One Shot Sztorik-Foci Kiadás

Gavi, Kylian Mbappé

Perceken belül itt van értem Gavi. Mielőtt visszamennék két hétre Franciaországba elmegyünk vidámparkba.
De egy picit mesélek az életemről hogy képben legyetek a dolgokkal.

Félig francia, félig spanyol származású vagyok. Anyukám utóbbi, apukám pedig előbbi nemzetiségű.
5 éves koromig itt éltünk Barcelonában, aztán végül úgy döntöttek akkor a szüleim hogy Franciaország jobb lesz számunkra.
8 évesen elkezdtem focizni a PSG akadémiáján. 17 évesen debütálhattam is a felnőtt keretben, ami hatalmas élmény volt.
Eközben sok közös programunk volt a srácokkal is, és hát Kyliannel össze is keveredtünk. Ami kettőnk között tartott is egészen odáig, amíg nem jöttünk vissza Spanyolországba.
De hogy mit miért tettünk?
A fő ok az volt, hogy egyre kevesebb játékpercet kaptam, amit nem tartottunk igazságosnak.
És hát a Barcelona elég erősen érdeklődött irántam. Itt körülbelül 1 éve voltunk együtt Kyliannel. Azért említem meg, mert nyilván ez a klub váltás költözéssel is járna.
Átmentem hozzá egy délutáni napon és leültünk megbeszélni. Azonban nem úgy alakultak a dolgok ahogy én azt a fejemben elképzeltem.

"-De ha elmegyek hogy és mikor fogunk találkozni? Tudod hogy mennyire szeretlek és fontos vagy számomra-hajtottam fejem a vállára, de ő felkelt mellőlem
-Mert majd szerinted kettőnk között lesz még bármi is ha te Barcelonába mész. Figyelj Lorena, köztünk itt és most vége. Én nem tudok távkapcsolatban élni és nem is szeretnék. Egyikünk úgyis félrelépne ami a hírnevünknek sem tenne túl jót. Nem hiszem hogy minden reggel arra szeretnénk ébredni hogy minden ezzel van tele hogy milyen mocsadékok vagyunk. Én ezt így nem fogom tovább csinálni-járkált fel-alá, nekem meg már könnyeim utat engedtek maguknak
-Nem akarom elhinni hogy ezt mondtad. Megcsaltál? Van már valakid? Nem szeretsz már? Vagy egyáltalán szerettél is?-kiabáltam
-Kérlek Lori nyugodj meg-ölelt volna magához de nem engedtem
-Ne érj hozzám-kerültem ki és táskámat felkapva elhagytam a lakást."

Mai napig sokszor szembejönnek velem közös képek, videók, ilyesmik. Sokszor csak átpörgetem őket és teljesen leszarom, máskor meg elérzékenyülök és minden eszembe jut. Igazából attól függ hogy aznap éppen milyen a hangulatom.

Úgyhogy 14 év után ismét visszatértünk Barcelonába a szüleimmel. Már nagyon izgatott voltam miatta.
Szerencsére a régi házunkba vissza is tudtunk költözni. Azért nem csak kiskori emlékeim vannak Spanyolországról. Nyaranta sokszor jöttünk ide és találkoztunk itteni barátokkal, ismerősökkel.

Eléggé izgultam az első edzésen a lányokkal, de semmi okom nem volt rá. Mindenki hihetetlenül kedves és barátságos volt. Közvetlen utánunk jöttek akkor a srácok is, és velük is kicsit tudtam ismerkedni.
Körülbelül egy velem egyidős sráccal üdvözöltük egymást utoljára.
De egyébként arcra nagyon ismerős volt.

"-Szia, örülök hogy mostantól erősíted a lánycsapatunkat. Nagyon ismerős vagy amúgy, csak nem tudom hogy honnan. Pablo Gavi-nyújtott kezet, és már beugrott minden
-Jajj Gavi, óvodába csoporttársak volrunk. Lorena Brun vagyok-tettem kezeim a szám elé, mert nem akartam hinni a szememnek
-Loriii-ölelt magához jó szorosan"

És amióta visszajöttem újra összeállt a jó családi kapcsolat is. Csak azt nem értem hogy anyáék miért nem mondták hogy amúgy Gavi az a Gavi akivel régen együtt homokoztunk és csókolóztunk a mászkókán. Jó erről senki nem tud na.
Barátok vagyunk, de történt egy két dolog. Halloweeni bulin amin a csapattal voltunk elég sokat ittunk aztán az ágyban kötöttünk ki. De ezután is előfordult, és józanul. Meg úgy néha megcsókol meg ehhez hasonló dolgok, de nem vagyunk együtt. Vagy csak nincsen kimondva? Én már nem is tudom.

