Mellékesen (Azahriah Fanfiction)

31.rész

- Mit nézel ennyire? - lökött meg Desh, mire megráztam a fejem. Itt eszméltem rá, hogy az nem is Ati volt, csak egy fiú aki hasonlít rá. Nagy kő esett le a szívemről, de rendkívül össze voltam zavarodva. Baszki képzelődök!

- Ja már semmit.. - erőltettem magamra egy mosolyt.

- Tudom, hogy semmi kedved sincs ehhez az egészhez. Nekem se sok - sóhajtott egyet a srác - lógjuk el a filmet!

- Mégis hogyan?

- Egyszerűen..eljátszom, hogy felhívnak egy állás interjúra, mert az lett volna eredetileg a kitérőm, hogy állás interjúra megyek..de aztán nem tudtam összehozni, te pedig..hmm.. - gondolkodott el - Hányingered van!

- Nem jó.

- Ja..akkor..igen! Meg van! A tanárnőd benevezett egy versenyre és fontos dolgot kéne SZEMÉLYESEN megbeszélnetek - emelte ki a szót. Nem is rossz ötlet.

- Ha úgyvan még bejöhet..de nem feltűnő, hogy egyszerre lépünk le?

- Épp ez az! Bemegyünk a filmre, te elszaladsz most a mosdóba, és a számomat átírod tanárnőjére. Felhívlak, eljátszod, hogy beszélsz, majd megmutatod anyádnak kihívott, lehadarod és lépsz. Megvársz az épület előtt, mert én 10 perc után a mosdóba siettek majd írok apának, hogy munkaügy és kész elmegyek.

- Nem tudtam, hogy ilyeneket ki tudsz találni.. - nevettem el magam - De ez jó ötlet!

Kicsit nagyon, nagyon kételkedtem Desh ötletébe, de én sem tudom, hogyan, de bevált. Felhívott, eljátszottam, hogy a tanárnőm hívott, majd az épület előtt míg vártam elütöttem az időt Pokémonnal, majd megérkezett Desh. Kicsit leizzadtam mikor hívott, hogy ha lebukunk mi lesz, de aztán..itt vagyunk.

- Jó és most én haza megyek.. - kezdtem sétálni.

- Mi? Most komolyan? Akkor már el is mehetnénk valahova. - akadt ki Desh.

- Mégis hova? Jó lesz nekem otthon.

- Meghívlak egy mekire! - ennyit arról, hogy fogyókúrázok.

- Figyelj egyébként.. - nyeltem egy nagy falatot a dubla sajtos hamburgeremből - Múltkor mikor Ati zsebe felhívott te ott voltál?

- Jaja..emlékszek..Akkor költöztetek be. Miért?

- Mert volt szó arról, hogy ő szingli lesz, meg minden..vagy valami..nem emlékszem jól, de akkor miről volt szó? - érdeklődtem.

- Jaj..már nem tudom ki, de megkérdezték Atitól, hogyha választania kéne kivel jönne össze, és mondták talán Shrek-et vagy valami ufót, mellé még valami borzalmasat, és azt mondta inkább így marad szingli. Ilyesmi volt, semmi nagy dolog..- megkönnyebülten sóhajtottam. Én hülye meg az egészet túl gondoltam..
- Miért? Mit hittél?

- Jaj.. - jöttem zavarba - Azt gondoltam, hogy..megcsal vagy szakítani akar..eléggé hanyag khm, mostanság a kapcsolatunk - vallottam színt.

- A zenélés miatt? Tudom mesélte. De hidd el, sose csalna meg téged! Szeret, ebben biztos lehetsz. De sosem volt rendes kapcsolata, nem tudja kezelni.

- Nem volt rendes kapcsolata?

- Ja, sosem. Csak egy éjszakás kalandokba szállt bele, olykor, inkább smárolt lányokkal. Te vagy az első, akiért nem csak azért kellettél. - harapott egyet a kajájából. Ati erről sosem mesélt. Megértem, a múltja nem egészen tartozik rám, de fura megismerni a hátterét valakinek, akit annyira szeretünk. Olykor változtat a véleményünkön, amit a személyről gondolunk.

