Átkozott Ajándék

Szökés

Alig aludtam pár órát. Rettenetesen paráztam, hogy mi fog velem történni ezen a helyen. És nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mit "lőttek" belém tegnap a tűvel. Persze Casper is eszembe jutott, de volt nagyobb gondom is.
Reggel kicsapódott az ajtó. Odakaptam a fejem, Angelo volt az.

- Huszonnégyes!-kiáltja el magát.

Meghűlt bennem a vér. A szomszédom őzikebarna szemeivel vizslatott, majd felpattant, mikor látta, hogy nem mozdulok. Ágyamhoz lépett és a kezemnél fogva húzott. Könnyezni kezdtem, nyöszörögtem, rúgkapáltam.
- Ne ellenkezz! Téged hívnak, muszáj menned, különben bántani fognak.-suttogta.

Angelo nem várt tovább. Megindult és mikor odaért hozzám, könnyedén felrántott és húzni kezdett, hiába álltam ellen. Hirtelen szembe fordult velem.

- Nem lesz bajod. Blanca asszonyhoz viszlek.-suttogta. Hittem neki. Magam sem tudom miért, de szürke szemei megnyugtatták. Elindult belém karolva. Kicsit megnyugodtam, hogy nem a gazda hív. Kiértünk a szobából. Szétnézett és levette a ragasztót a számról.- Ne szólalj meg. Nem akarlak bántani, nem vagyok ellenség, segíteni próbálok a helyzeteden, ne nehezítsd meg.
- Hol vagyok?-kérdeztem halkan.
- A Salvatore házban.
- Kik ők?
- Az nem lényeg egyelőre. Azt kell tudnod, hogy mostmár ide tartozol.
- Nem egy tárgy vagyok!-csattantam fel, mire befogta a számat.
- Itt sajnos annak számítasz. Fogadj szót, tedd meg, amit kérnek és életben maradsz. Segítek, amiben tudok, de ha rájönnek, nekem végem.-nézett mélyen a szemembe szürke szemeivel.
- miért segítesz?
- Mert sajnállak.-gondolkozott el. Mintha mást is akarna mondani, de pont ekkor jött egy nő seprűvel a kezében. Belém karolt újra és elindultunk.
- Mit adtak be nekem tegnap?-kérdésemre megtorpant egy pillanatra, nem nézett a szemembe és újra elindultunk.
- Fogamzásgátlót.-felelte halkan, mire a lábaim gyökeret eresztettek.
- Tessék?-kérdeztem hisztérikusan és kapkodtam a levegőt. Gyorsan betapasztotta újra a számat.
- Ssh! Jól hallottad. A gazdák kedvére kell tenned. Ne ellenkezz, mert vagy elküldenek más házhoz, vagy prostituált lesz belőled, de az utcán, vagy... meghalsz.-sorolta a lehetőségeimet. Látta, hogy sírni kezdtem, ujjaival letörölte a könnyem.- Sajnálom. De őszinte vagyok és bizony ez vár rád. Ha viszont én hívlak, ne aggódj. Én nem fogok hozzád nyúlni.-mosolygott halványan. Látta, hogy valamit kérdezni akarok, ezért levette a ragasztót.
- Te is gazda vagy?-kérdeztem elhaló hangon.
- Nem, de akihez mennek a lányok, mindet gazdának kell hívni. Nekik dolgozok, egyfajta családbarát vagyok. Én is válogathatok a lányokból. De... te ajándék vagy Matteo-nak, nem tudom, hogy ilyenkor hogy megy.
- Mi? Mi az, hogy ajándék? Ki az a Matteo?-kérdeztem remegve.
- Csak annyit mondok, hogy ő egy gazda. Mika pedig téged ajándékozott neki a késés miatt. De ne kérdezz többet. Minél kevesebbet tudsz, annál nagyobb az esélyed a túlélésre. Ez fontos! Ne érdekeljen semmi, ne akarj semmit megtudni, mert veszélybe kerülsz. Mivel szűz vagy, ezért Matteo előtt senki nem hívhat téged. Az ő döntése, hogy mikor veszi ezt el és utána bárki hívathat téged. De természetesen övé az elsőbbség.
- Természetesen.-ismétlem kétségbeesetten és hangosan zokogva próbálom feldolgozni a hallottakat, ami miatt a ragacsot megint megkapom.
Magához húz és megölel. A hajam simogatja. Nem tűnik rossz embernek.
- A legfontosabb dolgot majdnem elfelejtettem. Ha valaki kérdezi a neved, Huszonnégyes vagy. Senkinek ne áruld el, akárhogy is kínoznak! Ez életben tart téged és a családod, valamint alázatot mutat. Menjünk, várnak már.-eltol és megint belém karol.