A lényeg hogy most vidámparkba megyünk. Hiába vagyunk 20 évesek, még mindig ugyanúgy élvezzük ezeket a dolgokat. De szerintem nem vagyunk ezzel egyedül.

-Hova csípte ki magát ennyire a kisasszony?-nyitotta ki a kocsiajtót és nyomott egy puszit az arcomra
-Egy sima rövidnaci és felső, ebben semmi kicsípés nincsen-kötöttem be magam
-Imádom hogy mindig mindent megmagyarázol. Indulhatunk állatkodni?-tette kezét a combomra, és egész út alatt ott is hagyta, mint általában
.
.
.
Utoljára novemberben voltam Párizsban. Előtte még a korosztályos válogatottban játszottam, aztán meghívást kaptam a felnőtt keretbe is.
Szerencsére akkor nem futottam össze Kyliannel, de ma valószínűleg összefogok. Hurrá...
A reptérről kivittek taxival a Clailefontainebe. A szállásunk picit arrébb van, de most nincs időm már kipakolni meg ilyenek. Hamarosan kezdődik az edzés.

Miután a biztiboyok megbizonyosodtak róla hogy tényleg be kell engedjenek, ez meg is történt.
Gondoltam mielőtt az öltözők felé veszem az irányt gyorsan beköszönök a népnek.
-Na hát nocsak ki érkezett meg-köszöntött egyből Wendie
-Gyorsan átöltözök és jövök-néztem be a pályára, ahol már a többség jelen volt
-Várunk-ölelgetett még egy kicsit, majd visszament a többiekhez, én meg az öltözőbe. A kikészített edzős szettet gyorsba felvettem, hajamat felkötöttem és mehettem is.

Sakinával körbeköszöntünk mindenkinek egy-egy öleléssel és kettő-kettő puszival. Természetesen először a lányokkal.
Aztán jöttek a srácok.
-Lorika örülök hogy itt látlak-ölelt magához Grizzi
-Én is örülök hogy itt lehetek-mosolyogtam ezerrel és a pusziváltás után mentem is tovább. Ahol Kylian állt. Már nyújtotta picit a karját de kikerültem. Persze majd még sztorizgatni is leállok vele nem?
-Hát tesó ezt megkaptad-veregette meg a vállát Kimpembe és megölelt.

Aztán mostmár következhetett az edzésre való fókuszálás. Megmondom őszintén kicsit ideges lettem, de megpróbálok ettől elvonatkoztatni.

Kemény 2 óra munka után Wendie és Didier is elköszönt. Marieval szépen lassan sétáltunk be az öltözőkig. Már mentem volna be, de valaki megfogta a karom és behúzott a folyosó végén lévő ajtón. Valami szertár féleség lehet. Na de mit művel de komolyan?
-Normális vagy?-mentem volna ki de az ajtó elé állt
-Kérlek Lorena, legalább had mondjam el amit szeretnék-vetette be a cuki mosolyát és szemeit de most annyira nem hat meg
-Én hallgassalak meg ugye? Te mit csináltál 2 évvel ezelőtt? Elég könnyedén leráztál-léptem kettőt hátrébb
-Azóta nagyon sok idő telt el, és rájöttem hogy nagyon felelőtlen voltam akkor-fogta meg a kezem, de kirántottam az övéi körül
-Ne érj hozzám-emeltem fel a hangom
-Pontosan ez volt akkor is az utolsó mondatod-lépett elém és állam alá nyúlt kényszerítve arra hogy a szemébe nézzek
-Hűha nagyon ügyes vagy hogy így emlékszel rá, képzeld el én sem felejtettem el-nevettem irónikusan
-Látom nem változott sokat a határozottságod
-Ahogy az irántad érzett szeretetem sem-csuklott el a hangom és amilyen gyorsan csak tudtam kikerültem, de ő gyorsabb volt
-Miért hagytál itt? Annyival egyszerűbb lenne minden-mondta már szinte az ajkaimra
Válaszolni már nem volt erőm. Egyszerűen lefagytam. Elöntöttek az érzelmek, az emlékek, minden. Minden ami maga Kylian Mbappé...

Sziasztok! Sajnálom hogy mostanában kevesebb sztorit hozok ide, de jelenleg kinnt van egy Kylian Mbappé-Mason Mount történetem és készülőben van egy másik különálló sztori is.(Gavival)
További szép vasárnapot Mindenkinek!
Puszii😘

Harmatcsepp_16