Kötetlenül összekötve (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

Tizennyolcadik fejezet

Minden szellemtörténet egy házzal vagy egy lakással kezdődik. 

Az otthon melege átjárja testet és lelket egyaránt, új jövő reménye szövődik messzibbre menő elképzelésekkel mint azt bevallják. Látják magukat a nappaliban, különböző helyzetekben, családi estéken, összebújva, ölelve, akár csókolózva. Aztán egyik napról a másikra elkezdődik, és nem tudják, hogyan szabaduljanak meg tőle.

Így volt ezzel Wei Ying is, nagy álmokkal, szép jövővel, összebújással, sok-sok elképzeléssel ahogy Lan Zhan a lakásban az étkezőasztalon, a kanapén, az ágyban, a parkettán, a fürdőszoba padlón, a kádban, a mosógépen, és egyéb más helyeken magáévá teszi. Évekig boldogan járt haza, aztán együtt lettek, és mintha a világ összeesküdött ellene, olybá tűnt, az öröme nem tart sokáig. Elkezdett félni, rettegve haza menni, mert tudta, nincsenek egyedül. 

Mint a legtöbb horrorfilmben, ez is egyik napról a másikra kezdődött.

Wei Ying boldogan – és fájó háttal – ébredt kedvenc és egyetlen férfija mellett. Éjszaka volt, csak pisilés keltette fel, gyorsan kiszaladt elintézni a dolgát a fürdőben, aztán visszafelé indult. A szantálfa kellemes illata mindent körbe lengett, mindig otthon érzéssel kényeztette Wei Yinget. A papucs csattogása az éj csöndjében hangosnak tűnt, valójában nem adott nagyobb zajt egy mély sóhajnál. Hideg volt, vissza akart térni az ágyukba, bevackolni magát Lan Zhan mellé. Hirtelen megállt, furcsa érzés kerítette hatalmába, egész mástól rázta ki a hideg – valami megérintette a nyakát! Wei Ying méter ugrott ijedtében. Felkapcsolta a lámpát, de nem látott semmit. Persze nem feltételezte rögtön, hogy szellem van a lakásban, ennél több esze volt. 

A második éjjel kezdett gyanakodni, hogy valami tényleg nem stimmel. Kellemesen aludt Lan Zhanon, amikor valami zajra lett figyelmes. Lan Zhan zavartalanul aludt, szívmelengető mód csak Wei Ying hangoskodására tud felkelni, arra se mindig, ezzel is újabb bizonyítékát téve, hogy talán kilenckor fekszik és ötkor kel. Wei Ying rossz hatása alapvetően mindig kitolná Lan Zhan lefekvését az együttléteikkor, de Wei Ying nem szeretné, ha miatta lenne fáradt és nem tudná a munkáját végezni, ezért nem mindig, nem is egyszer, korábban kap kedvet hozzá, amihez Lan Zhannak sem kell külön meghívó. Lefekvés előtt ivott egy pohár vizet, a poharat nem mosta el, a konyhában hagyta. Tehetné az éjjeliszekrényre, ha azt akarná, hogy a pohár reggelre eltörjön, mert véletlenül leverte. Nem hiába Lan Zhan oldalán van csak lámpa, ha annyira akarna, Wei Ying is kapna. Az asztalon volt üvegpohár a földön hevert, ezer szilánkká tört. Nem a szélére tette, erre biztosan emlékezett. Ha nem érzi ismét, hogy hozzáér valami, kitalál valami ésszerű magyarázatot. Csakhogy érezte, valami hozzáért – ezúttal a kézfejéhez!

A különös események sokasodtak, leginkább éjjel, de nappal is. Furcsa bűz terjedt időről-időre, valami megérintette, dolgok estek le vagy kerültek kicsit arrébb, a hálószoba ajtaja reggelre teljesen nyitva állt. Lan Zhan nem hitte, hogy szellem, mintha csak Wei Yinget akarná zargatni az a dolog. Bizonygatta eldöntött tényként Lan Zhannak: 

– Lan Zhan, szellem van a lakásban! 

