Mellékesen (Azahriah Fanfiction)

27.rész

- É-én n-em.. - néztem zavartan hol a lányra, hol Atira.

- Anna állíts magadon! - üvölt rá Ati.
Anna? Baszki ez az Anna...a Kristóf...

- Ez a kurva miatt ment tönkre a kapcsolatom! - ugrott volna nekem a lány, de hátulról egy idősebb nő lefogta. Elkezdett mindenki üvöltözni, én pedig csak álltam ott. A szívem majd összeszorult. Az ajtóhoz lépve elakartam tűnni, de Ati keze a csuklómon vissza tartott.

- Ne menj sehova! - nézett dühösen a szemeimbe. De nem, nem rám volt dühös - Anna a pasid, drága Kristóf egy hatalmas seggfej volt!

- Igaza van - suttogta a nő a fülébe - Kérlek nyugodj meg. Ne hibáztasd őt.

- Kurva élet! Én nem eszek így! - rohant fel a lépcsőn, majd egy nagy csattanás hallatszott.

- Uramég úgy sajnálom Mia! - nézett rám egyből Ati, majd az a nő is iderohant.

- Elnézést! Ati anyukája vagyok! Sajnálom az előbbit, én nem gondoltam volna hogy-

- Semmi..semmi baj..De én jobb ha elmegyek..amúgy sincs helyem egy családi vacsoránál.. - léptem ki az ajtón. Nagy levegőt kiengedve a számon rohantam át az úton, ott tovább a járdán. Nem tudom felfogni ami éppen történt. Vagyis épp de..nem tudom helyrehozni, hogy tönkretettem kettő kapcsolatot is! Kristóf életét is, mert kicsapták! Mindent úgy elszúrtam..
Felmásztam a szobámba, ami ugyanúgy állt, mint ahogy eljöttem. A sírás kerülgetett, de a legrosszabb az volt, hogy egyáltalán nem tudtam sírni.

- Mindig..mindig téged zaklatlak a problémáimmal..ne haragudj érte! - nevettem kétségbeesetten.

- Hé, semmi probléma! Mindig itt leszek neked! - feleli Marci. Mindig őt hívom ha van valami. Most is remek tanácsot adott!

Január 24. Hétfő

Szombaton felhívtam Atit, és bocsánatot kértem tőle. Megértette miért futottam el, megértette, hogy mi bajom volt. Anna pedig vasárnap keresett fel, bocsánatot kért. Akkor úgy éreztem, hogy minden rendbe jöhet. Persze nem. Az iskolába mindenki engem szekál, Kristóf miatt. Miattam ment el blabla..Nem tudok figyelni úgy, hogy minden szem rám hárul. Már nem is tudtam mások szemébe bele nézni. Képtelen voltam, bármit mondani. Dorottya és Ati azzal nyugtattak, hogy "semmi baj sincs", "ne törődjek velük"..jó lenne megfogadni, de képtelen vagyok még mindig. Otthon meg rosszabb. Anya mióta össze jár Dodo apjával, kifordult magából. Azthiszi, hogy a barátnőm nevelését ha most kezdi rám fordítani, jó ötlet. Hát kurvára nem!

- Elegem van abból, hogy mindig itthagyod a csetrest! - szól rám anya.

- Figyelj már, most raktam oda, most végeztem! Elmosom akkor oké? - löktem kicsit arrébb, hogy a mosogatóhoz kerüljek.

- Hagyd rá! Megcsinálom én, te képtelen vagy! - vágta hozzám. Meredve bámultam rá, de ő ezt csak 10 másodpercig engedte, utána majd csak saját magával ellökött és elmosta a tányéromat.

- Baszki, bármit csinálok neked nem jó! Mi lenne ha végre újra a régi lennél?! - üvöltöm el magamat. Bármit mondhatott volna, a szobámba rohantam. Kicseszettül mérges voltam úgy mindenért. Már régóta az vagyok. Nem vagyok hibás Kristóf miatt! Az kurvára az igazgató hibája! Anna meg annyira elkúrt, hogy hiába kért bocsánatot, a suliba az ő pletykája megy! Ez kurvará nem jó így! Dorottya meg..persze örül, hogy a szüleink egymásra találtak. Oké, biztos boldog az apja..anyám is..de én nem. De nem szólhatok. Bűntudatom lenne, amiért én tenném tönkre ezt a kapcsolatot.

- Hm? - figyeltem fel a telefonom pittyegésére. Suli után általában csak azért keresnek, hogy mi volt a házi.
De nem. Ati keresett. Mellette megnyugszik a lelkem. De már ő és én se vagyunk annyira jól meg. Egyszerűen ő sugárzik mellettem míg én belül össze esek. Nem kérdez, én nem mondok semmit. Csak mosolygok tovább, mint egy lökött.

Baukó Attila
A vacsorát..békéne pótolnunk. Ha van kedved..

