Mellékesen (Azahriah Fanfiction)

34. rész - Mielőtt végeztünk

- Szakítani akarok - mondta könnyedén, mégis mintha nehezére esett volna kimondani.

- Ho-hogy mi? Mi? - a szívem dobogása egyszerűen...olyan érzés volt, mintha megállna. Mi fog történni most?

- Szakítani akarok - ismételte meg magát - Már..már nem tudom veled ezt folytatni. Ne haragudj.

- Ati.. - keletkezett csomó a torkomon, és a légzésem is szaporább lett. Egyszerűsítek, nem tudok levegőt venni. A könnyeim szépen kezdtek folyni le az arcomról, miközben azt éreztem a szívem ketté szakad - Ati kérlek -

- Nem. Tényleg ezt akarom - még mindig rám sem néz. A levegőbe beszélne, esküszöm bárcsak. Mit tettem? Csak néztem őt, miközben a könnyeimet szipogattam. 1 perdig tarthatott ez a kiscsend, ami eléggé kellemetlen volt. Akkor Ati faképnél hagyott volna, mikor utána siettem.

- Komolyan? És, ezek után mi lesz? - lépkedtem utána, vékony pulcsimba törölve a vízcseppjeim.

- Holnap..holnapra szedd össze a cuccaid - rázta a fejét - Sa-sajnálom Mia! - futott szinte el.

Mikor már jó elég távol volt, elrugtam, hangos kiáltással egy icike-picike kis követ a földről, ami igazából szinte nem is számított. A sikítás ami a torkomon átváltozott, uramég, a lelkem távozott volna. Valentin napon dobtak. A szerelem napján. Ati volt életem szerelme. Mindenidők legszebb hónapjait éltem. A kapcsolatunkat rohadtul rendbe lehetett volna hozni. Fogalmam sincsen, mi a ló édes anyám történt most. A másik kérdésem, hol fogok én lakni? Már semmit sem tudok.

3:43 körül lehetett, amikor berontottam csakúgy a Baukó házba. Mindenki aludhatott aki itthon tartozkodott. Felrohanva Ati szobájába, nem találtam őt sehol, de látni sem akartam őt. Gyűlölöm! Gyűlölöm! Elővettem a táskámat, és a legtöbb ruhát, ami az enyém volt és a kezem közé került, beledobtam a táskámba. Persze újra kijöttek a könnyeim, de már nek azért, kert nyomta a szívem az egész, hanem az idegtől, és minden miatt már amin eddig keresztül mentem. Így bántál velem Baukó Attila? Én is veled! Nem mintha, sokat számítana, de a közös képeink, amik kint voltak, megfogtam és a földhöz vágtam. Nem érdekelt a hangzavar. Kinyitottam a szekrényét és a ruháit szanaszét hajítottam. Mérgemben nem igazán tudtam mit csinálok. Ahogy a lépcsőn trappoltam lefelé, a bejárati ajtó elé értem elég gyorsan, viszont egy ajtó nyilás mögöttem megzökkentett. Ati drága édesanyukája jött ki.

- Mia? Mit csinálsz te ilyenkor? Hajnali négy és - akadt meg a szava - A-az..az egy táska?

- A fia egy hatalmas nagy fasz - préseltem ki a szavakat a fogaim közül. Lenyomtam a kilincset, és kiléptem a házból. Sétáltam az éjszakában, és tudtam, egyetlen egy embernél húzhatnám meg magamat :

- Letti! Úgy örülök, hogy felvetted!

- Hajnali négy van baromarc..minek hívsz? - szólalt bele észlelhető fáradt hangján.

- Aludhatok nálad? - kérdeztem.

- Gyere - nyögte ki, majd rámtette. Hosszú sétát tettem a házáig, de aztán odaértem. Annyi minden kavargott a fejemben. Komolyan vége a kapcsolatunknak Atival? Mi volt ez a sok idő, hogy ily módon bassza el?

- Szia te barom! - ölelt át Letti - Bűzlesz! - jegyezte meg, mire egymásra nézve jót mosolyogtunk.
- Ősök nincsenek itthon, nyugodtan dobd le a holmidat bárhoool - húzta el a szót - Mi történt veled? Sose akartál valakinél "meghúzodni".

- Tudod össze jött az élet. Alig beszéltünk már mi is szóval..

- Ja suliba se járok egy ideje tudom - igazította meg a kontyban lévő haját - Már több mint 270 hiányzásom van, fölösleges lenne járnom már.

- Miért? Hogy lett ennyi?

- Tökre mindegy. Attila és én..a húga..pf..Családi viszályok..most sincsenek itthon anyámék! - mosolyodott el kínjába. - De rólad van szó!

- Anyámnak új palija van. Káosz. Ati szakított velem. Náluk laktam, most viszont kellett egy hely egy éjszakára. - feleltem.

- Baszki csajszi..miről maradtam le..Az Ati nevű emberek faszok! Dorottyával Mizu?

- Anyám az apjával kefél - fogtam a fejemet - hagyjuk már..

- Sajnálom csajszi..tényleg..- nézett a semmibe - Van kedved bebaszni? - vett elő egy vodkás üveget, de nem. Nem mentem bele, nem fogok most lerészegedni. Azért Letti ivott pár kört, és kis idő alatt a Jacuzzi-jukban találtam magunkat. Hosszan beszélgettünk. Mindenről, ami történt. Mindig is szerettem Lettit, jó lelkitárs volt.

- És miért mondtad, hogy csak egy éjszakára? Holnap kinél alszol? - kérdezte, miközben felhúzta a lábait.

- Nem akarok újra valakihez tartozni. Atiéknál voltam hetekig, eltartottak. Nem akarom újra.

- Akkor mihez kezdesz?

- Van egy ötletem de..utána nyugi lenne minden. Tényleg.

- Jobb lesz minden. Hidd el - fogta meg a kezem - Komolyan.

Kicsit beszélgettünk még, addig amíg el nem álmosodtunk. 1 órát sem aludhattunk, bár ő előtte aludt. Hiába, lelkileg testileg káosz voltam. Nem, nem akartam emberek közé menni sem, ezért kurvára leszartam és nem keltem fel reggel 6-kor, hogy 7-re nézzek ki valahogy. Nem fogom ezt csinálni. Reggel Letti mondta, hogy vegyek egy zuhanyt, amit meg is tettem. Jól esett meg minden, de az agyam csak pörgött és pörgött. Atin, Dorottyán, anyán, mindenen. Nem tudom hova tenni az egészet. Mikor tegnap Letti átvette a fürdő ruháját, letiltottam Atit mindenhol. Ahol csak rám tudna írni. Azthittem a történetünk tovább fog tartani. Tévedtem.

- Szia..beszélhetnénk? Te vagy az én kis tanácsadóm - beszéltem a telefonomhoz.

- Jaaa csáá! Mesélj, mi a szitu? - kérdezett, és hallatszott, hogy elmosolyodik, habár nem láttam.

-
💕