Nem mondta ki kereken, hogy nem hisz neki, Wei Ying így is tudta, mit gondol. Eldöntötte, bebizonyítja a szellem létezését! Feltételezte, aki a Hello, baby!-s bögréjét szánt szándékkal összetörte, attól a kukkolás sem állt távol életében – egyértelmű a nyitott ajtó –, hát még szellemként milyen lehet! Nem élhetett tovább ilyen bizonytalanságban. 

Minden szükséges eszközt megvett a nagy napra (estére), sőt többet is, a fél fizetés ráment. Elektromágneses mező mérő, digitális rögzítő az esetleg hangjelenségek rögzítéséhez, zseblámpa, termikus szkenner – másnéven hőszkenner, a távolabbi hőmérséklet méréséhez, éjjellátó szemüveg, és bár nem vámpírt üldöz, fő a biztonság szentelt víz és fokhagyma nyaklánc. 

Este kilenc után a lakásra csend és sötétség borult. Lan Zhan elment aludni, sok sikert kívánt Wei Yingnek a szellemvadászathoz – áldja meg az ég Lan Zhant, szerencse csókot is adott. Egy órája várt és figyelt, de az a valami csak nem jött. Megijedt, gondolta Wei Ying. Megnézte az elektromágneses mező mérőt, semmit nem mutatott, azután se, hogy bekapcsolta, mert először elfelejtette. A hőmérséklet se túl alacsony. Már éppen megörült, hogy elijesztette, amikor a konyhából zajt hallott – a csali! Direkt vett egy pontosan ugyanolyan Hello, baby!-s bögrét, amit az a kukkoló-romboló összetört. Megint megtörtént, a bögre a földön, összetörve, a tettes sehol. Két bögre szárad a lelkén, kettő! Nem tűrt halasztást, el kellett kapnia a haramiát. Azt még elnézné, hogy kukkol, szellemként ő is kukkolná Lan Zhant, nade a bögréért már vért ont! 

Valami leesett a nappaliban, Wei Ying térden az ajtóig mászott, onnan egy bukfenccel és kevéske mászással a kanapé mellé ment. Az ellenség sehol – állapította meg. A szellem, az a valami, mozgott körülötte, érezte ahogy elsuhant körülötte. 

Nem számított közvetlen támadásra. A fejére ugrott, Wei Ying felkiáltott miközben úgy forgott és pörgött, akár egy közönséges őrült.

– TÁVOZZ TŐLEM, SÁTÁN! 

A lámpa felkapcsolódott, és a szellem vagy valami egyik hangos pillanatról a másikra lekerült róla. Lan Zhant látta meg, pontosabban két Lan Zhant, kellett egy perc a szemének. Levette magáról az éjjellátót, ledobta kanapéra. Hősként nézett Lan Zhanra, felkiáltott volna is, hogy ő a hőse, elkapta a szellemet, ha... a szellem szellem, nem pedig...

– Ugróegér – állapította meg Lan Zhan. Az egér szabadulni akart, Lan Zhan biztos, de óvatos szorítása nem engedte. 

Kettővel alattuk egy flúgos figura lakik, neki szökött el néhány napja a lakásból az ugróegere, kiplakátolta a képével az egész lenti bejárati ajtót. 

Félhavi fizetését a felszerelésre költötte, lehet többet – biztosan többet –, időt áldozott a szellemre, erre kiderül, hogy egy ugróegér. Wei Ying szóra nyitotta száját, aztán meggondolta magát, nem lettek volna túl szép szavak. Miközben levette nyakáról a sok fokhagymából készült láncot, végül komoran azt mondta: 

– Lan Zhan, vidd vissza a gazdájának. Várlak az ágyban. – Pillantással nem méltatva az ugróegeret, becsoszogott a hálószobába. 

Nem említették többet az esetet, és a felszerelést sem tudta visszavinni blokk hiányában. 

Minden szellemtörténet egy házzal vagy lakással kezdődik, és van, amelyik történetről kiderül, csak egy ugróegér volt.