Átkozott Ajándék

Új! Mindenki megkapja

Ahogy megérkeztünk, valaki már várt ránk. Párszor ő is meglátogatott, ezért szőttem bele a képzelt világomba. Rebecca igazán szép lány. Szőke haját most kontyban viselte, egyszerű fekete póló, short és egy papucs volt rajta, de így is istenien festett.

- Szia!-lépett oda egy puszira.- Ne haragudj, hogy nem mentem eléd, de főztem és előkészítettem a szobádat.

- Ugyan, semmi baj!-legyintettem.

- Ha nem haragszol, vettem pár ruhát a szekrényedbe, persze ha nem tetszik, lecserélheted őket.-védekezett.

- Nem haragszom, sőt, nagyon kedves tőled.-viszonoztam őszinte mosolyát.

Rá kellett jönnöm, hogy a házat nem túloztam el, majdnem tökéletesen képzeltem egy a világomban. Nagy volt, de mégsem akkora, mint a Salvatore ház. Ez otthonos, Oliver igazat mondott, itt nincs hárem. Egyedül Rebecca van.
A szobám az emeleten van és aminek külön örülök, hogy van hozzá saját fürdőszoba. Nem szívesen osztozkodnék rajta, rossz emlékeket idézne fel, azt, ahol 10 kabin volt és a lányokkal közösen kellett tisztálkodni.
Miközben pakoltam ki, pittyent a telefonom. Ismeretlen számról jött SMS, de egyből tudtam, hogy Ő az. Egy percig gondolgoztam, de végül megnyomtam a hívás gombot. Rögtön felvette.

- Nem akartalak zavarni. Nem kell beszélnünk, ha nem akarsz. Én csak... Csak...-mosolygásra késztetett a zavara.

- Szia Matteo! Nem mondtam, hogy nem akarok veled beszélni.

- Meg is lepődtem, hogy felhívtál. Csak tudni akartam, hogy rendben megérkeztél.-mondta nyugodt hangon.

- Igen, minden rendben van, most pakoltam ki. Becca főzött, úgyhogy... Várnak az ebédhez.-halkítottam le a hangom.

- Rendben.-mondta, majd szünetetet tartott.- Hiányzol!

- Szia Matteo!-kinyomtam.

Az asztalon szerencsére rántott hús várt.

- Köszönöm Rebecca a rendes ételt.-mondtam hálásan.

- Jajj, hallottam, hogy Lafayette borzalmas tradícionális kajákkal tömött. Én is utálom őket.-borzongott meg. Azt hiszem, lett egy barátnőm.

Jó kedvvel telt a késői ebéd, csak egy idő után felesleges harmadikként éreztem magam. Önfeledten csipkelődtek, viccelődtek egymással. Ami nem baj, csupán beférkőzött a bőröm alá egy rossz érzés. Irigység. Igen. Irigy voltam a testvéremre. No nem tőle sajnáltam a boldogságot, csupán magamnak is akartam az érzésből.
Az asztal alatt elővettem a telefonomat és pötyögni kezdtem.
" Te is hiányzol nekem!"-nyomtam gyorsan a küldés gombra.
" Csak egy szavadba kerül és máris gépre ülök érted!"-jött azonnal a válasz. Azonban a beszélgetésünk során lemaradt egy számomra igen fontos kérdés.
" Hol vagy most?"
" Olaszországban."-erre megforgattam a szemem. Tudom, hogy tudja, nem erre gondoltam.

- Vele beszélsz?-szólalt meg Oliver, én pedig zsebre csúsztattam a telót.

- Igen.-vallottam be.

- De nem muszáj, Elena. Várj még. Zárd ki egy kicsit és gondolkozz.-kérlelt.

- Én sem szólok bele az életetekbe, hogy mit és mit ne csináljatok. Kérlek, te se tedd.- mondtam nyugodtan.

- Ne vedd zokon húgom, én csak segíteni szeretnék neked.

- Apropo... A ti helyzetetek hogy áll? Kapcsolatban vagytok még?-kérdeztem és ittam egy korty vizet.

- Igen. Kifizetjük nemsokára az egész tartozást, most jött egy nagyobb bevétel. Öhm... Én fogok odarepülni a családhoz.-erre elkerekedett a szemem.- Ne aggódj!-intett le.- Nincs baj. Mi Matteoval megbeszéltük, nem vagyunk haragban egyelőre, szerintem jobb, ha nem tudok az ottani bánásmódról a béke érdekében. Megbeszéltük és neked is megígértem, hogy a ti dolgotokat rátok hagyom, apám nem üzletel velük többet, ez volt a kikötésem, én ugye a piszkos dolgokról semmit nem tudtam. Én csak rendezem a tartozást. Ti miben maradtatok?-kérdezte óvatosan.

- Nos... Időt kértem.

- Helyes.-bólintott.

- Beszélünk. Nem azért, mert muszáj, hanem mert hiányzik.-néztem le az asztalra.

- Minden rendben lesz és kitisztul a fejedben a kép. De húgom! Gondold át kérlek! Láttad, hogy ott hogyan zajlik az élet!-figyelmeztetett a mutatóujjával.- Ha mást ígért, ne hidd el! Láttad, tapasztaltad!

- Nem ígért mást.-ráztam meg a fejem.- Bécsben elmondta, hogy mi vár rám.-ránéztem és összeszorítottam a számat, ahogy felidéztem a beszélgetést.

- Nem muszáj ezt az utat választanod! Sőt, kérlek, hogy ne!-csapott az asztalra. Becca tisztelettudóan meg sem szólalt, meg sem rezzent, mintha egy tárgyaláson lenne kísérő, csendben eszegetett tovább - Találunk valami megoldást együtt, te nem egyeztél a jelölésbe! Úgy bántak veled, ahogyan nem lehet!

- Tisztában vagyok vele. És azzal is, azt hiszem, hogy mi lehet a kiút.-mondtam és könnyek kezdtél el csípni a szemem. Bár rettenetesen össze voltam zavarodva szilveszterkor, de a kórteremben nyugodtan át tudtuk beszélni Oliverrel a dolgokat. Halál. A jelölés az egyik fél halálával válik csak semmissé. Van másik kiút is, de az szintén halál. Angelo halott, nem tud tanúskodni, hogy akaratom ellenére jelölt meg, viszont az erőszakért is halál jár,ha egy másik maffián belüli tag ellen követi el. Hiába nő az illető, én "nemes" családból származok.

- Mindenki megkapja, ami jár neki.-bólintott.

- Én azt hiszem, most felmegyek. Megköszöntem az ételt és fel siettem. Nem tartott vissza Oliver.

Sziasztok! Ha tetszett, mutasd meg egy csillaggal vagy írj véleményt :)