Mellékesen (Azahriah Fanfiction)

20.rész

December 24.

Hajnali 5 lehet, és az ajándékokat csomagoltam. Eddig elfoglalt voltam, nem igazán értem rá. A tökéletes randink után, muszáj volt a tanulásra koncentrálnom. Az új rendszer katasztrófa. Marcinak sulit kellett váltania, és nagyon hiányzik, hogy zaklasson. Nem látom, és kevesebbet is beszélünk, azért, hogy mindkettőnknek jó legyen az év végi jegye. Jövőre ez sokat fog számítani az átlagomba. Dorottya nem igazán beszél Lettivel. Ő és Ati nagyon egymásra hangolódtak. Sokat vannak együtt, rengeteget. Mint én és az "Én Atim". Bár kicsit kevesebb időt töltünk mi is együtt, mivel az iskola, meg most Dorottyát vigasztalom. Hasonlót érez most Letti, mint én, mikor Atival kerültem össze, az a különbség, hogy ő nem áll annyira közel a Dorihoz, mint például én. De egyébként, minden okés, csak kettő embert kell egyszerre vigasztalnom, ott lennem nekik, mert most mindkettő haragszik a másikra. Letti, mert nem tud normálisan kettesben lenni az Atival, Dorottya azért, mert a bátyjával jött össze. Szuper.
A karácsony egész drágára sikeredett, 535 forintom maradtam kereken. De nem bánom, hisz próbáltam olyat venni nekik, amit akarnak. Tudom, nem a pénzről szól a karácsony, de ha belegondolunk, mégis. Atinak egy új gitárt vettem, húrral, pánttal, gitár tartóval. Az ő gitárját eltörte, full véletlen, mikor nekem játszott. Nagyon ügyes, és ahogyan énekelt mellé, egyszerűen..még mindig átmelegedik a testem, ha visszahallom a fejemben. Nem tudom már, hogy volt, de kiesett a kezéből és ketté törött. Dorottyának egy telefontokot vettem, amin vagy 30 közös képünk össze zsugorítva rajta van. A többiek ajándéka meg már..úgyis kiderül!

Fél kilenckor lementem a nappaliba és készítettem magamnak reggelit. Már tegnap sütöttem rengeteg mézeskalácsot, meg hát már téli szünet kezdeténél kidíszitve lett a lakás. Nagyon jól megcsináltuk anyával, az egész piros és ezüst. A fehér fánk is piros gömbökkel van elhalmozva, és rajta a kábeles fényfűzér nagyon nagyon nagyon csodálatossá varázsolja. Körülbelül a napom abból állt, hogy ajándékokat csomagoltam, felöltöztem, majd megjöttek a drága barátaim. Rokonokat nem szoktunk hívni, hisz nem nagyon tartjuk anyával a kapcsolatot egy rokonnal se.

- Úristen sziasztook! - öleltem egyesével őket. Mivel Letti is átjött, most az egyszer elkell viselniük egymást.
Atinak az arcára adtam egy kis puszit is, amire vörösödni kezdett picikét az arca.
- Oda leülhettek - mutogattam a nappaliban lévő két kanapéra. Már iszonyatosan vártam, hogy ajándékozhassak!!

- Ez a tiéd - adtam át Dorottyáét - Remélem örülni fog neki. - és mindenkivel eljátszottam ezt a kettő mondatot amíg Atihoz nem értem.
- A tiédet fent adom oda - suttogtam a fülébe, erre pedig aprón bólintott.
- MINDJÁRT - fogom meg Ati kezét a többiekre nézve, és felrángattam a szobámba a fiút. Addig anya a többieket kínálgatta mindenféle sütivel.

- Szóval..- nézett rám a fiú egy féloldalas mosolyt keretében.

- Szóval, emlékszel mikor énekeltél és gitároztál nekem? - kérdeztem.

- Igen, miért?

- Emlékszel mi történt?

- Elbasztam a gitárt.

- Igen! És ezért..úgy gondoltam.. - vettem el a szekrényem oldalától a becsomagolt hangszert - veszek egy újat, hogy újra játszhass. De ne törd össze! - nyomtam össze a két ujjammal a pofiját, de ő csak lesokkoltan nézett.
- Mi az..? Nem, nem tetszik? - lepődtem meg aggódva.

- Mi?! Nem dehogy! Vagyis tetszik na! Uramég Mia, ez elképesztő baszki! Rohadt drága, és és, hogy egy gitárt najó.. - őrült meg a boldogságtól majd az ágyamra letéve az ajándékot, derekamnál fogva felemelt, míg a vállában kapaszkodtam. Aztán az ölébe helyezett, míg én az ő derekánál fogva a lábaimat összekulcsoltam. Kezeimet átfonva a nyaka körül csókot lehelt az ajkaimra. Kicsit megmarkolta a hátsó felem, mire egy picit belemosolyogtam a mámorítóan jó csókjába. Az egészet anyu szakította meg, hogy nem tudott kopogni. Mint mindig..

- Basszus! - ugrottam le Atiról - Hm?

- Gyertek le, kész az ebéd - mosolygott, mintha mi se történt volna, de látszott az arcán, hogy zavarba jött. Mikor kilépett a szobából, csak kidőlt belőlünk a röhögés, azután lesiettünk. Annak örültem, hogy mindenki örült az én ajándékomnak. Sajnos Marci nem tudott eljönni, de postán elküldtem neki. Remélem örülni fog ő is neki. Ati egyebként nekem egy nagy kép keretet vett, amiben egy csomó közös cuki képünk volt. Picit szarul érezte magát, hogy az én ajándékom több pénzbe került, de mondtam neki, hogy az ő ajándékjában pedig több volt az érzelem. Az ebéd után, még inkább beszélgettünk, képeket készítettünk, majd eltünezedtek a barátaim. Egyedül Ati maradt itt vacsora után is. Az utolsó karácsonyi ajándékunk estére maradt..

December 25.

- Jó reggelt! - nyitogattam a fáradt szemeimet, amik alatt nagy karikák foglalhattak helyet. Ati mellkasán pihentettem a buksimat, az ő mancsa pedig a hajamba volt benne. Tincseimmel játszadozott már egy ideje, de nem akartam tudatni vele, hogy ébren vagyok. Akkor abbahagyta volna.

- Jó reggelt szépség - szólalt meg reggeli, recés hangján. Ilyenkor mindig egy bizsergő, jól eső érzés fog el, hogy én kelhetek erre a hangra.

- Mennyi az idő? - tápászkodtam fel a mellkasáról.

- 10 óra múlt 5 perce. - ásítottam egy nagyot és nyújtozkodtam.

- Jézusom mikor aludtam én addig?! - kérdeztem inkább magamtól. Aztán megakadt a szemem. - Basszus!! Esik a hó! - kiáltottam örömömben kitekintve az ablakomon - Azta picsa..- mosolyodtam el.

- Olyan vagy, mint egy 5 éves - túrt bele Ati a kócos hajába, ami megint összevissza állt.

- Rég volt hó esés. - magyaráztam meg. Belém kötött volna újra, mikor egyszerre villant fel mind a kettőnk mobilja.
- Juj! - kaptunk oda, és elolvastuk az üzenetet.

Molnár Dorottya üzenetet küldött az "IDIÓÓTÁK OSZTÁLYA" nevű csoportba :

Dorottya : Mikor buliztunk utoljára? Itt az ideje! Ma este, karácsony ünnepére, gyertek el üres a kecó! 7-kor a kapuban találkoztunk!

Egy buli mindig jól sül el. Kivéve, ha nem változtatja meg az egész kicseszett boldog életed.