Mellékesen (Azahriah Fanfiction)

28.rész

Január 27. Csütörtök

Az Atiéknál töltött napom extrém volt. Extrémen tökéletes..Imádom a  vele töltött perceimet, csodálatos egyszerűen. Vele még a sulit is elviselem. Bár azt egyszer nehezebb. A jegyeim romlanak. Bár ezt befolyásolja anyám is. Borzalmas amit művel. Mindenért én vagyok a hihás, értelmes szót vele váltani megváltás lehetne. De már kit érdekel, próbálok a tanulásra koncetrálni. Mindenből körülbelül 3-as, vagy 2-es vagyok. Káosz!!

- Kérsz valamit a büféből? - lépett mellém Ati első óra után.

- Egy Twix megmentene. - elmosolyodtam halványan, mirenő egy puszit nyomott az ajkamra, azt követően elment a büfébe.

- Csá! - karolt át Dorottya - Képzeld el, hatalmas bejelentésem van -

- Nekem is! Végre kaptam egy négyest baszki!

- De nekem a bejelentésem az job-

- Meg képzeld el, Atiéknak félig kész az első nagyobb zenéjük. Klassz mi? A klippben én is benne va-

- Befejezhetem? - kérdezte Dorottya ellépve. Baszki, miért fakad ki most minden belőlem?

- Bocsi ne haragudj..tényleg jaj..mondd! - igazítottam meg zavaromban a kontyom a fejem tetején.

- Először is a rúzsod - törölte meg enyhén a szám alatt - túl sokat faljátok egymást Atival! - röhögött - viszont..Apád és anyud teljesen egymásra vannak hangolodva!

- Jó tudni..velem iszonyatosan..bunkó..flegma..mióta izé együtt vann-

- Mindegy! Örülök, apa iszonyat boldog! Ati is egyébként, bár valami más is van. Örülök, hogy a bátyám szakított egyébként Lettivel. Azóta ilyen boldog - ha tudnád, hogy együtt vannak..beszéltem valamelyik nap Lettivel és bevallotta. Bár a szívemre kötötte, ne mondjam el Dodonak, szóval állom a szavam hiába a legjobb barátnőm. Úgyis az a jó ha boldogok nem? - Mellesleeg..a legjobb hír, hogy - csörrent meg a telefonja. Hatalmas mosoly terült el az arcán, felmutatva nekem a mutató ujját felvette a telefont majd eltűnt. Ki hívhatta? Tudtommal nincsen senkije, mert arról tudnék. Nem a legjobb a szerelembe drága barátnőm..De mi lehet az az orbitálisan jó hír? Nem bírta volna kinyögni, de attól tartok én nem fogok neki annyira örülni.

- Tessék - érkezett meg Ati a csokimmal.

- Köszi! - adtam neki egy puszit - Imádlaak..

- Én is téged szerelmem - nézett rám a mogyoró barna szemeivel, miben egy pillanatra a fény is megcsillogott. Annyira de annyira aranyos!

- Ühm izé - jöttem zavarba - Mit csinálsz hétvégén?

- Befejezem a klipp vágást - ásított egyet míg beértünk a terembe.

- Szupeer..gondoltam átjöhetnél - ültem le a székre.

- Nem jó - ült mellém - Tényleg ne haragudj érte.

- Jaa..jó - feleltem lehangólóan. Miért csinálja ezt pár napja? Komolyan nem értem. Megváltozott valami, de nem szeretném, hogy bármi ami befolyásolja a kapcsolatunkat. Bazdmeg hát..!

- Tényleg sajnálom - hajolt közel a számhoz, hogy ezy csókot leheljen rá. Ezzel mindig eltud vinni egy másik világba, hogy ne foglalkozzak mással. Az édes száját sosem tudom megunni, majd ahogy a nyelvével beférkőzik a számba, hogy felkeresse az én nyelvem..az egész mellkasom átmelegszik ettől a bizsergő érzéstől - Lemegyünk papámhoz.

- Értem már - töröltem meg a számat. A rúzsomnak annyi.

Mire becsöngettek, Dorottya utána ért be. Hiába kérdeztem kivel telefonált csak mosolygott. Fasz tudja miért titkolózik. Szemet hányva figyeltem ezután inkább a tanárnőre. A másik dolog ami végig baszta sajnos az agyam, hogy mi lehet az a kicseszettül fontos dolog. De ez már csak nap végén jutott eszembe, mikor már hazaindult Dorottya. Addig másról faggattam, de nem árult el semmit.