Átkozott Ajándék

Kezeket fel 2

A karomnál fogva húzott ki a konyhából, hiába próbálta megállítani az apja és a legidősebb testvére Emanuele is, hajthatatlan volt. Csak annyit mondott, hogy Angelo és Emanuele is jöjjön. Hogy hova? Fogalmam sincs és őszintén, rohadtul parázok.

Betuszkolt hátra a kocsiba. Megállíthatatlanul folytak a könnyeim, hiába ellenkeztem, mintha csak egy rongybaba lennék a számára. Beült a vezetőülésre, Emauele az anyósülésre, Angelo pedig mellém. Matteo előkapta a mobilját és olaszul beszélni kezdett. Megfagyott a levegő az autóban. Emanuele a visszapillantóból kapta rám a tekintetét, Angelo pedig kővé dermedt mellettem. Lesápadt arca láttán mégjobban pánikolni kezdtem.

- Mi folyik itt? Mi történik?-kérdeztem remegve, elhaló hangon a mellettem ülő férfitől. Nyelt egy nagyot és maga elé meredve válaszolt.

- A lehető legrosszabb.

Szaporán kapkodtam a levegőt, ahogy észrevettem, hogy Matteo is minket vizslat a tükörből. Mégis mi a jó franc ütött itt mindenkibe?

- Matteo...-kezdett bele Angelo óvatosan.- Nem kellene ezt átgondolni?-vakarta meg a tarkóját.

- Rakják ki utcára? Az jobb lenne? Legyen kurva? Egyébként is... Meg kell győződnöm valamiről.-mondta sejtelmesen és hol engem, hol Angelo-t nézte vezetés közben.

- Akkor engedd át Luigi-nak.-mondta következő ötletét.

- Miért vagy ennyire ellene Angelo?-volt a hangjában egyfajta él, amit nem tudtam hova tenni. Igazából az egész beszélgetést nem tudtam hova tenni. Vajon tudják, hogy én is itt ülök és érző, emberi lény vagyok?- Van valami, amiről tudnom kéne?!

- Én csak... Emanuele, te mit gondolsz?-hajolt előre.

- Én az öcsémre bízom a döntés. Ő ÉRZI.

Angelo visszadőlt az ülésbe, bizonyára belátta, hogy akármit is határozott el Matteo, nem tud ellene tenni. Idegesen dobolt az ujjaival a térdén. Megálltunk. Kinéztem és majdnem elájultam. Dale épülete előtt parkoltunk, ahol megkínzott és... hátulról megerőszakolt. A mára már begyógyult sebek a hátamon ismét fájni kezdtek az emlékre. Arra eszméltem fel, hogy Matteo húz ki a kocsiból. Ahogy észbe kaptam, egyből rúgkapálni és csapkodni kezdtem.

- Mit tettem ellened? Miért bántasz folyamatosan? Vedd el inkább az életem, csak ne kínozz!-üvöltöttem, de lefogott, a hátam mögé kulcsolta a kezem.

- Legyél hálás.-suttogta a fülembe.- Bebiztosítottalak Elena. A jó életre vagy a halálra. Mostmár csak tőlem függ majd, hogy mi lesz veled.

Anthony, akinek átadta Matteo a vezetést Dale halála után, már kint várt minket.

- Mindent előkészítettetek?-kérdezte a karjaimat lefogó Matteo.

- Igen főnök! Csak meglepett a hívásod. Úgy volt, hogy hétvégén lesz.-vakarta a fejét és összeráncolt szemöldökkel nézett engem.- Luca úr és a többiek?

- Ne kérdezz semmit, csak haladjunk!-dörrent rá Matteo.

- Elnézést főnök!

Bevezettek minket az épületbe. Nem. Rosszul képzelitek el. Nem csendben és nem egyszerűen történt ez. Immár Emanuele is segített Matteo-nak, én pedig csak sikítottam, rúgkapáltam, kiabáltam, bömböltem. Egy szobába vittek. Egy szék volt ott, mellette egy asztal, pár tubus, egy kis gép, gumikesztyű, szíj, lámpa. Majdnem elájultam. Anthony az asztalhoz lépett és kirakta a fegyverét, majd felvette a gumikesztyűt. Egy fecskendőt fogott a kezébe, amivel felém közeledett.

