Mellékesen (Azahriah Fanfiction)

5.rész

Lefagytam. Most mondjam el? Nem, nem tehetem. Először még Atival is beszélnem kell majd. Jól összehoztam..

- Csak.. - ugrott a fejembe egy kifogás - Tegnap amikor álltál ott Atival szembe, attól féltem azt mondja, hogy nem szeret viszont. Elkezdtél volna sírni és ott mindenki előtt rettentő megalázó lett volna. Ezért, aggódom érted! - ráztam meg a két karjánál fogva.

- Istenem de szeretlek - ölelt át - De nem lesz baj. De akkor időzök még.. - mosolygott nyugtatóan rám.

- Én is szeretlek - pusziltam meg az arcát és beültünk a terembe. Elővettük az óra anyagához kapcsolódó könyveket, és éppen Dóri meséjét hallgattam, mikor belépett a terembe.

- Szia Ati - mosolygott egyből rá Dorottya én meg egyre feszültebb lettem szokásosan. Ati ránk nézett, a tekintete hűvös volt, de a szemébe láttam, hogy mennyire akar most azonnal engem. Elnéztem és a tolltartóm kezdtem el piszkálni figyelem elterelés képpen.

- Sziasz- akadt meg - tok.. - dobta le a táskáját és ki is fordult a teremből.

- Mi baja lehet? - nézett rám barátnőm.

- É-én nem tudom.. - húztam össze magamat.

- Hallod egyébként..mi történt miután elmentem? - kérdezett komolyan. A hideg rázott ki a kérdéstől ahogy eszembe jutott az egész. Főleg utána.
- Na?

- S-semmi. Beszélgettünk. - feleltem. Szerencse, hogy megérkeztek a többiek is, és már nem kellett annyit foglalkoznom Dorottyával. Minden órán csak arra tudtam gondolni ami történt este. Nem említettem de bevettem egy aktus utáni tablettát, amit anya otthon tart. Valamiért. De most hasznát vettem. Tudom, hogy nem kellett volna. Még sem tudom megbánni..Mindig erre vágytam. Atira. A közelségére. Amikor megcsókol elvesztem az eszemet és csak ő van és én. Mintha nem lenne senki ezen a kicseszett világon.
Csakhogy van. És ő a legjobb barátnőm aki bennem bízik a legjobban. Faszom. Egyáltalán nem tudtam koncetrálni sehol. És ezt észre is vették..

- Hahó! Te idióta kelj már fel! - lökött oldalba Dodo.

- Jaj faszom! - keltem fel a padról és egy fej rázással visszatértem a világba - Mi az?

- Mindjárt utolsó óra. Tesi ahj! Elmegyek veszek valamit a büfébe. Kérsz valamit? - kérdezte.

- Nem köszi - erőltettem egy vigyort és ki is indult a lány. Ati egyáltalán nem szólt ma hozzám, ahogy én se. Szokásos. Örülök, hogy betartotta amit kértem. Mégis fáj..

10 perc telhetett el, már mindjárt csöngettek de még Dorottya sehol. Már kezdtem furcsálni, mikor Orsi szaladott be a terembe.

- Úristen Úristen!! Mia!! - lépett oda hozzám izgatottan.

- Mi van? - mosolyodtam el a furán viselkedő lányon.

- Gyere azonnal! Dorottya zokog, ideg összeroppanast kapott! - közli nekem még egekbe szökött a szemöldököm. Hogy mi?

Azonnal fogtam magam és kirohantam, odáig ameddig Orsi vezetett. Dorottya ott ült a padon, sírt. Mi történt? Nem hiszem el.

- Dorottya!! - ülök le mellé és egyből átkarolom a lányt - Mi a fasz van? Mi történt? Mondd már.. - kezdtem el aggódni.

- Ati egy utolsó féreg - szipogtam kétségbeesetten - Azt mondta mást szeret és sose voltam hozzá való. - sírta vállamra - Olyan durván közölte velem, hogy belerokanok.. - itt megállt a szívem. MIÉRT BESZÉLT EGYÁLTALÁN ATIVAL?

- Nyugi.. - simogattam a hátát. Most jó barátnőnek kell lennem, nem tőle, mástól fogom megtudni mik történtek.

Sok ideig tartott, de még nyugtattam Dórit. Tesin csak ült, én pedig mellette. Kitaláltuk valami idota kifogást, hogy ne kelljen átöltöznünk meg minden. Azután beszéltem pár emberrel. Dorottya összefutott Atival és akkor úgy érezte drága barátnőm, ideje elmondania az érzelmeit. Ati visszautasította eléggé durván, és faképnél hagyta a barátnőmet, aki zokogni kezdett. Ez volt az egész. Annyira, de annyira utálom magamat.

Hazáig kísértem Dorottyát, otthon főztem neki egy meleg teát. Kettesben voltunk a lakásban, a bátyja éppen nem tudom mit csinált, édesapja dolgozott. Az anyukája már nincs az életében, hisz..meghalt..nem is ez a lényeg. Most mellette kell lennem. De Atival is beszélnem kell. Egy csomó üzenetet hagyott, amikre nem válaszoltam. Nem tudom, hogy kéne kezelnem a helyzeteket. Bonyolult. Most Dorottya a lényeg. Estig nála voltam, boldogítottam, amíg el nem aludt. Ma nála alszok, de nem tudok aludni. Miután ő elérte ezt az állapotot, bementem a fürdőbe, és végre válaszoltam a fiúnak. Nem hagyhatok mindet sokáig várakoztatni.

Bánfi Mia
Bocsi, most válaszolok. Mi lenne ha hagynál időt? Erre kértelek.

Baukó Attila
Időt kértél, nem akartál velem lenni, mert azt állitottad, "nem szabad". Ma pedig a barátnőd szerelmet vallott. Ezért nem akartad igaz?

Bánfi Mia
Nem akartam elmondani. Ne haragudj.

Baukó Attila
Mia kérlek beszéljünk. Tudod mennyire akartam mióta, hogy veled legyek?

*Hívás elkezdődött.

- Ati kérlek. - szólok bele halkan a telefonba - Én is régóta várom, de ezzel csak szar barátként leszek titulálva!

- Azzal, hogy nem parancsolsz az érzelmeidnek? - kérdezte. A hangjában hallatszott, hogy mennyire ideges.

- Nem érted?? Dorottya szeret. Eléggé régóta. Én pedig nem lehetek olyan undorító, hogy a szerelmével jövök össze. - piszkáltam a szőke tincseimet idegesen.

- De értem. De ha Dorottya igaz barátod megérti, ha nem őt szeretik, hanem téged. - felelte.

- Ati..igen megérti. De azt nem fogja, hogy én viszont szeretem. 

- Szükségem van rád. Már mióta. Beszéljünk holnap suli után. - mondta érces hangon. Szívem szakad bele.

- Jó..anya holnap estig dolgozik, ugorj át. Addig is tartsuk mindenhol a suliban az 5 lépés távolságot. Oké? - utasítottam.

- Rendben. Aludj jól - szólt halkan, és hallottam a hangján ahogy édesen mosolyog azzal a falnivaló ajkával. Kinyomtam a telefont és nagyot sóhajtottam. Nem értem mit művelek. Visszasétáltam volna az alvó barátnőmhoz, ha nem ütköztem volna bele drága bátyjába..

—