Mellékesen (Azahriah Fanfiction)

33.rész

Február 12.

Mikor végre hétvége volt, egyszerűen csak agyalni tudtam. Az egész, ami körülöttem volt az elmúlt hetekben. Minden percem már csak Atira irányítottam aki egyáltalán nem úgy kezel, mint régen. A zene a kifogása. Ráhagytam. Viszont hamarosan Valentin-nap! Ki nem örülne? Azt a napot szeretném végre úgy tölteni, hogy semmi sem aggaszt. Anyuval is beszéltem. Röviden. Hazamehetek ha gondolom, de a hangjából hallatszott, hogy nem igazán akarna már látni. Dorottya beszélhetett vele, de miért, össze is vesztünk úgymond a suliba is, ezek után még kedves hozzám? Desh is beszélhetett mondjuk vele, de ő nem hiszem, tenne ilyet. Amúgy meg, nem megyek haza. Ki akarna oda visszamenni? Jól érzem magam Atival. Dorottyával eleve..mikor Bogi azt mondta, hogy kibékültek eléggé..őszintének tűnt. A napokban az is felmerűlt bennem, hogy mi van ha Dorottyát még tényleg nyomasztja, hogy Ati engem választott? Miért is ne zavarhatná? Borzalmas barátnő vagyok, komolyan. Minden értelemben. Nem tudom meddig vagyok képes ezt csinálni.

- MIA - rezzenek meg egy hirtelen hangtól. 

- Baszki Ati! Ne ijeszgess! 

- Hívnak, nem veszed fel? - érdeklődött. A telefonomért nyúltam. Marci keresett. 

- Sziaaa, mizu? - szóltam bele a telefonba.

Körülbelül csak 10 percig beszélgethettünk. Ügye-fogott témákról, lehadarta miben kér tanácsot. Marci az..az egyetlen biztos pont az életemben. Azthiszem.

A szombat maradék órái azzal teltek, hogy Atival beszélgettünk együtt vacsoráztunk, majd megcsináltuk a házikat. Egész jól elütöttük az időt.
Vasárnap ugyanez. Majdnem..
Felhívott Dorottya, hogy beszélnénk-e. Egyértelműen igennel válaszoltam.

- Sziaa - köszöntem rá, de eléggé zavartnak tűnt.

- Szia - köszönt vissza - Figyelj fontos az, amiért hívtalak.

- Oké hát - mosolyodtam el, és leültem a padra - Mesélj!

- Tudod..nem tudom, hogyan kellene most ezt így..

- Csak rajta! - bíztattam. A mellkasomban azt a nyomást érzem, amit csak akkor szoktam mikor TUDOM, hogy valami rossz fog történni. Mit akar mondani?

- Tudod kibékültem..Bogival..

- Tudok róla - nyeltem egy nagyot. Ez még nem annyira nagy probléma nem?

- Tényleg? - nevetett mohón - Oké. Mellesleg beszéltem anyukáddal, apuval, Atival és..nem is tudom, sok dolgot átgondoltam.

- Mármint?

- Tudod régóta vagyunk barátok és..nekem ez fontos. Mert te, úristen nagyon jó barát vagy! Viszont Bogi is sokat dumált nekem és rákellett jönnöm, idővel, hogy rettentően fáj, hogy összejöttél Atival. Tényleg, csak tudatalatt elnyomtam magamban, mert fontos voltál.

- Vá-várjunk mi? - kezdett a szívem őrült módjára zakatolni. Mire akar nekem ezzel utalni? Ugye nem? Lassan sírni fogok, ha tovább csinálja.

- Milyen..milyen barátnő jön össze a barátnője szerelmével? Komolyan - mutogatott a kezével, és a szemei kezdtek vörösödni. Ő is sírni fog? - Sok dolgot éltünk át és - szipogott - Nekem ez..most így sok mindent átgondolva...rettentően akadályozól engem a boldogságomban. Nem mondtad el, hogy Letti és a bátyám kefélnek! - akadt ki, majd a könnyei is hullani kezdtek. Mint nekem. A kezeim pedig remegtek.

- É-én nem akartam, ho-hogy rosszabb legyen és -

- A legjobb barátnőd vagyok. Nem mondtad el, egyáltalán, én pedig full boldog voltam.. - törölte le krokodil könnyeit - Egyszerűen hazudtál.