Átkozott Ajándék

Taníts

Jól meg kell gondoljam, hogy mit akarok. De hisz tudom már. Boldog akarok lenni. Már csak a módját kell megtudnom, hogy melyik utat választom. Olivernek a számlán csücsülő pénzes témát direkt nem hoztam fel. Azt majd az illetékessel szeretném lerendezni.

„Tudod, hogy nem erre gondoltam. Pontosabban?”-folytattam a chatelést ott, ahol abba hagytam.

„ Apámnál. Nélküled nincs keresni valóm a lakásunkban.”

Erre legörbült az ajkam és elkapott egy érzés. Féltékenység. Ott van. Azokkal a nőkkel körülvéve. Ki tudja hánnyal volt azóta.

„ Akkor nem szenvedsz hiányt a társaságból.”-pötyögtem be keserű szájízzel és kikapcsoltam a telefont. Kinéztem az ablakon és megláttam Becca-t, amint a virágokat öntözte az udvaron. Kisiettem hozzá.

-         Van kedved elkísérni vásárolni?-támadtam le a kérdésemmel.

-         Úristen Elena!-tette a szívére a kezét.- Persze, de a frászt hoztad rám!-mondta nevetve.- Rossz kedvre a legjobb gyógyír a vásárlás.-rikkantotta és leejtette a locsolót.

Rebecca nagyon jó társaság volt. Jó kedvű, jó kedélyű. Engem is feldobott. Összeszedtem néhány cuccot, pár különböző boltból és a bankkártyámmal fizettem. Bizony, az is van. Mielőtt kiengedtek volna, Oliver meggyőződött, hogy csináltat nekem egy társ kártyát, mert az ő pénze az enyém, családi vagyon, nem egyéni. Leültünk pihenésképp a plázában egy padra. Kezdett már esteledni.

-         Nahát!-füttyentett Becca.

-         Mi az?-néztem rá értetlenül.

-         Tényleg ne haragudj rám! Nem tudtam, hogy ilyen... Csinibaba stílusod van. Én meg telepakoltam a szekrényt az én sportos ízlésemmel.-csapott a fejére nevetve.

Komoran ránéztem a szatyrokra. Ez nem az én stílusom. Ez Matteoé. Tudatalatt neki akartam tetszeni. Régen nem vettem volna ilyen darabokat fel, bár igaz, pénzem sem lett volna rá.

-         Tudunk beszélni őszintén?-kérdeztem a szemébe nézve, komolyan. Eltűnt a mosoly az ajkáról.

-         Persze.-bólintott.

-         Te hogy bírod elviselni ezt az életet? Mesélnél róla kérlek?

-         Nos, mint más.-rántotta meg a vállát.- Egy összejövetelen ismerték meg a szüleim Oliver apját. Apám mindig is üzletember volt, először kicsiben kezdte, majd egyre nagyobb üzleteket és pénzt akart. Mi is megismerkedtünk Oliverrel ezen az összejövetelen. Utána tartottuk a kapcsolatot, ahogy a szüleink is. Szimpatizáltunk egymással, flörtöltünk. Jól kijövünk. Szeretem.-mondta mosolyogva.- A családjaink úgy pecsételik meg az üzletet, hogy összeadnak minket.-érintette meg a csuklóján lévő monogramot. OA, mire én is megsimítottam az enyémet.- Nincs ellenünkre.-rántott egy aprót ismét a vállán.- Én amit tudok, az az, hogy szeretem és támogatom őt. Meghallgatom azt, amit meg akar osztani velem. Tudom, milyen üzletek, de abba nem szólok bele. Ha kér tanácsot, elmondom mit gondolok és ennyi.-mosolygott.

-         De az üzleteknél elutazik.-mondtam sejtelmesen.- Tudod, mi folyik ott? Háremek vannak azokon a helyeken, nők.-mondtam kiábrándulva.

-         Na és?-hitetlenkedett.- Tehetek ellene? Ha kimegy az utcára, ott is ilyen nők vannak. Ha elmegy buliba, ott is. Van fizetős és vannak, akik még csak pénzt sem kérnek. Mindenhol ez van Elena.-fogta meg a kezem.- Csak itt nem titokban. Ő vagy megteszi vagy nem. Rajta áll. Én viszont biztos pont vagyok. Haza jön hozzám, várok rá. A felesége leszek, aki kitart mellette és támogatja. Nem csak egy-egy futó kaland. Később a gyerekei anyja. Annyira rossz ez? Szerintem nem feltétlenül. Nem hagy el, mert már összetartozunk.-ismét a jelére pillantottam. Valóban nem hagyhatja el Oliver, már az ő családja is a maffiához tartozik. Ez várna rám is? Tényleg nem lenne olyan rossz?

-         Köszönöm!-mondtam hálásan, mire megszorította a kezem mosolyogva.- Én nem tudnám elviselni, hogy mással legyen.-jelentettem ki.

-         Muszáj.-mosolygott szomorúan.- De ez csak rajta múlik. Jobb tudomást sem venni róla!-legyintett. Igaza van. Ha az utcán ismernék meg valakit és bonyolódnék azzal kapcsolatba, mi a garancia, hogy nem csal meg?!

-         Te vagy a tökéletes a testvérem számára!

Nagyon komolyan gondoltam ezt. Becca megkönnyezte és átölelt.

Ahogy hazaérkeztünk, Oliver kissé idegesen várt minket.

-         Hol voltatok?-jött elénk az udvaron karbatett kézzel.

-         Vásároltunk.-mondtuk egyszerre jókedvűen és felmutattam a szatyrokat.

-         Nagyon helyes.-bólintott.- De legközelebb szóljatok nekem is.

-         Úgy lesz, viszont...-húztam el.- Szeretnélek megkérni valamire.-félve néztem fel rá. Majdnem olyan magas, mint Matteo.

-         Mondd csak nyugodtan, bármi is az.-mosolygott és bíztatóan megfogta a vállam.

-         Taníts meg lőni!-szegeztem fel az állam.