Mellékesen (Azahriah Fanfiction)

1.rész

November 8.

- Fura visszatérni az iskola falaiba. - mondta barátnőm miközben helyet foglaltunk.

- Rosszul fogalmazol..megint.. - forgattam a szemeimet játékosan mire ő csak nevetni kezdett - Mellékesen egy hétvégét voltunk otthon, nem nyári szünet volt.

- Oké de akkor is. Újra láthatom!! - ujjongott.

- Nem értem mit eszel rajta - játszottam az agyamat.

- Nézd! - fogta meg a kezem és az ajtót figyelte. Belépett a herceg. Vagyis számára. A csak fészekhajúnak emlegetett barna szemű fiú. Aki gitározik is, zenél, ügyes. Barátaival lépett be az ajtón, nevettek valamin ránk se figyelve. Aztán csak rám nézett. Egyenesen a szemeimbe. Valami furcsa, meleg és izgató érzés jelent meg a mellkasomba, de gyorsan elvette rólam a tekintetét, és kivonult a barátaival. Csak a táskájukat dobták le.

- Rám nézett! - olvadozik a Dorottya én meg megsem szólalok.

De akkor kezdjük az elején.
Bánfi Mia vagyok a 16 éves szőke dilis csajszi a 11./A -ból. Budapest egyik "legjobb" iskolájában tanulok. Barátnőm választotta Molnár Dorottya. Igazán jó barátnő, rettentően imádom. Körülbelül 5 éves korunk óta vagyunk barátok, mióta óvodába kerültünk. Elválaszthatatlanok lettünk azokban az ovis években, ezért mindenhová együtt mentünk. Általános sulitól kezdve egészen középsuliig. Bár az általános iskolás osztályunk 3-2 ember kivételével egy Középiskolába jelentkezett. Ezért a légkör ugyanaz maradt. Nem lenne semmi gond sem, ha Dorottya nem szeretné Baukó Attilát. Vagy én ne szeretném..mikor másodikosok voltunk akkor kezdett el érdekelni a fiú. Mindig tetszett, hogy áradozik egyszer nagy koncertei lesznek. Vicces volt. De miután csak haladtunk az osztályokkal nem beszéltünk, de egyébként egy kis darabon elvoltunk. Dorottya viszont első pillanattól kezdve imádta Atit. Egészen mostanáig. Én mindig titkoltam, ezért más fiúkat kamuztam be, hogy szeretem őket. Közben pedig egy fiú iránt húz a szívem. Tönkremenne az egész barátságunk ha ezt elmondanám Dodonak.
Mellékesen Dorottya mindig a bátyjával akart összehozni, akit szintúgy Atinak hívnak. Molnár Ati. Tudtommal ő és a mi osztálytársunk Ati tök jóba vannak, Dorottya ezért is hiszi, hogy ő és Ati között lehet valami. Bár sosem megy oda hozzá, nem beszélnek, pedig mondtam neki, hajtson rá. De valamiért nem akar. Ha rajtam múlna már rég megszereztem volna. Bár tuti, hogy pont nem én kellek Atinak. Viszont távolról annyira jó álmodozni róla. A társasága is tök jó. Hiszen hát, van egy baráti körünk amibe egy ideje becsatlakozott így többet lógunk együtt. De én csak egy lány vagyok, aki azt reméli eláshatja magában a göndör hajú fiúcskát, hogy ne okozzon csalódást barátnőjének.

- Ja rád nézett.. - szippantok egy mély levegőt és körül nézve észreveszem, hogy már mindenki bent van az osztály terembe. A tanárnő is megérkezett és elkezdődhetett az unalmasabbnál unalmasabb óra.

- Pszt! Kelj fel! - lökött oldalba Dorottya.

- Mi van? - emeltem fel a fejem a padról.

- Ne aludj - mosolygott és pakolta el a könyveit - Vége van az órának nagy okos.

- Ja! Végre! - kezdtem én is pakolni. Felvettük a hátunkra végül a táskánk és kifáradtunk.

- Távesz! - ugrott elénk Bogi. Egy jó fej csajszi az osztályból.
- Ma eljöttök este? - kérdezett kíváncsian.

- Persze! - vágja rá egyből mellettem lévő barátnőm.
A válasz után Bogi egyből elillant, mi meg mehettünk a következő óránk terme felé.
- Tuti Ati is eljön! - suttogja.

- Lehet nem ér most rá a baráti körre. Tudod zenél..azthiszem youtube csatornája is van. - motyogom.

- Mit tudsz te róla? - kérdi idegesen. Hirtelen a vér is megfagyott bennem. - Viccelek! - tört ki belőle a nevetés.

- Ja hát..ezt mindenki tudja.. - nézek el oldalra.

- Tudom. - feleli és beérünk a terembe.

Dorottya egyébként rendkívül kedves lány. Sose felejtem el mikor az óvodában odajött hozzám, hogy miért ilyen fehér a hajam..olyan szőke voltam 5-6 évesen, hogy fehér is lehetett a hajam. Szerencsére idáig sikerült valami jó színt felvennie. Ő szöges ellentétem. Dodonak a haja barna, és nem olyan hosszú mint az enyém. Neki csak válláig ér, kicsit tovább. A stílusa se olyan, mint az enyém. Az enyém ilyen..90's? Jó azért nem, de megvan nekem a saját stílusom a skinny farmereimmel, míg neki a szakadt feketékkel. Az ő szeme korom sötét, míg az enyém világos zöld. Teljesen különbözünk, mégis egyformák vagyunk. De még a családi hátterünk is. Bár ez másik sztori..

- Délután átugrassz hozzám? Akkor együtt mehetnénk oda ahova Bogi szervezte most az estét.

- Persze - vigyorogtam rá.

Általában Bogi szokta szervezni mikor mit csinálunk. Körülbelül ebben a társaságban vagyunk 6-an, és elmegyünk esti kajáldákba, kiülünk a Deák térre nagy ritkán, és hülyéskedünk. Már én se tudom, hogy alakult ez ki, de jól érzem magam velük.
Főleg Atival, akinek a látványától a pillangók csapkodják szét a szárnyukat a hasamba..

-
SHH! ez az első rész!<3 remélem elnyerte kellő tetszéseteket. ^^
A történet eleve két éve van a fejembe, most meg csak átírtam a karaktereket.
Köszönöm ha elolvastad!!