Csak egy gondolat volt a fejemben, mégpedig az, hogy ki kell jutnom ebből az őrültek házából!

Beléptünk a tegnapi orvosi szobába. Egy őrjöngő lány volt bent. Ő is meg volt kötözve és kiabált. Fekete göndör haja volt és barna bőre. Nem engedte, hogy levetkőztessék.

- Nem bámul!-rántott rajtam a tegnapi asszony Blanca, levette a szalagot a számról, a lányt pedig egy másik hasonló korú nő oktatta ki angolul.
- Hogy-hogy angolul beszélnek hozzá?-néztem a mellettem álló nőre.
- Nem kérdez!-taszított a fürdő felé, de Angelo válaszolt.
- Szinte mindenki beszél angolul, de nem mindenki beszél olaszul a lányok közül, így nem mindig, de általában velük angolul kommunikálnak.-ahogy ezt kimondta, belépett egy idősebb úr a szobába. Mindenki megdermedt, már majdnem tisztelegtek is.
- Mi ez a hangzavar?-emelte fel mély hangját.- Zeng az előtér a kiabálástól.
- Elnézést kérünk! Rendet teszünk.-válaszolta a lány mellett álló asszony lehajtott fejjel.- Új lányt kaptunk, Huszonötös.
- Van nevem is! Engedjenek el! Nem tarthatnak fogva!-kiabált. Az úr elé lépett és egy hatalmas taslit lekevert neki.
- Nem magyaráztátok el a szabályokat neki? És hogy mostantól a Salvatore ház tulajdona?-nézett kérdőn az asszonyra.
- De igen uram. Csak még nem nyugodott bele.-a nő még mindig nem nézett fel, ahogy a mellettem álló Blanca sem, így én is gyorsan lehajtottam a fejem.
- Ebben az esetben nem maradhat. Küldjétek Dale-hez betörni és mehet az utcára pénzt keresni.-mondta nyugodt hangon hátratett kézzel.- És ő?-picit megemeltem a fejem láttam, hogy tetőtől talpig végig mér és le is sütöttem a szemem, mert elém lépett. A lány száját valószínűleg letapasztották, mert nem kiabált.
- Ő tegnap érkezett.-felelte Angelo.
- Hm...-az állam alá nyúlt, de nem néztem fel.- Este várom.
- Sajnálom uram, de Litmaren úr ajándékozta Matteo-nak. A lány még szűz.
- Elfogadta Matteo?-még mindig az arcom tanulmányozta.
- Igen.-ahogy kimondta Angelo, elengedte az öreg az állam.
- Milyen kár. Ismertessétek vele a szabályokat, ha gond van, szóljatok.-mondta és kisétált. Két őr leemelte a fekete hajú lányt és kivitték.
- Mi lesz vele?-kérdeztem Angelo-tól.
- Elviszik Dale-hez. Ő futtatja a lányokat. Előtte persze betöri őket.-húzta el a száját.- Kegyetlen fajta.-suttogta.

Szóval ez vár rám is, ha nem teszem a dolgom. Kezdtem felmérni a helyzetem súlyosságát.
Blancával bementünk a fürdőbe. Lecsutakolt és elővett egy borotvát.

- Nem!-ráztam hevesen a fejem.
- Blanca szól Luca úr jöjjön vissza?!-kérdezte idegesen. Ismét megráztam a fejem és hagytam, hogy a nő szőrtelenítsen. Ha tegnap hozzám jön be az öreg lehet, hogy ma már az utcasarkon állnék.
- Ki az a Matteo?-kérdeztem halkan.
- Gazda.-lényegre törő tömör válasz. De vajon ő is ilyen öreg? Belehalok, ha igen.- Nem kérdez.

Szépségnapot tartottunk ma. Blanca bekent mindenfélével, levágta a töredezett hajvégeim, levágta a körmeimet, átradírozta a bőrömet. Kihúzta a szemem feketével, megigazította a szemöldököm. Mondta, hogy ez legyen az alap sminkem minden napra. Megmutatta a konyhát, az étkezőt, az öltözőt, ahol rengeteg ruha van. Megmutatta a közös fürdőt és azt is, hova nem mehetek. Az emeletre. Oda csak, ha hívnak. Ott vannak a vendégek, a gazdák és a jelöltek. Ez utóbbi fogalmam sincs, hogy mi. Az udvar nagy, medence is van és ha nincs külön megtiltva, kimehetünk.
Azt mondta, este ha jó leszek, leveszi a kötelet is.

