Mellékesen (Azahriah Fanfiction)

25.rész

Január 18. Kedd

- Akkor hát? Mi az? - vacoktak a fogaim a jéghideg teles időben.

- Sajnálom - ropogtatta az ujjait - Rohadtul sajnálom, és baszki, tudom, hogy én is elbasztam, de ne tagadd, te is hibás vagy! Baszod, hogy hihetted, hogy megcsallak? - mérgelődött továbbá is.

- Én is sajnálom.. - feleltem megbánóan.

- Faszom, nem lehet nélküled létezni! - nyúlt a jobb kezével át a nyakamnál és egy gyengébb rántással magához vont. Átölelt mind a kettő karjával, ahogy észhez kaptam öleltem vissza a fiút.

- Úgy hiányoztál!! - szorítottam még jobban magamhoz Atit.

- Te is nekem - puszilt a hajamba.
Suli után Ati mondta, hogy sürgősen találkozzunk. Nehezen, de belementem. Még mindig utálom magam az Kristóffal való történések miatt. Többszörösen újra bocsánatot kértem, természetesen ő is azért, hogy olyan bunkó volt, meghogy beverte a csávó száját..Amikor újra közel lehettem hozzá, nem érdekelt már semmi. Csak ő és én. Félek, hogy a kapcsolatunk már nem lesz annyira vidám, mint volt, de szerintem megtudjuk oldani. Jobb lehet csak. Talán..

Aznap Ati még átjött hozzánk, és szívesen meséltem volna anyának, hogy mi történt, de nem találtam otthon. Nem értettem miért nincs itt, nem szólt, hogy elmegy. Addig is szórakoztattuk egymást, mint régen is Atival. Persze rengeteget beszélgettünk még, mindenről. Amiről szükséges.

Január 19. Szerda

Kora reggel az ébresztő becses hangjára keltem. Nagy felindulásból csak felkeltem és lecsaptam volna azt az irritáló hangot, de két kéz a derekamon úgy szorított, hogy majdnem leestem az ágyból, hogy olyan hirtelen elnyújtozkodtam vagy 1 méterre.

- Baszki - estem vissza a fiúra. Ekkor jöttem rá, hogy rajta feküdve aludtam. Hirtelen elvörösödtem látva a félig felcsúszott pólóját, kócos haját, álmos tekintetét.
Kezével elnyúlt az ébresztőért és leverte a földre, mire nevetőroham jött rám. A nevetésem után ő is rákezdett. A több, mint 1 perces kivihogásunk után mosolyogvs bámultuk egymást.

- Jó reggelt - simogattam meg a mellkasát.

- Neked is - szorongatta tovább a derekamat. Úgy örülök, hogy újra itt van. Újra, újra és újra érzem azt a jellegzetes kellemes, férfias illatát, láthatom minden kis arcvonását.

- fél hét..készülödnünk kéne rohadtul - másztam volna le, hogyha nem szorított volna túlságosan magára - Hékáss!

- Várj - túrt bele a hajamba a frufrumtól kezdve, hogy az egész borzalmasan felfelé álljon - mehetsz - engedett el egy hatalmas vigyorral a szája szélén.

- Úgy utállak! - másztam le róla és igazítottam meg a hajacskám. Szekrényemhez lépve, kivettem a mai szettemet. Egy fehér hosszú ujjú, nyakmelegítős pólót, arra egy bő animés felsőt húztam magamra. Hozzá egy fekete nagyobb nadrágot ami olyan mintha szakadt lenne, pedig amúgy nem. Télen szakatatt felvenni? Max Ati. Utálom érte, megfog fázni.

- Így reggel megnézni, hogy öltözől át, rendkívül beindító volt - kelt fel az ágyból, lépett elém.

- Khm bocsi.. - néztem el róla, mikor két ujjával az arcával szembe fordított a sajátjával, hogy egy csókba invitáljon. Enyhén kinyitva a számat, elmélyítette a csókot. A tarkóját fogtam, míg ő a csipőmet simogatta. Levegő hiány miatt ketté szakadtunk, de még egy apró puszikát nyomott az orromra.

- Átöltözök én is - rázta meg a fejét és arrébb lépett. Addig a hajammal foglalatoskodtam, majd kiindultam a szobámból. Érdekes hangokat hallottam anyám szobájából. Tegnap mire én és Ati elaludtunk még nem volt itt senki. Óvatos léptekkel elindultam a szobájába ajtaja elé. Csak enyhén nyitottam ki az ajtót, amit egyből be is csaptam.

- ÚRISTEN NE HARAGUDJ! - kiáltottam el magamat ellépve az ajtótól. Baszki ez ugyanaz mikor rányitottunk Lettire és Desh-re. Ja csak, hogy itt az anyám és Dorottya apja. Faszom, faszom, hogy lehetek ilyen béna?

- Mi történt? - jött ki Ati is. Kezébe a táskám, az ő hátán a sajátja. Kezét fogva azonnal kirángattam a házból, a legközelebbi sarokig rohantam vele.
- MIA! MI AZ? - üvöltött rám.

- Fhu ne haragudj - lihegtem megállva - El-elehve..elkéshünk..ésh..

- ÉS?

- Mindehgy.. - vettem mély levegőket. Elvéve tőle a táskámat magamra helyeztem, hogy ne csak ő cippelje. Gyors léptekkel haladtunk tovább, Ati meg még mindig a történteken rágódott. Elröhögte magát itt-ott, de nem akartam neki elmondani.

- Hallod..Ati jobban van? Vagy Lettivel miujság? - váltottam frissen témát.

- Nem tudom. Én zaklattam őt, a buli óta nem beszél Lettiről. Túl tehette magát. - vont vállat. Beérve a suli kapuin minden szempár ránk szegeződött. Nem értették, hogy kerültünk Atival újra egymáshoz. Csak a fülembe súgta, hogy "Ne foglalkozz velük" és tovább sétáltunk. Az épületbe érve, ott a haverjai elrángatták mellőlem, hozzám pedig Dóri rohant oda.

- MI A FASZ TÖRTÉNT? - jött izgatottan hozzám.

- Semmi se..csak átbeszéltük a dolgokat - mosolyogtam.

- Annyira hihetetlen ami körülötted történik! Elképesztő! Fura! Az is hihetetlen, hogy pont te smároltál Kristóffal. Az unalmas kis életed most kezd izgalmas lenni. - ölelgette a nyakamat fél oldalasan.

- Hagyd már! Már vége van.

- Tényleg? - nézett rám.

- Tényleg.

- Bánfi Mia - lépett elém az igazgató nő.

- Uhm, Jónapot! - köszöntem zavartan a nőre, akinek az arcvonádaiból kifejezett szűrni, hogy nincs jó kedve.

- Keresd meg Baukó Attilát, és csengetésre nem órára, hanem az irodámba fáradjatok! Köszönöm - ment is el tőlem, mire a mellkasomban egy kisebb csomó keletkezett. Pici szorongás kezdett előtörni bennem.

- Mit akarhat? - értetlenkedett barátnőm.

- Nem tudom de..tuti köze van ahhoz, ami hétfőn történt! Százszázalék! - állapítottam meg.

- Uramég..csak ne legyen baj - nyugtatott - Tuti csak öhm, elmondja szép pár vagytok!

- Ja köszi. - forgattam meg a szemeimet - Ne hittes el velem olyat ami úgysem igaz..

mert tényleg nem volt igaz.

-

I'm trying, több részt hozni. Ne haragudjatok ezért a több napos semmiért!!<3