Riley szemszöge:
Ahogy beértünk a pályára szokásosan körbepillantottam a lelátón. A sarokban rögtön kiszúrtam Masont. Rámnézett és mintha lefagyott volna. Kezét a szája elé rakta, és csak nézett.
Szememet megtörölve újra a többiekre figyeltem. Miért vettem észre?
-Nanananana, nehogy sírj itt nekem-vezetett ki Hailey
-De olyan nehéz ennyi idő után újra látni-néztem a plafont
-Elhiszem, de nem szabad vele foglalkoznod. Ő hagyott ott szó nélkül, nehogymár befolyásolja a mai teljesítményed. Mutasd meg neki hogy hova jutottál el az évek alatt rendben?-ölelt magához
.
.
.
Első félidő utolsó perceiben járunk. Eladtuk a labdát, amivel eltudtak indulni. Amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam utánuk és sikerült félrerúgnom a labdát, a csaj meg lökött egyet rajtam és beestem az első sorba a nézőkhöz. Az oldalamhoz kaptam, ami tiszta vér volt. Hailey rögtön odaszaladt és segítettek felállni a szurkolókkal együtt. Közben az orvosaink is megérkeztek.
A mezem is végigszakadt, mondjuk most ez a legkevesebb problémám. Befújtak fertőtlenítővel, amit nem bírtam ki hang nélkül. Konkrétan a fél oldalam vérzik. Tettek rá 3 nagy tapaszt és megmaszíroztak. Levettem a mezem, és felvettem egy másikat egy fehér aláöltözet felé. Egy kisfiú nyújtotta a kezét, oda is adtam neki. Nyomtam egy puszit a fejére, és a bíró le is fújta az első félidőt. Az edzőnk még reklamált egy sort hogy ez miért nem piros lap, de tök feleslegesen. Így 0-0-ás eredménnyel vonultunk ki az öltözőbe.

Mason Mount szemszöge:
Őszintén szólva nagyon aggódok Rileyért, nem tudom mi a faszt művel Jess. Félidőt követve lementem a játékosbejáróhoz hogy kérdőre vonjam emiatt.
Perceken belül szállingóztak is vissza a pályára.
-Jess, gyere ide egy kicsit-mutattam a kezemmel
-Megfogjuk nyerni ne aggódj
-Mit csinálsz? Normális vagy? Ez piros lap lett volna, szerencséd volt hogy az ő kapujuk előtt történt ez és nem nálatok
-Hát véletlen volt na-rántotta meg a vállát
-Te helyedben vigyáznék magamra a második félidőben-sétált el előttünk Riley egyik csapattársával
-Most félnem kéne?-nevetett Jess
-Nevess csak, a végén úgyis mi fogunk-pillantott rám, majd kimentek
-Ekkora egy ribancokat-rázta a fejét
-Jessica, nem is ismered őket, inkább fogd be a szád és indulj meg kifele-hagytam ott

Riley szemszöge:
Összenéztünk Haileyvel és kitört belőlünk a nevetés. Ekkora egy csicskát de komolyan. Megigazítottuk a cipőnket, és felálltunk a kezdőrúgáshoz. Rögtön megtudtunk indulni, amiből 2 perc elteltével be is találtam a kapus lába között.
Szokásos gólörömöm után folytattuk tovább a mérkőzést.
Amit végül 2-1-re behúztunk. Ránéztem a csajra aki ellökött és mutattam a kezemmel hogy sírok. Egytől egyig kiviharoztak az öltözőbe. Na akkor ki is nevet a végén?

Mason Mount szemszöge:
-Most lemész és beszélsz vele-mutatta az irányt Chilly
-De mégis mit mondjak neki? Hiányzol és jó lenne újra beszélni?-néztem rá tanácstalanul
-Ezt csak te tudhatod hogy mit is szeretnél tőle valójában, de indulj meg mert elfognak menni
Átvágtam magam a tömegen és bizonytalanul lesétáltam az öltözőkhöz. Instán bekövettem és küldtem neki egy üzenetet.

~Miért is mennék oda? Nincs beszélni valónk-R
~Kérlek Riley, magyarázattal tartozom-M

Ezután már nem kaptam választ. Leguggoltam a falhoz és tördeltem az ujjaim. Pár perccel később két kezet éreztem meg a vállamon.
-Nem érek rá, szóval mond mit szeretnél-mondta rám se nézve
-Elszeretném mondani a dolgok miértjét, kérlek menjünk valami nyugis helyre
-Menjünk-adta be a derekát. Előkerestem a kocsikulcsom és kivezettem a parkolóba. Kinyitottam neki az ajtót és én is beszálltam.
-Miért? Miért hagytál csak úgy el 7 éve? Miért tiltottál le mindenhonnan? Miért?
-10 perc és otthon elmondom-indítottam be a motort
-Szerintem ennyi erővel mehetek is-szállt volna ki, de megfogtam a karját gyengéden
-Riley, így nem tudok a vezetésre koncentrálni. Kérlek-fújtam ki a levegőt. Megforgatta a szemét és bekötötte magát. Elég kellemetlen volt így ülni egymás mellett szó nélkül, de ezt csak magamnak köszönhettem.

Riley szemszöge:
Leparkoltunk egy igencsak szép ház előtt. Beengedett maga előtt és leültünk a kanapéra.
-Hallgatlak-tettem keresztbe karjaim magam előtt
-Tudod hogy mennyit áradoztam arról, hogy egyszer majd itt szeretnék játszani Londonban. És hát anyáék találtak nekem ott egy gimit, ahol a Chelsea akadémiájára járhattam volna. Ezt már februárban megbeszéltük, de egyszerűen nem lett volna szívem ezt közölni veled. Először nem is akartam elmenni, de eszembe jutott mikor mondtad, hogy mindig küzdjek az álmaimért.
Így hát ezt találtuk a legjobb megoldásnak. Persze abba nem gondoltam bele, hogy mennyire nehéz lesz nélküled. Épp ezért próbáltalak mindenhol kerülni a neten is, hogy megpróbáljam elfelejteni az addigi életem. Önző dolog volt tudom.
És ezért nem is tudtam, hogy a PSG-ben játszol és ma itt leszel. Mikor megláttalak rögtön előtörtek az emlékek. És mostmár 22 évesen úgy éreztem hogy muszáj magyarázatot adnom az elmúlt évekről-hajtotta le a fejét
-És rám nem gondoltál? Eltudod képzelni hogy miken mentem keresztül? Hónapokig nem bírtam aludni, annyira hiányoztál. A focit is abbaakartam hagyni, mert veled szerettem volna tovább csinálni. Én mindent tudtam rólad. Hogy híres lettél, hol játszol, mindent. Mert rohadtul hiányzol mai napig és érdekel hogy mi van veled. Igen emlékszem hogy én mondtam neked hogy küzdj az álmaidért. De az hogy szó nélkül hagytál ott-sírtam el magam, utána pedig Mason is . Szorosan magáhozölelt, és csak sírtunk.

Sziasztok! Szép hétvégét Mindenkinek!😇❤️