Átkozott Ajándék

Dale

Hideg van, de ez a legkisebb problémám. Előrebukott fejjel, kiláncolva ülök a hideg kövön. Ha kinyitom a szemem, tekintetem folyton az előttem lévő véres, nyálas tócsára téved, ami a számból folyik. Kezeim szétfeszítve tartják a láncok, az ajtó a hátam mögött, előttem meg egy fal van. Behunyom a szemem, de csak egy pillanatra, mert a tegnapi rémképek egyből megjelennek.

- Kedvemre való vagy kislány!-mászott a képembe egy körszakállas kopasz férfi, negyven fölöttinek tippelem.- Mondd csak, hogy hívnak?-vigyorgott rám, hiába fordítottam volna el a fejem, elkapott az államnál és szorosan tartott. Becsuktam a szemem, nem akartam az őrült tekintetét nézni. Íriszei sötétek voltak és megannyi mocskot rejtegettek.- Válaszolj, ha kérdezlek!-ordított és egy hatalmas taslit lekevert, majd újra megfogta az állam.- Hogy hívnak?

- Hu-Huszonnégyes.-remegve dadogtam az új nevem, mire elnevette magát. Két embere erősen tartott a karomnál.

- Hogy hívnak?-ismételte meg a kérdést és újra megütött.

- Huszonnégyes.-feleltem halkan, de még nagyobbat sújtott az arcomra.

- Hogy hívnak?-ordított megint.

- Elena!-kiabáltam. Ránéztem és elvigyorodott.

- Rossz válasz!-vicsorogta, majd felegyenesedett.- Anthony! Korbácsot!-riadtan kaptam oldalra a fejem. Egy melák egy fekete ostort adott Dale-nek a kezébe. A két oldalamon lévő férfi lehasaltatott a padlóra, a lábamra ráléptek a bakancsukkal, amitől azt hittem, hogy szétroppan a csontom.

- Hagyjanak békén! Engedjenek el kérem!-kiabáltam és zokogtam, de ez csak feltüzelte a mellettem álló kopaszt.

- Nem hallottam jól, hogy mit kérsz.-nevetett és hátamon csattant a korbács. Sikítottam, mert csípte a bőröm.

- Kérem! Könyörgök!-remegtem és tovább zokogtam.

- Hát nem ismered a megszólítást vagy csak megint nem hallottam jól?-kérdezte és lesújtott. Felsikítottam újra.

- Rohadj meg!-szűrtem ki a fogaim közül és mit meg nem adtam volna egy pulcsiért, hogy legalább egy kicsit védje a bőröm. Ez a beteg állat is azt akarja, hogy gazdámnak szólítsam. Erre élvezkednek? Milyen beteg világba kerültem! Tovább nem tudtam gondolkozni, mert megint éles fájdalmat éreztem a hátamon.- Dögölj meg te szemét!-sziszegtem. Belemarkolt a hajamba és úgy emelte meg a fejem.

- Ötven csapást kapsz ezért, utána már gazdámnak fogsz szólítani.-szűrte ki a fogai közül és elengedett.- Anthony! Számold hangosan!

Elkezdte a büntetést. Körülbelül a huszadik után lett még rosszabb. A korbács a húsomba vájt. Nem kímélt. Egy idő után a fájdalomtól és a kimerültségtől elvesztettem az eszméletem és kiláncolva keltem.

- Felkeltél Csipkerózsika?-rántott meg a hajamba markolva.- Mondd hogy hívnak?-guggolt le mellém.

- Huszonnégyes.-válaszoltam egyből rekedten, miközben feltérdeltem, de oldalról belém rúgott valaki.

- Hogy hívnak?-kérdezte ismét összehúzott szemekkel Dale.

- Huszonnégyes.-mondtam határozottan.

- És engem hogy hívnak?-hajolt a fülemhez. Lassan felé fordítottam a fejem.

