Mellékesen (Azahriah Fanfiction)

36.rész - Befejezés

🌜- Ati szemszöge -🌛

- Jónapot kívánok! - jelent meg a tanárnő az ajtóban. Kezdődhet újra egy unalmas iskolai tanítási nap. Hányinger - Valaki kérlek, mondja el ki hiányzik, felszeretném írni!

- Én! - állt fel Karin, az osztály elnöke - Letti hiányzik, meg Hovorka Hanna, meg persze Mia - ült vissza.

- Igen..szerettem volna elmondani nektek, hogy Mia már nem tartozik az osztályhoz.

- Mi van? Miért? - kérdeztem ingerülten.

- Nem ide jár. Átíratkozott egy másik iskolába. Sajnálom én is. Jó tanuló is volt, nem értem miért döntött így - sóhajtott bánatosan - Nem is erről szeretnék beszélni tulajdonképpen -
És elkezdte az óránk anyagát. Többet nem fogom látni Miát? Én szakítottam vele. Tudom jól. De fogalmam sincsen, hogy miért. Úgy éreztem meg kell tennem. De nem akartam, mégis..rávett engem az élet. Hülyeség. Sokat agyaltam rajta, hogy ő és én nem is passzolunk. Mia százszor kulturáltabb, mint én. Jobbat érdemel. Mellesleg tudtam, hogy Dorottya és Bogi mit művelnek a háta mögött. Dorottya hosszan írogatott nekem, hogy szakítsak Miával és, hogy őt szeressem. Ez kezdődött február 9.-e körül, majd február 14.-én vége is lett. Amikor hát..

- Szakítani akarok - feleltem nézve a semmibe. A zsebembe lévő kezeimben elinditottam a zenét a telefonomon, ami a Bluetooth-os fülesemben szólni kezdett. Nem akartam hallani ahogyan Mia sír. Ahogyan könyörög a kapcsolatért. Oldalasan láttam, hogy mikor beszél, és ahogy a könnyei ezrei számmal hullottak..Fájt így látni őt. Mindegy. Mikor leállt a beszéddel még hozzá vágtam valamit, majdcsak elsétáltam. A múltban kell maradnia, ahhoz, hogy Mia boldog lehessen. Ha velem marad, maradna ebben a rothadó életben. Nem akarom, hogy neki ily rossz legyen. Sajnálom, hogy ekkora fájdalmat kell okozzak neki az elején, ahhoz, hogy boldog lehessen később.

Február 16.

- Miért hívtál ide? - kérdezte Marcell, rohanva hozzám a kért időpontomban.

- Beszélni akartam veled - kezdtem komolyan. Az égető érzés a mellkasomban még mindig szétszedte a lelkemet, de egy volt a célom ; Mia boldogsága. Ezért is jöttem el Marci iskolája elé. Tudom, hogy ők ketten szinte lelkitársak.
- Mia úgyis beszélni fog veled. Hidd el. Hívni fog segítségért. Arra szeretnélek kérni, hogy kérd meg rá, hogy nálad tanulhasson. Mármint ott a kollégiumban.

- Tessék? Ati szívtál, vagy mi bajod van? - értetlenkedett. Megértem, egy aranybarna hajú fiú, aki félig már szőkés elsőre nem érti. Nyugi, nem ítélkezek.

- Nem, Marci ez kajak fontos. Nehéz lenne elmagyarázni, de azt akarom, hogy boldog legyen. Sokáig csak néztem amit művel Mia, és csak figyelmen kívül hagytam, hogy lássam körülötte az embereket és..nem érdemli meg őket. Új életet akarok neki adni, de ahhoz, hogy ettől megszabaduljon tőlem is megkell.

- Milyen új élet tesó? Mit szívsz, adsz nekem is?

- Idióta.. - búgtam neki - Bírod Miát vagy sem?

- Legjobb barátom! - szólal meg fölényesen.

- Akkor tedd amit mondtam - vágtam hozzá, és faképnél hagytam őt is. Nem hiszem el, hogy komolyan megcsinálom neki.