- Fura. Sosem mesélt róla.. - pillantottam a telefonomra, mikor minden kiment a fejemből - Oké lépnünk kell!

- Mi? - értetlenkedett Ati.

- 10 perc és vége a filmnek! Haza kell érnem.. - kezdtem összeszedni a szétszórt falatjaim, mire Ati is kapkodni kezdte magát. Mivel semmilyen úton módon nem tudtunk hazajutni, csak futva, úgy éreztem, mintha egy filmbe lennék aki egy gyilkos elől menekül. Desh-el egyébként sokat elbeszélgettünk. Nem dumáltunk ennyit sose, de igazán jó fej, és futás közben is csak poénkodott. Lihegve estünk be az ajtón, majd egy önelégült mosoly keretében, hogy időben hazaértünk a szobáinkba koboroltunk.

Körülbelül 5-7 perc lehetett, mikor lentről hallottam az ajtó nyitódását. Hangos trappolást észleltem, ezt követően a szobám ajtaja csapódott ki. Megijedtem anyám mérges tekintetétől.

- Te hazug.. - préselte ki ezt a két szót nehezen a fogai közül.

- Micsoda? - álltam fel az ágyamról.

- A tanárnőd most hívott, hogy ellógtál egy órát és semmilyen versenyre nem neveztek be! Hogy mertél a képünkbe hazudni? - jött közelebb felém. A lelkem elkezdte nyomni valami.

- Elnézést, de az egészet én találtam ki. - szólalt meg Ati, anya háta mögött - Csak belerángattam Miát. Nem tehet róla! - védett ki. Ez rendkívül jól esett a fiútól, tényleg.

- Nem kell védeni Ati, ismerem a lányomat. Könnyű vérű kis..elegem van belőled. Egészen születésed óta vigyázok rád, rajtad tartom a szememet. Gyerek vagy, mégis azthiszed igazán felnőtt vagy, és önálló döntéseket tudsz hozni. Az első az volt, hogy a szemeimbe hazudtál! Ha ennyire nagynak tetszik érezni magad, ennyi volt - lépett a szekrényemhez, miből egy táskát vett elő - Szépen elmész, és önállóan eltervezed élni az életed. Légy felnőtt tudod mit kell tenned! Ott alszol ahol akarsz, engem nem érdekel..Hamarabb kellett volna! - ordította le az egészet, mikor faképnél hagyott. Még felüvöltötte, hogy tényleg menjek el. Dorottya és Ati csak az ajtóból nézték, ahogy pottyogni kezdenek a könnyeim. Amikor bármit tettek volna becsuktam az ajtót és kulcsra zártam. Tényleg ezt érdemlem? Komolyan? Miért lett az anyámból egy ilyen..szörnyeteg?
Könnyeimmel küszködve, ráírtam Atira, hogy ott aludhatnék-e. Szerencsémre azt írta, hogy persze, miért ne? Így összeszedtem minden fontosabb dolgomat, az ablakon lesurranva elhagytam a házat. Jó, nem ilyen gyorsan történt minden, még vagy jó 10 percig ültem és meredten bámultam magam elé. Nem tudtam elhinni, hogy tulajdonképpen mi történt. De elkellett fogadni az egészet szóval..

Egy hosszú séta után megérkeztem a Baukó házhoz. A szemeimen látszódhatott a pattakosan folyt könnyeim nyoma, mert Ati egyből ahogy ajtót nyitott, aggódó szemekkel kezdett végig mérni.

- Mi történt, mi a baj? - szegezte a következő kérdéseket és egyből a karjai közé temetett.

-
Ja remélem, hogy tetszett<3 ritkán volt úgy nap, hogy 1 nap kettő rész is kikerült. Egy rész is nehéz volt, amit sajnálok, hogy sokat maradoztam ki. De most igyekszem, hisz a könyv befejezése is vészesen közeledik. 💕