Mellékesen (Azahriah Fanfiction)

21.rész

- Elmegyünk? - kérdezte Ati, mire bólintottam.

- Most az egyszer. Nem igazán bírom a..bulikat - nyöszörögtem vissza dőlve rá.

- Jaj te..van még anyud sütötte mézeskalács?

- Hogy mi?! - háborodtam fel - Én sütöttem őket!!

- Vagyis na..szerelmem sütötte mézeskalács? - javította ki magát, mire játszott dühvel megcsaptam a fejét, és csak szúrós pillantásokat küldtem rá.  - Nem haragudhatsz! Nem volt rá írva kisütötte.

- Jó persze.. - keltem fel róla véglegesen - Megyek lefürdök.  - indultam ki a szobából, mikor két kéz megszorította a csipőmet.

- Menjünk együtt - suttogta a füleimbe, mikor teljesen zavarba jöttem. A szívem csak hevesebben vert. - Láttalak már ruha nélkül szóval nem lenne túl nagy gond - indult ki előbb ő, egyenesen a fürdőbe.

- ATII!!

**

A bulira készülődés jól telt. Ati a sütiket zabálta, míg én öltöztem. Egy skinny világos kék farmert vettem fel, rá egy hosszú ujjú fekete pólót, arra egy bő rövid ujjú pólót, ami ilyen barnás-zöldes, tele sötét piros írásokkal. Erre még rávettem Ati pulcsiját, amin macik voltak. Csak mosolyogva nézte a látványt. Nem sminkeltem túlságosan, csak egy szájfényt raktam magamra, és a karikáimat tüntettem el. Addigra Ati is felöltözött, és cuki angyalkás ingjét vette fel. Jól állt rajta.

- Egyébként Dorottyát tényleg nem zavarja, hogy te és én? - kérdezte miközben indultunk ki a szobámból.

- Nem. Nem zavarja állítása szerint. De megérteném hisz szeretett valaha téged, én meg mellékesen is, a legjobb barátnője vagyok.. - sóhajtottam.

- Jó hát..viszont én nem szerettem őt. - felelte gyengéden.

- Idióta.

- Hova-hova fiatalok? - állt meg anya az ajtóban.

- Buli - néztem rá arányosan - Elmehetünk?

- Hát mivel már készültetek.. kabátot vegyél.

- Itt van - emeltem fel a kezemben lévő anyagot és felhúztam nagamra.

- Ati te?

- Nem fázok - rázta meg a fejét.

- Érezzétek jól magatokat! - mosolygott anya és kiengedett minket. Elindultunk a buli helyszínére Dorottyához. Nem lakott messze szerencsére. Amíg gyalogoltunk, beszélgettünk mindenféléről Atival. Szeretek vele beszélgetni. A hangja annyira megnyugtat.

- végre! Hol voltatok eddig? - nyitott ajtót nekünk Dori.

- Csak fél órát késtünk. - léptünk beljebb a lakásban, ahol fülledt meleg volt. Valószínűleg a sok ember miatt, akik azthitték tudnak táncolni. - Ezért kellett lemondani a karácsonyi ebédet? - röhögtem el magam a tömeget nézve.

- Milyen ebéd? - kérdezte Ati körbe tekintve.

- Az volt, hogy a szüleinket összehozzuk! De eleve apám elutazott üzleti dolog miatt. Szóval.. - tekerte fentebb az így is hangos zenét - BULIZZUNK! - nevetett és elrohant. Szemet forgatva, elindultam Atival keresni valami italt. Desh állt ott, és ő húzott le egy csomó torok keserítőt.

- Szerelmi bánat? - üvöltöttem, hogy hallja is.

- Hát, Letti dobott.

- Tessék? Mikor?!

- Ma reggel. A kurva húgom miatt! - dobta el a poharat, és elillant.

- Beszélned kéne vele. - búgtam Ati füleibe.

- Egyedül hagyjalak ennyi ember között?

- Nem lesz baj. Lemegyek a pincébe a VIP-ekhez - kacsintottam játékosan és Ati egy puszi keretében Desh után ment; én pedig lehúzva egy vodka shot-ot, lementem a pincébe. Dorottya is ott volt, eléggé sokan. Aggódom most Desh miatt, Dori messzire mehetett, ha miatta szakított Letti Atival. Sajnálom, túl összeillettek.

- Mit csináltok itt? - kérdeztem mosolyogva.

