Átkozott Ajándék

+1 Betekintés

Sziasztok! Meghoztam a régi bónusz részt, ami a befejezés :)

- Jó reggelt Szívem!-ébresztett Matteo, összeborzolt hajjal. Morcos voltam. Morcos, mert megint AZT csinálta lefekvés előtt és megint a lába végénél kellett aludjak.
Puszit adott az arcomra, próbáltam elhúzódni, de hiába. Erősen tartott, menekültem volna, de nem tudtam. Sírni kezdtem, kapálóztam, még morogtam is. Elégedetten engedett el és nyújtózott egyet. Pfujjj! Elég hülye szokása, hogy ruha nélkül alszik. Nem törődik az én érzéseimmel... nem törődik vele, hogy komfortosan érzem e magam mellette.
- Meg ne mondd ezt Elenának! Vagy lőttek a vacsorádnak! Értetted?!-fenyegetett a mutató ujjával.
Igent mondtam és megpusziltam a gazdám ujjbegyét. Helyeslően bólintott egyet, betakart, felöltözött és kiment. Sóhajtottam egyet, majd megmosakodtam.
Mikor végeztem, kinyitottam az ajtót és kisétáltam. Elena, a ház úrnője a hűtő és a sütő között ingázott, készítette a reggelit. Matteo a nyakkendőjét igazítva mögé ment, majd átölelte és belepuszilt a nyakába. Ezt a hapsit nem érdekli, hogy nemrég engem csókolgatott.
- Jó reggelt Elena!-üdvözöltem őt, hátrafordult, majd elmosolyodott, de nem köszönt.
- Hol jártál egész este Ameli?-kérdezte és vissza is fordult a tűzhelyhez. Szerintem nem érdekelte a válaszom.
- Ha te azt tudnád...-sóhajtottam, de meg se hallotta. Ne aggódj! Eljön egyszer az a nap, hogy a szolgám leszel!! Matteo-val egyre közelebb kerülünk egymáshoz.
Kecsesen az asztalhoz sétáltam és leültem egy székre, hogy kényelmesen várjam a reggelit. Matteo ahogy meglátta, odasietett egy konyharuhával a kezében.
- Mi bajod van?-kérdeztem, mikor a képembe mászott.
- Megmondtam, ha Elena itt van, nem ülhetsz az asztalhoz!-suttogott, majd megsuhintott a ronggyal.
- Bolond vagy gazdám!-motyogtam, miközben a nappaliba siettem.
Mindig éhezek, elegem van! Egész nap takarítanom kell utánuk! Lehajoltam és belestem a kanapé alá. Kihorgásztam az alatta lévő dolgokat, még aprót is találtam. Elrejtettem a szőnyeg alá, ha lehetőségem lesz rá, kaját veszek belőle.
Míg takarítottam, ők megreggeliztek. Persze a tányérok elmosása rám várt. Miközben mosogattam, egészen véletlen lelöktem egy villát. Összerezzentem a zajtól és az ajtó fele pillantottam. Lépteket hallottam. Sietősre vettem a mosogatást, szorgosan takarítottam a tányérról a foltokat, de a nagy sietségben egy poharat is lelöktem.
- Ameli!-mennydörögte Matteo.- Ha még egyszer eltörsz valamit, mehetsz az utcára!-kiabált és megragadta a karomat.
- De gazdám...-kezdtem kétségbeesetten a magyarázkodást.
- Hagyd drágám!-csitította Elena, mikor odaért. Matteo mérgesen meredt rám, de kedvese érintésétől meglágyult. Elengedett és csólolózásba kezdtek. Arrébb mentem és a küszöbnél megállva figyeltem őket.
- Nem alszunk ma együtt?-suttogta Elena szájára a férfi.
- Nem lehet.-kuncogott a csókba Elena.- Teo szomorú lesz, ha nem vele alszok.
Matteo sóhajtott egyet és leestek a kezei Elena derekáról.
- Hányra mész az orvoshoz?-dünnyögte. Ezt a férfit nem érdekli, hogy a felesége egy másik hímnemű egyedet ölelget?!
- Késő este megyek, mert gyűlést tart az SZMK.
Na én léptem. Nem hallgatom őket tovább. Egyértelmű, hogy csalják egymást, de nem foglalkoznak vele. Betegek. Megráztam magam és bementem a fürdőbe. Szétnéztem, de elfelejtettem, hogy miért jöttem. Na mindegy, ha már itt vagyok, megborotválkozok. Éppen nyúltam a borotváért, mikor betoppant Matteo. Ezt nem hiszem el! Ebben a házban soha nincs egy nyugodt percem sem! Teo, a festő, mindig azt akarja, hogy játszak vele, tiszta dedós. Nem hogy folytatná a fal dekorációját, amit tegnap elkezdett.