- Faszfejnek.-válaszoltam és leköptem. Nem vagyok senkinek a kutyája! Elegem lett itt és most! Ember vagyok, nekem nincs gazdám!

Mély morgásszerű hangot adott ki és hajamnál fogva lestukkoltatta velem a falat.

Egy pillanatra megszédültem és éreztem, hogy az orromból a számra folyik a fémes íz. Ujjával belenyúlt és a számba vezette. Ráharaptam, miközben nagyokat pislogtam magam elé.

Felordított, felpattant, kiengedte a kezeimet, de mielőtt bármit is csinálhattam volna, a hasamba rúgott, amitől oldalra borultam. Forgott velem minden.

- Fogjátok le a kezét!-kiáltott és a két tegnapi izomagy megragadta a csuklómat, hasra fektettek. Hallottam, ahogy kibontja az övét és lehúzza a sliccét.

Sikítani kezdtem és össze-vissza vergődtem. Vagyis... próbáltam. Egyetlen dolog van már csak nekem és ezt a dolgot most el akarja venni tőlem. Ezt a dolgot nem lehet többé visszakapni, másikat vásárolni. A szüzességem nem adom!

- Főnök! Matteo utasításba adta, hogy érintetlenül akarja visszakapni a lányt.-szólalt meg a nekem jobbra álló férfi.

- Te csak ne aggódj! Seggbe dugom.

Újra sikítoztam és kapálóztam a lábammal megállás nélkül.

- Ne! Hagyjon! Nem teheti ezt!

Szétkapta a fürdőruhámat és ráült a combomra, amit szétfeszített.

- Hogy hívnak engem kislány?-kérdezte röhögve, de nem tudtam válaszolni, csak sírtam és sikítottam.

Megéreztem. Felnyársalt. Éles fájdalom hasított a fenekembe, azt hittem elájulok. Nem finomkodott, durván, keményen ismételte meg az előző mozdulatot. Kicsapódott az ajtó, mire kirántotta magát belőlem. Áldottam az ismeretlent, aki ránk tört. Ebben a pillanatban bármilyen kívánságát teljesíteném az illetőnek. Ismerős hang csapta meg a fülem, de nem tudtam felemelni a fejem és a látásom is homályos volt.

- Dale! Te meg mi a faszt csinálsz?-mennydörögte.

- Azt, amiért idehoztad tegnap! Megbüntetem.

- Úgy, hogy agyonvered és megerőszakolod te fasz?! Mit műveltél vele?-üvöltött a megmentőm, majd olaszra váltott. A két izomagy elengedett, mire megteltem annyi erővel, hogy gyorsan arrébb kúsztam és egy sarokba kuporodtam. Mire végeztem ezzel a művelettel és lassan felnéztem remegve, egy kék szempárral találkozott a tekintetem. Olyan szép zafírkéket még életemben nem láttam. Dühtől csillogott, a keserűség és a sajnálat ölelkezve táncolt benne.

- Válassz. Velem jössz vagy itt maradsz?-kérdezett halkan mélyen a szemembe nézve. Egy pillanatig még fogvatartott a tekintete.

- Veled megyek...gazdám.-válaszoltam remegve és lesütöttem a szemem.

Felállt, a pilláim alól lesve láttam, hogy egy asztalhoz lépett, lerántotta a terítőt róla és visszajött elém. Körém tekerte az anyagot, majd felkapott az ölébe. Zokogva tekertem a nyaka köré a kezeimet, nagyon fájt a hátam, ahogy karja hozzám ért, bár igazából minden porcikám. Elindult velem az ajtó felé, de hirtelen megállt.

- Anthony. Te vagy a főnök.-mondta, bólintott egyet Angelo-nak, akit eddig észre se vettem, majd kisétált. Lövést hallottam, összerezzentem a karjában, pedig tudtam, hogy nekem nem eshet bajom, míg ő itt van, de mégjobban megszorítottam, azonban kérdezni nem mertem.

- Megfojtasz.-morogta.