Mellékesen (Azahriah Fanfiction)

32.rész

- Hogy lehet ekkora..- inkább elhalkult - sajnálom.. - simogatta meg a fejemet.

- Nem kell, de..köszönöm, hogy, itt lehetek. Ha zavarok azonnal elmegyek esküszöm! - kezdtem aggódalmaskodni.

- Nem zavarsz! - vágta rá egyből, erőszakosabban, mire mindketten a végén elmosolyodtunk.

- Jó de..nem akarok a nyakadon lenni. A szüleidnek se.. - néztem rá, de csak tovább nyugtatott Ati.

Az estét így végül Atiéknál töltöttem, majd egész héten. Viszont ő szépen járt iskolába, míg én már aznap este belázasodtam. Ati anyukájával beszélgettünk, ő úgymond “ápolt”, bár nem igazán szerettem mikor például, teát főzött. Úgy túlságosan kiszolgáltatottnak éreztem magamat. Péntekre jobban lettem, így én próbáltam segítőkész lenni, a Baukó házban. Szépen telt minden, de lelkileg még mindig nyomtak a dolgok.
Míg nem jártam iskolába, Dorottyával dumáltunk egész nap. És újra felvettem Lettivel a kapcsolatot. Egy kicsit megszakadtunk, mert voltak vitáink, meg azért sokat lógott suliból.

Február 8. Kedd

Új hét, végre mehetek iskolába! Nem mintha túlzottan szeretném, viszont addig is nem Baukó család ápol.

- Azóta se hívott anyukád?

- Nem, egyszer sem. - ráztam meg a fejemet, majd leültünk a büfé melletti közeli padra.

- Úgy sajnálom, annyira jó lenne ha visszajönnél! - fakadt szinte sírva Dorottya - Annyira rossz nélküled, nagyon hiányzol..

- Dorottya, te is tudod. Míg anyámmal nem békülök ki, addig fölösleges lenne visszamenni, be se engednének! Max te, vagy a bátyád.

- Ati is kivan nélküled..de tényleg, mit csináltatok ti ketten? - kérdezett érdeklődve.

- Csak nem volt kedvünk a mozihoz, én hazamentem, Ati pedig mekizett.

- Te is mekiztél vele.. - szólt közbe.

- Jó igen, és?

- Ugye..ugye nem az van amire gondolok?

- Tessék? - kérdeztem értetlenül.

- Ugye nem csaltad meg Desh-el Atit? - tette fel a szimpla kérdést, mire iszonyat mérges lettem. Hogy feltételezhet rólam ilyet? Most komolyan?

- Hogy tudsz rólam ilyet feltételezni? - néztem rá szúrós szemekkel.

- Csak azthittem-

- Ne higgyj inkább semmit jó?! - álltam fel mérgesen, ezt követően elmentem az osztályteremhez. A sok pillantás, ami már régóta rám hárul, szokáshoz híven most valamiért eltűnt. Mindenki aki a folyosón volt a telefonját bámulta, mintha valami csodálatos dolgot látnának. Egy kicsit a mellkasomba mintha valami elkezdte volna nyomni az egészet érzés jött elő, valamiért attól féltem, hogy rólam olvastak, látták valamit. Bár akkor rám is néztek volna.

- MIAAAA - üvölt át a termen Lili, egyenesen felém. Odasétálva hozzá, leültem mellé.

- Mi van te? - mosolyodtam el látva a boldog csajszit.

- Rég dumáltunk amúgy.. - ásítozott - Zsomborral már nagyon kezd komoly lenni a köztünk lévő na..

- Uhhh - erőltettem egy nehéz mosolyt az arcomra - Mesélj!

- Majd később..most lenne más valami.