Ha nem szakítok, előbb-utóbb Dorottyával tönkre mennek. Mivel Dorottya és Bogi újra nagy “barátnők” és az volt a céljuk, hogy zúzzák szét Mia életét. Undorító volt nézni ahogyan Lilit egyben Zsombort is ebbe akarták belerángatni. Ha miattam ígyis járt volna suliba Mia, pokol élete lett volna. Mindenki bántotta volna őt, én pedig nem tudnám megvédeni minden szempártól, és dühös ugatástól. A lelke se bírná. Ezért bántam vele durván. Sokkal jobb lesz, ha Marcival kollégiumba lakik, majd egyetemre megy meg minden. Mia ezt érdemli, és nem ezt a patkány társaságot. Szeretem őt, és azt akarom, hogy boldog legyen.
Mindent ezért csináltam.

Mia ahogyan lelépett a suliból, a szívem réges rég összeszorult. Mégis belül mosolyogtam, hisz tudtam; rendbe jön.

- Hékás Ati, most hogy szingli vagy -

- Nem - szakítottam egyből félbe Dorottyát - Undorító amit művelsz, egyben műveltél a legjobb barátnőddel. Komolyan. Helyedben öngyilkos lennék - köptem elé szavakat, és elsétáltam. Ahhoz, hogy valamest én is boldog lehessek, nekem is iskolát kéne váltanom. Miával is szívesen mentem volna, de azthiszem én mindig visszarántanám oda ahonnan összekaparni akarom.

Tökéletes ő. A szeme, a haja, az ajkai. A teste! Rosszul bántak vele. Ahogyan én is. Nem mentség, hogy miatta csináltam. Ez csak egy kis..jó hír? Nem.

- ATI! Fiam kérlek, tedd el a kis naplód és told ki magad a konyhába enni!

- Nem értem, miért nem csinálhatom azt amit akarok - ültem le mérgesen az egyik székre, elkezdve enni.

- Kamasz vagy, enned kell - felelte édesanyám - Kérdezhetek valamit?

- Talán csak ezért hívtál le "enni" - mutattam idézőjelet az ujjammal.

- Ati kérlek! Mondd el, hogy mi történt aznap este. Csak pillanatok alatt, hallottam törést, majd egy ajtó csapódás volt. Mia teljesen összetörtnek tűnt. A hangja, mintha órákon át sírt volna.

- Anya.. - fogtam a fejemet - Kérlek! Szakítottunk és csúnyán váltunk el, ennyi.

Igen, nem is mondtam. Mikor szakítottam vele és haza jöttem, a szobám teljesen káosz volt. Törött fényképkeretek a földön, a ruháim mindenhol, törött tárgyak amiket tőle kaptam, hasonló. Összepakoltam és minden törött cuccot egy dobozba raktam amit egyenesen az ágyam alá raktam. Rosszabbra számítottam. Megérdemeltem. Csak bár később jöttünk volna össze..

- Imádtalak titeket.. - rázta a fejét anyukám.

- Én is imádtam őt, anya - szolgáltam meg - Köszönöm a vacsorát - mentem vissza fel a szobámba. Tényleg jobb lesz Miának. Ez volt a célom mindig is, de tényleg, hogy boldog legyen. Velem nem ment volna.

“Új üzenet : Marcell👌 : Mia nagyon boldog a kollégiumban. Mostmár értek mindent. Hiányzol neki.”

Marcell nem hazudhat. Tényleg boldog lehet, gyönyörűen kirendezi a szobáját, és abban fog gyönyörködni napokig. Csak vettem egy mély levegőt és nem gondoltam másra, mint az első csókunkra.

Elfog felejteni, ahogyan én is őt. Viszont majd egyszer, az élettől remélem, hogy újra összefutunk, hogy valahol új helyen folytathassuk, ahol majd az lesz, hogy ;;

- Happy end -

szóval igen:) ennek a könyvnek is a végére értünk :
Egy bónusz rész még várható lesz, de nem hiszem, hogy most. Addig is, eleve ez az egész történet. A vége lehet kicsit rossz lett, de attól függetlenül, szerintem okés, és büszke vagyok, hogy betudtam fejezni a könyvemet💕 ennek igen tudom nem lett túl szép a vége, de nem minden történetünk vége Happy End. Remélem tetszett nektek, érdekelt titeket. Köszönök mindent<3💕💕

- vivi