Átkozott Ajándék

Túra

Valószínűleg megbuggyantam...-erre a következtetésre jutottam reggel. Éjszaka Casperral szeretkeztem álmomban, de mielőtt elélveztem volna, bele akartam nézni a szemébe, ám egy kék írisszel találtam szembe magam és az ő illata lengett körbe. Az övé. Matteo-é. Az ő arcát vette fel az álombéli szeretőm. Utána már csak dobáltam magam az ágyban, nem tudtam és nem is akartam visszaaludni. Sok mindenen gondolkoztam. Átkoztam magam, hogy aznap Helsinkibe mentem. Átkoztam Litmanen-t, az egész Salvatore házat, minden lakójával és ismerősével együtt. De vajon kik ők? Ki Angelo? Miért segít nekem? Ha már Angelo-nál tartunk... Matteo nem hozta fel a szállodai esetet, mikor meglátta, hogy csak smink a büntetésem nyoma. Miért nem hozta fel? Vajon Angelo-val beszélt erről? Ha igen, mit mondott neki? Miért nem kaptam büntetést ezért? Vajon mi lehetett a célja Angelo múltkori üzenetének? Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem, de kitől kaphatnék rá választ? Gondolataimból az ajtó csapódása zökkentett ki. Matteo robogott be rajta.

- Jó reggelt.-motyogtam és magam elé húztam a takarót.

Fel-alá járkált a szobában, de nem nézett rám. Egek! Vajon mit csinálhattam?! Hirtelen megtorpant, a szemembe nézett, majd felém közeledett és leült az ágyamra.

- Mit csinálnál, ha az utcára szabadulnál? Emberek közé...-nézett mélyen a szemembe.

Erre meg most mit mondjak? Az igazat nem mondhatom, mert akkor esélyem se lesz, de nyilván segítséget kérnék. Bár olaszul nem tudok. Legyél okos Elena, legyél okos!

- Attól függ, hogy milyen utasítást kapnék... gazdám.-tettem hozzá halkan. Összeszűkített szemekkel töprengve fürkészte az arcom.- Te megmondod, hogy mit csinálhatok és én a' szerint cselekednék.

- Hazudsz.-mondta rezzenéstelen arccal.- De legyen.-csapott a combjára és felállt.- Öltözz, elmegyünk. Lent várlak.

- Tessék?-döbbentem le.- Hova? Hogy öltözzek és... Veled? De... de azt nem lehet.-megráztam a fejem. Nem értettem semmit.

- Ne gondolkozz ennyit.-legyintett.- Blanca hoz neked ruhát. Apám meg nincs itthon, úgyhogy én hozom a szabályokat.-azzal kilépett és elment, én meg csak pislogtam.

Jött is Blanca, egy vékony, bélelt cicanadrágot hozott, egy piros, vékony kicsit hosszított garbót és egy kis szőrmés mellényt. Oké. Elhiszem, hogy ma lehűlt a levegő, de a mellény túlzás, nem? Hozzám csapott még egy fekete magassarkút is. Szó nélkül elfogadtam és felvettem.

Mikor kész lettem, Blanca lekísért, furcsa módon senki nem volt az előtérben. Mikor kiléptünk, egy autó már várt. Leonardo kinyitotta a sötétített ablakos járgány ajtaját és bepattantam. Meglepődtem. Matteo szemét napszemüveg fedte és szabadidő ruhában volt... bakanccsal. Furcsán méregettem, majd megszólaltam.

- Hova megyünk?

- Cipőboltba.-felelte nemes egyszerűséggel. Nevetni támadt kedvem, de jobbnak láttam, ha meg sem szólalok.- Azt hittem, hogy maradsz tegnap este.-törte meg a csendet. Elfordítottam a fejem. Hogy maradtam volna? Bár... a lelkem egy része bizonyára maradt. Egy egészen bűnös része és még szeretkezett is vele.- Miért nem maradtál?-nyúlt az állam alá. Kényelmetlen volt a napszemüveg lencséjét bámulni a szeme helyett.

- Ott hagytál és elvonultál.-rántottam meg a vállam. Legjobb védekezés a támadás. Feltolta a hajába a szemüveget és kék íriszeit az enyémbe fúrta. Bal kezével megnyomott egy gombot, ami által a sofőr mögött felhúzódott egy fal.

- Még sosem volt olyan, hogy a gatyámba élvezzek, így hát le kellett tusolnom.-mondta felbillentett szemöldökkel, én pedig fülig pirultam.