- Micsoda? - fürkéztem kíváncsian a lány arcát, majd a pofámba nyomta a telefonját. A kijelzőn egy fotó volt látható, Atiról és egy lányról. Megölelték egymást. A szívem összeszorult, és tény és való féltékeny lettem. Nem is kicsit. Tudom, éreztem, hogy ez csak egy rajongója vagy ilyesmi, ezért a tüdőm nagy részét kifújtam, és nyugodni akartam, de valahol mégis fájt. Hiszen mások viszont úgy veszik le, hogy Ati megcsalt. Egyszerűen csak eltoltam a mobilját és a kezeim közé rakva a fejem próbáltam összeszedni a gondolataimat amíg a tanárnő nem lépett be.

- Hé mi a baj? - lökött meg egyik szünetben Ati, látva a sápadt képem.

- Gondolom te is láttad a képet.. - ráztam meg a fejemet.

- Melyiket? - nézett rám.

- Azt a képet. Amiről az egész suli beszél.

- Mia..Te is tudod az igazat. Egy rajo-

- Igen egy rajongód. Tudom. De attól függetlenül, amit mások gondolnak..

- Mia én téged szeretlek! - veszett el a szemeimbe, és egy puszit nyomott az orromra. Ekkor Ati hátára raugrott az egyik haverja, és egyik pillanatról a másikra eltűntek hülyéskedve. Már egy ideje ezt csinálja Ati, hogy egy-ketto mondattal lezár bármit köztünk. Féltem a kapcsolatunk már.

Mikor a sulinak vége lett, Atinak volt még egy órája, én pedig úgy döntöttem elmegyek sétálni. Miért ne?
Dorottyával reggel óta nem beszéltem, mert annyira de annyira felidegesített, hogy hülyeségeket feltételez. Sosem, de sosem jönnek össze Desh-el. Csak elvoltunk. Anyukám pedig hát, mit tehetek vele? Felhívhatna, felhívhatnám, de nem teszi egyikünk sem. Atiéknál jól érzem magam, az anyukája is nagyon aranyos, viszont attól függetlenül rosszul esik, hogy úgymond ők "látnak el".
Az iskola is, borzasztó. Annyira, de annyira undorító tekintetek vannak itt, hogy az borzalmas. Az új igazgató is, annyira de annyira gáz.

- Szia - szakított meg a gondolataim közül egy bejövő hívás.

- Sziaa Mia! Miujság? - hallottam meg a fiú nevét a túloldalról.

- Semmi, sétálok haza. - ültem le közben egy közeli parkban lévő padra. Marci az egyetlen akivel élvezek már hívásozni, és akivel teljesen őszinte tudok lenni. Míg beszélgettünk, a téli tájban gyönyörködtem. Pont ekkor kezdett el a hó esni, ami ritka ilyenkor, Magyarországon is, hogy esik a hó. Egy mosoly kíséretében néztem, közben hallgattam a fiút.

- A kollégium annyira kicseszett jó!! Tényleg Mia! Főleg, hogy szobatársam sincs most meg minden - hallottam ahogy roppantotta meg a nyakát - Ott a suli milyen?

- Uhm, szép szóval szar - röhögtem el magamba kínomban.

- És Ati? Vagy a többiek?

- Szétszakadtunk. Mármint Bogiékkal sem vagyok jóba. Atival együtt vagyok de..

- De?

- Mindegy. Fura. Azért a Valentin napot tervezem. Akkor egy igazi szerelmes napot akarok vele tölteni.

- Remélem sikerül - éreztem a mondatában a mosolygását.

- Én is!! - ujjongtam - Figyelj, most megyek mert Ati hív. SZIAA! - köszönök el tőle.

- Szia Mia - veszem fel Atinak a hívását.

- Szio. Mi az?

- Hazamentél? Vagy merre vagy?

- Itt vagyok a közeli parkban, random leültem - vakargattam a tarkóm.

- Jó maradj ott, mindjárt elmegyek érted.

- Mi? - kezdtem vörösödni. Még mindig zavarba tud hozni olykor..

- Utána meg gondoltam hazamehetnénk, anyám éjszakás és ehetnénk pizzát is...

- Szeretlek Ati!

- Én is szeretlek Mia.

Már itt se volt őszinte, azthiszem..

-

HELL!!! sajnálom, a sok kihagyást:( igyekszem!💕