- Jó lány. Blanca remél, nem fog csalódni. Fordul!-megfordultam és kiszabadította a kezeimet. Megdörzsöltem, mert kikezdte a kötél. Szembe fordított magával.- Nem csinál hülyeség! Jó éjszakát Huszonnégy.-halványan elmosolyodott, én meg beléptem a közös hálóba.
- Nocsak! Megjöttél?-sietett felém mosolyogva Tizenkettes.- Megnyugodtál?
- Nem mondanám.-húztam el a számat.
- Megszokod.-kacsintott és húzni kezdett a kezemnél az ágyhoz, amin egy fehér csipke fehérneműszett volt.- Neked hoztam, vedd fel.-bökött rá.
- Biztos, hogy nem!-ráztam meg a fejem.
- Ne ellenkezz!-suttogta és kényelmetlenül körül nézett.- Ha téged hívnak, muszáj menned és kívánatosnak kell lenned.-szemeimet ismét könnyek csípték. Igaza van. Fel kell vennem, ha nem akarok az utcára kerülni. Remegő kezekkel nyúltam a ruhának nem nevezhető falatnyi textilért. Ledobtam a köntöst és felvettem. Tizenkettes elégedetten végig nézett rajtam.- Szép vagy, de van itt még valami.-gondolkozott el és kihúzta a hajgumim.- Tökéletes.-biccentett.
- Miért vagy velem kedves?-tettem fel a kérdést.
- Nekem is jól esett, hogy mikor ide kerültem segítettek.-mutatott két lányra, akik ránk néztek és oda jöttek.
- Szia! Négyes vagyok.-nyújtott kezet egy fekete hajú lány. Huszonöt év körülinek tippelném. Telt idomokkal és barna bőrrel rendelkezett.
- Én Ötös vagyok. Négyessel együtt kerültünk ide.-mosolygott rám egy rövid barna hajú, sportos külsejű lány. Ő fiatalabbnak tűnt a másiknál.- Te Huszonnégyes vagy, igaz?-bólintottam.- Te is Dale-től kerültél ide? Vagy Fabio-tól? Bár ahogy láttam, Fabio-tól, mert meg voltál kötözve. Dale-től csak akkor jöhetsz ide, ha kiérdemled.
- Nem. Egyik sem. Ajándékként hoztak ide.-feleltem halkan, szomorúan. A lányok szeme elkerekedett.
- Kinek a regalo-ja vagy?-kérdezte döbbenten Négyes.- Tán csak nem...-itt körül nézett és suttogott- Luca úré?-szája elé tette a kezét.
- Nem. Azt hiszem Matteo a neve.-mondtam bizonytalanul. Az arcuk érzelem mentessé vált és ridegek lettek.
- Menjünk az étkezőbe lányok.-erőltetett egy mosolyt Ötös.- Nem sokára jönnek értünk.

Megindultak, de én az ágyamnál maradtam. A többi lány már elhagyta a szobát az előbb, csak mi voltunk bent. Tizenkettes megfordult.

- Te nem jössz? Gyere vacsorázni.
- Nem köszönöm. Nem vagyok éhes.-hazudtam. Ideges vagyok, mert az ember az ajándékát minél hamarabb meg akarja kapni és tudtam, hogy ma nem úszom meg a találkozást. Leültem az ágy szélére és gondolkoztam.

Pár perc eltelt, mire kivágódott az ajtó. Négyes jött felém, idegesnek tűnt. Elém dobott egy fekete, csuklyás darabot.

- El akarsz innen menni?-hevesen bólogattam.- Vedd fel. Segítek.
- Nem.-ráztam meg a fejem.- Ha elkapnak megbüntetnek vagy kiraknak az utcára.
- Vacsora idő van. Mondom, hogy segítek.
- Miért?-ráncoltam a homlokom.
- Az én érdekem is, legyen elég ennyi. Te kimászol ezen az ablakon öt perc múlva, én a bejárati őr figyelmét addig elterelem. Fuss, amíg el nem éred a kerítést és mássz ki rajta, de meg se állj! Jó?
- Oké!-felkaptam a lepelt. Nem tudom miért, de bíztam benne. Elég ideje itt van ahhoz, hogy tudja, hogy működhet -e ez.- Öt perc és indulj!

Kisietett a szobából. Már csak azt nem tudom, hogy hol van itt óra. Fel-alá járkáltam a szobában és mikor úgy döntöttem, hogy nem várok tovább, kimásztam az ablakon. Hát... Épphogy kifértem rajta. A csuklya hatalmas volt, sötét is volt és alig láttam merre megyek, de futottam. Addig futottam, míg beleütköztem valamibe.