- Beleegyezel a jelölésbe?-nézett rám a barna szemeivel. HOGY MI?? Köpni-nyelni nem tudtam, még az ellenkezéssel is felhagytam.

- Beleegyezik.-válaszolta helyettem Matteo.- Angelo, te vagy a tanú. Emanuele az én tanúm.

- Nem!-kiáltottam el magam, mást nem tudtam hirtelen reagálni.

- Sajnálom, a te szavad most nem számít.-suttogta mögöttem a fülembe Matteo. Anthony belém nyomta a fecskendőt és az asztalhoz sétált.

- Mindjárt hatni fog a bódító, ültessétek a székbe.

- Mi volt ez? Matteo, mit szúrt belém?-sírtam kétségbeesetten, mire elém lépett. Már nem fogott le.

- Ettől nyugodtabb leszel, hogy ne ficánkolj közben. Elena, nyugodj meg. Megkapod a jelem, ennyi történik most. Ez azt jelenti, hogy végleg hozzám tartozol. És mivel te kívülálló vagy, nem maffia családból származol, a szavad semmit nem ér és az életeddel én rendelkezek mostantól.

- Eddig nem így volt?-erőltettem egy gúnyos mosolyt és a vállamba töröltem a könnyeim.

- Gyere, ülj bele a székbe, ne húzzuk az időt, úgyis megfog történni.-már nem voltam lefogva, a látásom kicsit homályos volt és akadozva kezdtem lépkedni, az agyam eltompult.

Mikor a székhez értem, a maradék "józan" eszem diktált, bár felfogni már nem nagyon tudtam, hogy mit csinálok. Egy gyors mozdulattal lekaptam az asztalról a fegyvert és Matteo-ra szegeztem. Tenyerét az arcába csapta és fájdalmasan végighúzta rajta. Nagyokat kellett pislantanom, hogy tiszta legyen a látásom. Belegondolva elég szánalmas lehettem, mivel Anthony mellettem ült egy kisszéken és bármikor lefegyverezhetett volna... De Matteo valamit mondott neki olaszul, majd a szemembe nézett.

- Elena.-kezdte lassan.- Megmondtam, hogyha legközelebb rám fogod, akkor...-ebben a pillanatban jutott eszembe, hogy akkor mit mondott és kattant a fegyver.- Kibiztosítottad.-mosolyodott el.- És? Mi lesz? Mit tervezel?-lépett a cső elé, akárcsak a múltkor.- Le fogsz lőni?-kérdezte, de alig fogtam fel, megráztam a fejem, hátha kitisztul, mert dolgozni kezdett bennem a bódítószer. Egyre közelebb jött, a kezem pedig behajlott, már az arcom előtt volt Matteo arca, ahogy lehajolt.- Nincs ott a szemedben az elszántság, nem fogsz lelőni..-mondta mosolyogva, majd ajkait az enyémre tapasztotta. Első alkalom volt, hogy mások előtt megcsókolt. Ujjai az enyémre tévedtek és óvatosan lefejtették a fegyvert, miközben lágyan csókolt. A csókja, mint mindig, most is összezavart és elfeledtetett mindent. Matteo megszakította a csókot és eltávolodott.- Legközelebb csak akkor fogj rám fegyvert, ha kibiztosítottad és meg is húzod a ravaszt!

Levette a pecsétgyűrűjét, átadta Anthonynak. Angelo beleültetett a székbe, már nem ellenkeztem. Szürke szemei hitetlenül csillogtak, miközben a szíjakat rám erősítette. Berregő hangot és tompa tűszúrásokat éreztem a csuklóm alsó részén, majd kevés ideig a felső részén és a másik kezemen is. A bal csuklóm alsó részét egy családi címer ékesítette, kicsi volt, de jól látható. Alatta egy fegyver, előtérben pedig egy monogram. MS. Matteo Salvatore. A csuklóm felső részén egy négyágú csillag volt. A másik kezemen fordítva, felül volt a címer és a monogram, alul a csillag. Ugyan az a minta van Matteo pecsétgyűrűjén is. Bekente és fóliával lefedte Anthony a tetoválásokat, ahogy végzett.