One Shot Sztorik-Foci Kiadás

Mason Mount, Ben Chilwell #4

Sziasztok! Itt is lennék az ígért hosszabb sztorival szülinapom alkalmából! Remélem hogy tetszeni fog!❤️💗
Van pár ennél is hosszabb rész, érdekelne titeket?

-És arra emlékeztek amikor a diri nem bírta feltűzni a szalagokat? Kurva gáz volt-törölgette a könnyeit Milena
-Én azért sajnáltam picit, de tényleg vicces volt-itta ki az utolsó korty italát a poharából Mason
-Remélem az összessel szétszurkodta az ujját mire végigért
-Hogy lehettek ilyen gonoszak?-tartottam vissza a nevetést
-Neked nem edzésre kéne menned kicsike?-itta meg a poharam tartalmát Chilly
-Hahaha, nagyon vicces-szedelőzködtem össze
-Majd holnap beszélünk, ügyesen-ölelgetett meg először Milena
-Nektek további jó szórakozást. Puszika, sziasztok-hagytam el az éttermet, és buszra szállva el is indultam a terembe.

Na de egy picit mesélek az életemről, hogy képben legyetek.
A mi kis ötös baráti társaságunk egészen általános iskola utolsó évére nyúlik vissza. Milenával és Nayával kézilabda edzésen találkoztam először. Nem volt sok kedvem menni, de anya beíratott rá. Minden hétfőn és csütörtökön ott töltöttem a délutánom nagy részét. A lányok és a fiúk is ekkor már tizedikesek voltak.
Már itt is szerintem elég jó barátnők lettünk. És ez gimiben csak mégjobban erősödött, és Masonnel és Chillyvel is sikerült jó viszonyt kialakítanom. Így lettünk 5-en, ami immáron 6 éve egyben van. Sőt a többieké már sokkal több éve.
A srácok mindketten Chelsea játékosok, a lányokkal mindhárman a Chelsea kézilabda csapatánál kézilabdázunk, csak én még az u20-as keretben, Milena és Naya pedig már a felnőttben. Ezért nem jöttek most velem edzeni. Egyébként volt már rá példa hogy sok hiányzó miatt lehetőségem nyílt a felnőtt keretben is játszani. Hatalmas élmény volt, még akkor is hogy csak 10 perc játékidőt kaptam és nem lőttem gólt.
Most viszont hív a kötelesség, ugyanis holnap lesz meccsünk.
Az angol bajnokság nyolcaddöntője. Legjobb 8 közé kerülés a tét. Természetesen nyerni szeretnénk.

20 perccel később meg is érkeztem. Mint általában, most is én értem be legelőbb. Váltottam pár szót a portással, és átöltöztem. Közben mindenki beszivárgott a betegeken kívül. Van egy kettő.
Kicsit letakarítgattam a labdámat, előkészítve a következő waxrétegre.
Most csak a lövéseken volt a hangsúly. Nem szeretnénk hogy bárki is lesérüljön. Az utolsó 20 percben meccseztünk is egyet, helyzeteket figyelgettük, ilyesmik. Aki benne van ebben az érti.
Egy alapos nyújtás után el is köszöntünk és visszavonultunk az öltözőbe. Átrágtuk mégegyszer a holnapi nap menetét és lassan mindenki elszivárgott haza. Én még maradtam pár percet, aztán el is indultam a buszmegállóba. Előkerestem a bérletem és már itt is volt a busz. Szokásosan beültem leghátra és előkutattam a fülesem. De elkapott egy fura érzés. Úgy érzem hogy valaki figyel. És ez így is volt. Nem igazán láttam az arcát az illetőnek, mert már a buszon sem égtek a lámpák és kinnt is egész sötét van.
Próbáltam a telefonomba bújni de nem voltam egyáltalán nyugodt.
Reméltem hogy előttem leszáll majd, de ez nem így történt.
Amilyen gyorsan csak tudtam leszálltam és szaporáztam a lépteimet. Hirtelen valaki hátrarántott a karomnál fogva. Próbáltam kiszabadulni a fogásából de nem igazán sikerült.
-Vagy befogod a pofád,vagy nagyon fájni fog-rángatott be az egyik mellékutcába. Teljesen lefagytam. Egy hang nem jött ki a torkomon. Mintha kővé dermedtem volna.
Lelökött a földre és elkezdte kicsatolni az övét
-Hagyj békén-rúgtam felfele, de kitért előle
-Mit mondtam? Ha nem vagy jó kislány nagyon fájni fog. Hát te akartad-kerekedett fölém és innentől szerintem nem kell részleteznem hogy mit tett.

Ahogy végzett felöltözködött, és sarkonfordult.
-Csodálatos volt, remélem jövőhéten is összefutunk-távolodott el a sötétségben
Én meg csak itt feküdtem, tehetetlenül. Mindenem sajog és rohadtul fáj. De nem szeretnék erről senkinek sem szólni. Azt mondta hogyha ebből ügye lesz, még többször is megteszi. Azt meg nem akarom.
Nagynehezen feltápászkodtam és hazavonszoltam magamat. Ledobtam a cuccaim és csak elterültem a kanapén. És itt jött el az a pont, hogy realizálódott bennem, hogy mi is történt. Kitört belőlem a zokogás...