- A francba!-valakibe. Valaki hátsójába és ezt a valakit sikeresen belelöktem egy bokorba.- Ne haragudjon! Jól van?-suttogtam és a sötétségbe nyújtottam a kezem, hogy felsegítsem. Megragadta, de olyan erőtlen voltam az evés és pihenés hiányától, hogy magára rántott. Megszólalt volna, de befogtam a kezemmel a száját.- Bocsánat! Ezer bocsánat, de nem hallhatnak meg.-leemeltem a kapucnimat. Felült és fél arcát megvilágította a hold. Hollófekete haja és tenger kék szeme volt. Iszonyú helyes pasi.- Jól van?-kérdeztem és feltápászkodtam, majd kiléptem a bokorból.- Csendben válaszoljon!-figyelmeztettem.
- Jól vagyok.-morogta halkan, miközben a nadrágját seperte le.
- Kérem, kérem, könyörgök segítsen!-kérleltem halkan és megragadtam a karját.- Ne árulja el senkinek, hogy itt látott! De kérem!! Segítsen kijutni!-halkan könyörögtem sírva. A jóképű idegen az arcom próbálta elemezni, de a sötétség körbe ölelte, így nem sokat láthatott belőle, max a rikító fehér bőröm.
- Miért akarsz elszökni?-suttogta kíváncsian közelebb hajolva.
- Én... én... Engem elraboltak. Fogva tartanak és egy vén kecske már ma hívni akart, de egy másik öreg férfinak akarnak adni! Valami Matteo-nak. Én nem akarom ezt!-hadartam remegve. Felhúzott szemöldökkel nézett rám.- Kérlek ne árulj el! De... ki vagy egyébként és miért matattál a bokorban?-billentettem oldalra a fejem.
- Én... a... a kertész vagyok. Michelangelo. Téged hogy hívnak?
- El...-ekkor eszembe jutottak Angelo szavai, hogy soha ne áruljam el a nevem senkinek sem.- Huszonnégyes vagyok. Látod? A kertésznek még éjszaka is dolgozni kell. Rossz emberek, nem akarok itt lenni! Segítsen!-kérleltem.

Kivágódott a bejárati ajtó és Blanca, valamint egy őr rontott ki rajta. Megszorítottam a kertész kezét, mert tudtam, hogy végem van.
Michelangelo olaszul magyarázott nekik valamit, amit én a karjába kapaszkodva, a háta mögül kilesve figyeltem. Izmos teste van és a feneke, amit lefejeltem... Bár... ha egész nap a virágokat kapálja, meg fizikai munkát végez miért is csodálkozok?!
Véget ért a beszéd és bementek a többiek. A férfi felém fordult.

- Segítesz?-suttogtam alig hallhatóan.
- Nem tudok.-suttogott ő is, bár nem tudtam miért, mert már lebuktam. Keze közé vette az arcom. Hozzám ért a hideg arany pecsétgyűrűje. Hm... jó sorsa van a kertésznek.
- Menj be. Nem fognak bántani, csak ha valamelyik gazda megtudja. Tartják a szájukat. Nem tudsz megszökni. Nézd csak.-mutatott a magasba a falra.- Kamerák mindenhol. Őrök a kapunál. Több helyen. Törődj bele, hogy a Salvatore házhoz tartozol. Ezért Matteo megbüntet, ha megtudja.-simít végig az arcomon. Elered a könnyem. Itt kell maradnom. Nem sikerült volna és más sem tudna segíteni. Ami azt jelenti, hogy Négyesnek pont ez volt a terve, hogy valaki elkapjon.- Ki segített?-húzta össze kék szemeit.
- Senki.-leheltem és lehajtottam a fejem.
- Menj vissza.-elengedte az arcom és lassan elindultam a bejárat felé.- Örülök, hogy találkoztunk.-mondta suttogva még mindig. Nem fordultam hátra.

Beléptem az ajtón és Blanca ott várt. Nem mondott semmit, nem szidott le, nem pofozott meg, mégcsak meg se fogott, csak mögöttem lépdelt. Az ajtó előtt levette a köpenyem és fehérneműben léptem be a szobába. A lányok még nem voltak itt.
Az ágyamban sírtam, mikor megjött a csorda. Ötös, Négyes és Tizenkettes odajött hozzám.
- Mi a baj?-ült le mellém a szomszédom. Megráztam a fejem és Négyesre néztem. Elkapta a tekintetét.
Kinyílt az ajtó és tudtam, hogy nekem is mennem kell