One Shot Sztorik-Foci Kiadás

Mason Mount #3

-Boldog szülinapot életem-lepett el puszikkal
-Szeretlek-bújtam hozzá
El sem hiszem hogy már 20 éves vagyok. Nem olyan rég mentem gimibe, most meg már diplomás vagyok. Marketing szakon végeztem, de ez tényleg nem lényeg. Mason mondta hogy ne dolgozzak, hisz az ő fizetéséből bőven megtudunk élni, de én nem akarok állandóan rá támaszkodni. Dolgozni kell, ez az élet rendje.
És itthonról dolgozok a hét 4 napján, csak pénteken kell bemennem az irodába megbeszélésekre.
Masonnel elég érdekesen jöttünk össze 2 évvel ezelőtt. Akkor még nem is tudtam hogy focizik és hogy ismert. Pont a 17. születésnapom volt, és a csajokkal elmentünk bulizni. Eléggé bevoltam már csiccsentve, és hát kicsit elszédültem és konkrétan beleestem az ölébe. Annyira nem emlékszem már hogy hogyan volt, de aztán egyszer találkoztunk az utcán és megismert és én is őt. Bocsánatot kértem tőle mégegyszer, aztán elkezdtünk beszélgetni napi szinten, és aztán ez lett belőle. Nem gondoltam volna.

Sajnos péntek van, úgyhogy muszáj felkelnem és bemennem az irodába. Felvettem a szoknyám, és az egyik blúzom és kerestem egy hozzá illő blézert. Hajam felét felkonytyoltam, másik felét kiengedve hagytam. Sminknek a szokásosat raktam fel. Ilyenkor muszáj egy full sminket felrakni. Jönnek az új ügyfelek, meg kell őket győzni. Én sem értem, na mindegy.
Felvettem a legközelebb eső magassarkúm és lementem a konyhába, ahol már megvolt terítve az asztal.
-Ennyi ideig készülődtem?-néztem rá a telómra
-Ezt most megjegyeztem-fordult a pult felé. Mögéléptem és hátulról átkaroltam.
-Szeretlek manó
-Én is téged-fordult meg és tetőtöl talpig végigmért
-Na miaz?-kortyoltam bele a kávémba
-Még mindig imádom rajtad ezt a ruhát
-Tudom, gyere reggelizni, kíváncsi vagyok mit csináltál-ültem le az asztalhoz
-Kurva sokat baszakodtam vele, úgyhogy megeszed
-De nem kellett volna, ez is olyan nap mint a többi
-Shhhhh, egyél mert elkésel a munkából

Egyébként tényleg nagyon finom lett ez az amerikai palacsinta.
Felkaptam a táskám és el is indultam. Hát majdnem lekéstem a buszt, de a lényeg hogy pont elértem.
Alice a kollégám foglalta szokásosan a helyet.
-Boldog szülinapot csajszi-adta át a díszdobozt
-Köszönöm, de mondtam hogy ne vegyél semmit-forgattam a szemem
-Megérdemled-mosolygott
Egy fülbevaló volt benne, és egy bershkás ajándékutalvány.
-Ezt akkor holnap el is költjük, köszönöm-öleltem meg
.
.
.
Mason szemszöge:
Miután elment rögtön én is útnak indultam. Sikerült kibérelnem az egyik bulihelységet, és elrendezni hogy csak a miénk legyen.
30 embert hívtam meg, akikkel tudom hogy jóba van. Mivel mindenki dolgozik, ezért délután 5kor kezdjük el a készülődést.
Most megvettem mindent, ami kelleni fog.

Kelly írt, hogy csak négykor végeznek, mert közbejött mégegy megbeszélés. Remek.
Négy előtt öt perccel vártam a parkolóban. Dobtam neki egy üzit, nehogy busszal induljon el haza.
Otthon kidobtam, és mondtam neki hogy hamarosan jövök, addig lazítson kicsit. Tuti sejt valamit,na mindegy.
Többnyire csajok jöttek segíteni a dekorálásban. Mondjuk mit is kezdenék egy Havertzel és például egy Chillyvel.
Szerintem kurva jó lett. Egyeztettünk a csoportban hogy nyolcra legyen itt mindenki. Mi csak akkor indulunk, mikor már minden okés. Azt mondom majd neki hogy színházba megyünk. Semennyire sem fogja elhinni valószínűleg.