- Ameli! Hányszor mondjam, hogy ne nyúlj a borotvához!-kapta el a kezemtől.
- De gazdám, nagyon melegít.-kérleltem.- Gondolom Elena is mindig leborotválja a szőrét.
- Ha jól viselkedsz, az estét együtt töltjük.-súgta a fülembe és puszit nyomott a nyakamra, majd kitolt a fúrdőből. Komolyan! Mintha meg se hallanának!
Délután összefutottam Brendonnal. Ő Elena terápiás barátja. Nagyon sok mindent elmesélt neki a nő, amit nem tud, hogy Brendon elmondja nekem. Elmondta, hogy mi történt vele a múltban, ki volt akkor Matteo és, hogy mi volt köztük. Már nem lényeg, hogy ki volt. Most ékszerész. Szeretem nézni, ahogy dolgozik, sokszor beenged a "műhelyébe" és csodálatos ékszereket készít. Én is kaptam nyakláncot tőle egy medállal. Ameli van a hátuljába belevésve, elöl meg egy piros kő darab van. Elena természetesen irigykedett rá. Brendon azt is elmondta, hogy néha eszébe jut a nőnek a múlt, de lezárta, hisz feleségül ment Matteo-hoz. Ő nem jár dolgozni, itthon van és mindig Brendonnal lóg meg a festő csávóval. De most komolyan. Annyira szánalmas az a srác. Nem értem miért van itt, csak néha firkant a falra és az is tök ronda. Na mindegy. Én úgy vettem észre, hogy valami nagy titok van a házban. Valamire készülnek. Szerintem bejelentik végre Elena betegségét, pár héttel ezelőtt Matteo sírt a nőt szorítva, majd este az ágyba egyedül is. Természetesen odamentem és megvígasztaltam. Nem mindig vad velem Matteo. Tud érzéki is lenni. Valamikor nem erőszakoskodik, csak gyengéden símogat órákon át. Ezt nagyon élvezem. Ellenben Brendonnal, aki szinte mindig kényszerít valamire. Fürdessem le, mossam meg a golyóit... Matteo-nak egyszer sem szoktam a golyóit mosni. Persze sokszor fürdök vele, de van, hogy csak nézem, ahogy zuhanyzik. Pihentető, mint ahogy az is, ha este végre titokban összebújunk. Egymás szemébe nézünk és szavak nélkül mondjuk el, hogy mennyire szeretjük egymást. Ám másnap kezdődik elölről a színjáték.
Este van. Vacsora után van, éppen békésen mosom el a tányérokat. Valaki megragad.
- Most megvagy!-súgja a fülembe a férfi.
- Ne! Kérlek gazdám! Legyél kíméletes! Ne olyan durván, mint tegnap! Kérlek! Csak még azt a két tányért hadd mossam el!-kérleltem.
- Törődj bele, nincs, aki segítsen!-mondta vészjóslóan. Nekem azonban nagyon jó a fülem és hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó.
Matteo nem vette észre, ahogy a karjába vett, berontott az ajtón, lerúgta a cipőjét és az ágy fele sietett. Hiába kapálóztam, nem tett le. Símogatni kezdett. Ahogy az ágyhoz ért, az ölébe ültetett és puszilgatott. Egy idő után lefektetett az ágyra maga mellé, levette a nyakláncot és a ruhát rólam, a hasamat puszilgatta, majd a szőrömbe túrt.
- Mindig is tudtam.-szólalt meg Elena az ajtóból, mire mindketten odanéztünk. Mosolyogva csóválta a fejét, Teo pedig kuncogott.
- Ő... azt hiszem... lebuktunk.-makogott Matteo és nyelt egy nagyot, ugyanis rokonok is jöttek látogatóba.
- Nem zavar, hogy Teo megint a falat firkálja?-lépett közelebb Elena és a karjába vett védelmezőn.
- Már egyszer lefektettem.-kelt fel Matteo is az ágyról.
- A macskát kényezteted, ahelyett, hogy a fiaddal lennél?-nevetett Elena jókedvűen.
- Mi van tesó? Már a macskával is beéred?-vigyorgott Emanuele.
- Fogd be!-morgott a szeretőm.
- Gyertek, pukkasszuk ki a lufit!-csapta össze a kezét Elena. Helyet foglaltam a másik burmai szőrös barátom mellett, aki ugye Brendon névre hallgat. A nappaliban állt Luigi, Emanuele és a neje a gyerekekkel, Matteo anyukája a kis festővel az ölében, itt volt Oliver is, egy nagy pocakos nővel és Maria is.
A lufit végül kipukkasztották. Pink színű cuccokat fog vásárolni Elena és Matteo.