- Játszottunk. Felelsz vagy Iszol. - így belekeveredtem abba, hogy részegedjek le pár perc alatt. Olyan nagyon bizarr, és indiszkrét kérdéseket adtak fel folyton egymásnak, így sokat ittam. Nem is éreztem jól magam, de nem ittam annyit, hogy teljesen kiüssön

- Oké kiszállok! - álltam fel nehezen - Aztán holnap nem emlékszek erre a csodás napra!

- Jaj te! Idióta! Menj!! - lökött meg Dorottya, felfelé lépkedve a lépcsőn utánnam. - Hé az ott nem Ati?

- De.. - néztük a sarokban álló fiút, aki egy lánnyal beszélgetett. Feltűnően jó kedve volt. A féltékenység teljesen eluralkodott rajtam, ahogy a szuper aranyos mosolyával, amit csak nekem szokott felvillantani, most másnak mutatja.
- Ezek..flörtölnek?

- Mia az nagyon merev lenne. Hisz te is itt vagy a buliba. - a lány belesúgott valamit az ÉN barátom fülébe, aki nagy nevetésbe tört ki. Elkezdték a röhögő roham után egymást nézni mosolyogva. A pohár a kezemből a földre hullott és belerúgtam egy hatalmasat az egyik szilánkba.
- ÚRISTEN MIAA! - rázta meg a vállam - Lehet van ésszerű magyarázat!

- Ésszerű mi?! Az persze! - hagytam ott faképnél a barátnőmet, és áttuszkolva magamat a nagy tömegen az emeletre siettem. Beléptem a mosdóba és arcomról lemosva a sminket, amit fél úton lesírtam. A csap szélét fogva kattogott az agyam. Ati megcsal? Most ez kajak? Én..én nem hiszem, hogy ezt érdemlem baszki! Tönkrement kishíján a barátságom miatta! Ő mit csinál?! Egy csajjal flörtölget.

- Ja igen, kurva jó! - lépett be egy srác is a mosdóba, aki épp telefonált. Hátrébb lépve egyet, elnéztem róla - Majd beszélünk. Most megyek, szia! - rakta le a telefont. - Te, itt, egyedül? - kérdezett.

- Ja csak..próbálok arra gondolni, hogy a fiúm nem flörtölget mással. - nevettem kétségbeesetten - Vicces.

- A “fiúd”? Ez szomorú. - nézte meg magát a tükörbe, és a látszólag puha hajába beletúrt.

- Miért az? - vetettem végre egy pillantász a fiúra. Tetőtől, talpig feketében volt, és kifejezetten rosszfiúnak nézett ki.

- Mert egy ilyen lányt, megcsalni..neked kene megcsalni egy ilyen kicseszett idióta palit - rázta meg a fejét és államát megfogva felemelte a fejemet. Lassan a számhoz hajolt és nem tudtam nem ellenállni. Ahogy a szája az enyémhez ért, hirtelen minden elhalkult. Vadul falni kezdte az ajkaimat, egészen addig ameddig az ajtó nem nyílt ki.

- Bocs! - szólalt meg egy ismerős hang, és már három lépést tettem a fiútól.

- Ati! - pacsizott le Desh-el a srác, aki előbb az ajkaimat falta.

- Én megyek - kerültem ki a kettő fiút kilépve az ajtón. A mellkasomba egy szúró érzés jelent meg, ami bűntudat volt, és hatalmas düh volt. Baszki most csókoltam meg valami mást! Mintha a levegőm is hirtelen elfogyott volna.

- Sziaa! - jelent meg előttem egy lány. Baszki ez az a csaj aki Atival..

- Mi van? - kérdeztem ingerülten. Még idejön hozzám vidáman?!

- Csak..csak a barátomat keresem! Nem láttad? Kristóf a neve. - kérdezte a haját csavargatva.

- A “barátod”? Milyen bará-

- KRISTÓF! - nézett át a vállam fölött. Hátra nézve találkozott a tekintetem a zöld szemű fiúval, akivel megcsaltam Atit. De várjunk..
- Régóta kereslek! - rohant oda hozzá a lány egy puszit nyomva az arcára. Gyorsan a földszintre siettem. Várjunk..ne..ne, ne, ne. Ugye nem? Mi van ha..ő és Ati csak régi barátok, én pedig..tényleg megcsaltam Atit.
BASZKI!