Kelly szemszöge:
Este 7 óra, és most hallottam leparkolni a kocsit. Lementem a nappaliba és tűkön ülve vártam hogy mégis hol volt.
-Szia szépségem
-Szia manó, itt vagyok a nappaliban
-Miujság?-ült le mellém
-Mit csináltál te eddig?-néztem az órára
-Segítettem Jorginhonak, vett új szekrényt, aztán nem tudta egyedül összerakni-nevetett
-Miért is nem lepődök meg rajta-nevettem szintúgy
-Hamarosan készülődj hercegnő, valami szép ruhát vegyél fel
-Miért hova megyünk?-álltam fel
-Színházba-mondta halál komolyan
-Te és a színház? Jó vicc
-Menjél készülődni-kacsintott. Szemforgatva felmentem, és ruha után kutakodtam.
Nyolc után 10 perccel el is indultunk. Viszont nem a színházhoz mentünk, hanem az egyik szórakozóhelyre. Felvont szemöldökkel néztem rá, amit egy csókkal díjazott.
Benyitottunk és mindenki egyszerre elkiáltotta magát hogy boldog szülinapot. Masonre néztem könnyes szemekkel, és hozzábújtam.
.
.
.
És innentől már nem igazán emlékszem semmire . Két hét telt el azóta az este óta. Nagyon jól esett hogy ennyien eljöttek, és hogy Mason ezt az egészet megszervezte.
És hogy most mi a helyzet? Harmadik napja hányok és kb semmit sem tudok enni, olyan rosszul vagyok. Ez ma reggel sem volt másképp. Miután elintéztem a dolgom, lementem a konyhába ahol Mason aggódó tekintetével találtam szembe magam.
-Ma sem vagy jobban igaz?-sétált oda hozzám
-Hát nem igazán, nem tudom mi lehet a bajom-ültem le a kanapéra
-A havid megjött már?
-Még nem, de mindig késni szokott pár napot
-Figyelj, nem akarsz csinálni egy tesztet?-fogta meg a kezem
-Mivan? Mi? Biztos hogy nem vagyok terhes, az nem lehet-akadtam ki
-Figyelj Kelly, bármikor előfordulhat, és most abba nincs semmi hogy csinálsz egy tesztet
-És mi van ha pozitív lesz?-kezdtem el aggódni
-Az előbb még azt mondtad hogy tuti nem vagy az. Próbálj meg enni valamit, addig én elmegyek a patikába és hozok egyet
-Jó-nyugodtam meg egy kicsit, már amennyire ilyen helyzetben lehet

Mason szemszöge:
Basszus ezt lehet hogy én basztam el. A szülinapi bulin eléggé sokat ittunk és arra emlékszek hogy nem csak alvásra használtunk aznap este az ágyat. Nagyon szeretem Kellt, de nem örülnék neki ha kiderülne hogy terhes, és ő sem repesne az örömtől. A közeljövőben nem terveztünk gyereket. Még csak 20 éves, én meg 22. Bőven van időnk még.
Megkérdeztem az eladót hogy melyik a legjobb és legbiztosabb teszt, majd gyorsan hazasiettem. Odaadtam neki és most itt várok a wc ajtaja előtt hogy megcsinálja.

Kelly szemszöge:
Elolvastam a használati útmutatót és meg is csináltam. Most várni kell vele 3 percet.
-Bejöhetsz
-Na?
-Várni kell vele-doboltam a lábammal
-Nyugodj meg, mindent megoldunk-csókolt meg
Nagynehezen, de letellett ez a 3 perc.
-Mason, én nem merem megnézni. Nézd meg te-fordultam el
-Akárhogy nézem, ezen van egy csík
-Csak 1?-könnyebbültem meg és utat is engedtem a könnyeimnek
-Most terhes vagy vagy mivan?-értetlenkedett
-Manó, nem. Az 1 csík azt jelenti hogy nem-néztem meg én is. És tényleg csak 1. Huuuh, most nagyon megkönnyebbültem.
-Szeretlek Kell-ölelt magához jó szorosan
-Én is téged Mason
.
.
.