Így történt, hogy Január 29.-én, Szombaton, újra náluk ettem. De már csak négyesben. Ati, én, Az apukája, anyukája. A hetet ugyanúgy végig szenvedtem, kételkedtem is, hogy eljöjjek-e ma a vacsorára. De hát..Atinak nem tudok nemet mondani.

- És hogy érzed, milyen az új igazgatónő? - kérdezte az anyukája. Rendkívül kedves nő, a főztje pedig..incsiklandó! Bár kicsit kínosnak találtam a helyzetet, miután múltkor elrohantam, nem győztem bocsánatot kérni se, de Baukóék is nagyon szégyelték magukat.

- Nem is tudom..fura a megjelenése, szabályai, döntései, de jól kijöttem belőle. Egyelőre nincs nagy gondom vele. - vontam vállat.

- Szerintem egy fasz - jelentette ki Ati is, mire elmosolyodtam. Néha, amikor olyan kis ártatlan, mérges fejet vág, elröhögném magam.

- Attila! Hogy beszélsz? A barátnőd -

- Hagyja! Megszoktam. - döntöttem meg a fejemet, apjára nézve.

- Köszönjük a vacsorát - állt fel Ati körülbelül még 10 perc beszélgetés után.

- Igen! Nagyon, nagyon finom volt! - álltam fel én is. Ati megragadta a kezem és a szobájáig húzott. Becsukva az ajtót az ajkaimra tapadt. Csak úgy falta őket, ameddig a csipőmet szorongatta. Elhúzodva tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni, egy kúsza vigyor ült ki az arcára. Ezekben a pillanatokban úgy érzem, hogy minden rendben. Bármi van, mellette..mellette kitudok legalább annyira kapcsolódni, hogy elmúljon arra a pillanatra minden gondom.

- Menj el fürödni! Addig rendbe rakom az ágyat - suttogta ajkaimra.

- Tényleg nem baj ha itt alszok? Haza mehetek ha kell-

- Mia! Tényleg nem baj fogd már fel!

- Jó..ne haragudj.. - piszkáltam meg a kezemmel a haját, majd egy puszit nyomtam az orcára. Megfogva a pizsamám amit elhoztam, törölközőmmeo együtt a fürdőszobájukba siettem. Igazából gyönyörű helyiség volt. A meleg víz, ahogy a bőrömet érintette egyszerűen tökéletes volt. Fürdéssel gyorsan megkellett lennem, mert másoknál mindig attól rettegek, hogy rám nyitnak, hasonlók. Jó, bezártam az ajtót, de akkor is. Ezért iparkodva, de megfürdtem, nem nézve azt, milyen tubusból nyomok a kezemre. Csak gyengéden átkentem a testemet a tusfürdővel, majd elzártam a vizet is, felöltöztem. Kivettem a fesümet a táskámból, átfesültem a hajamat is. Lassan a frufrumból is vágni kéne, eléggé nagy már, bántja a szememet. Olykor úgyérzem, hogy megbántam, de aztán mégse.

- Kész vagyook! - léptem be a fiúm szobájába. Nem tudom megszokni az illatát. Miért érzem most erősebben?

- Jó megyek én is..addig keress valami filmet ha gondolod, telefonoz, de még nekem bekéne fejezni ezt a zenét. Nem tudok kitalálni egyszerűen két sort fhu - lépett ki mellettem az ajtón. Magához beszél néha, akkor kis cukivá válik. Bár mindig.
Megnéztem mit is csinál pontosan. Kis szöveget gyárt. Kezdem megérteni, miért ír zenéket, vagy dolgozz fel. Ebben nyugszik a..lelke..

Amíg ő is megmosdott, videókat kerestem, mit nézhetnénk, nézhetnék amíg ő "dolgozik"..nem találtam végül aztán semmi érdekeset, így olvastam hülye cikkeket.

- Úgy szeretlek - lépett be Ati. Ahogy a vizes haja rátapadt a fejére, egyszerűen..baszki..

- Mi-miért? - jöttem zavarba.

- Ja semmi..semmi.. - nevette el magát. Visszarohant a gépehez, és nagy iramban írni kezdett tovább. Elgyönyörködve benne, nem gondoltam semmire.
Megnéztem pár videót YouTube-on, ezzel ütöttem el az időt. Félálomban csak annyit éreztem, hogy besüpped az ágy mellettem. Ati bújt be mellém.

- Máris alszol? - vigyorgott.

- Dehogy! - ráztam meg a fejem a mellkasába bújva - ébren vagyok!

- Veszem észre - kezdett játszani az egyik tincsemmel - tetszik az illatod. Hasonló, mint az enyém. Sőt..ugyanolyan.. - fagytam le egy pillanatra.
Ja hogy..Ati tusfürdőjét használtam?

-
BOCSI, KICSIT KÉSVE, ÚJ RÉSZ!! REMÉLEM ÉLVEZITEK MÉG A SZTORIT<33