Mellékesen (Azahriah Fanfiction)

11.rész

- Igen Bánfi? - kérdezett a tanárnő, mikor felraktam a kezemet.

- Kimehetnék a mosdóba?

- Azthittem tudod a megfejtést..menjél.. - forgatta a tanárnő a szemét, én meg kiindultam. Ahogy kisétáltam Dorottyáék olyan szemmel néztek rám..ha tekintettel ölni lehetne, már meghaltam volna. Kétszer.

A csendes folyosókon végig sétálni, ahogy a csukott ajtókon jön át a diákok ordibálása. Kellemesen fura.
Kicsit még a mosdóba maradtam, kissé lógni akartam a matekról. Az egyedüllétemet megzavarta az ajtó nyitódása.

- Szervusz - jött be Orsi. - Akadj le Atiról!

- Mi van? - néztem rá.

- Milyen barátnő vagy? Felszeded a volt legjobb barátnőd pasiját? - flegmázott. Elmosolyodtam.

- Mi van? - ismételtem újra a kérdésem - Nem is voltak együtt! Mellesleg..otthagyott, miért keresem tovább a boldogságát? Istenem, nem tettem semmi rosszat. Lehet szarul esett neki, de igaz barátnőként megérthette volna! - feleltem. - Mostmár megyek. - indultam volna ki, ha nem tartott volna vissza.

- Szakíts vele vagy a pofikád eldeformálodik! - tartott vissza.

- Orosolya..17 évesen a maciddal alszol, mert félsz, hogy megtámadnak a szekrényedből. Szerinted tőled fogok félni? - szorítottam meg a kezét és arrébb basztam az ajtóból. Visszasétáltam a terembe, és éppen szólt a csengő. Hála a jó istennek! Összeszedtem a cuccaimat és Atival indultunk hazafelé, mivel utolsó óra volt.
Orsi fenyegetése volt a fejembe, de nem tudtam igazán komolyan venni.

- Min gondolkozol? - zökkentett ki Ati.

- Ja semmin.. - ráztam meg a fejemet - Átjössz holnap?

- Miért holnap?

- Mert ma tanulok, mert holnap témazáró, de holnap már napvégén nem lesz semmi. Érted? - vigyorogtam rá.

- Oké..azért a vázlatokat elküldhetnéd. - kacsintott rám. Olyan aranyosan mosolyog közbe. Imádom egyszerűen ezt a fiút.

- Agyalágyúlt. - ütöttem meg játékosan, majd egy puszit nyomott a fejemre. Utána továbbra némán sétáltunk, míg a házunkhoz nem értünk.
- Hát megérkeztünk!

- Sajna. Fogtam volna még a kezed - kócolta össze a hajamat.

- Szeretlek - kulcsoltam össze a kezeimet a nyaka körül, míg ő a csípőmet fogta meg. Lassan az ajkamra hajolt és csókolni kezdett. Viszonoztam édes csókját, de nemsokra be is kellett fejeznünk, mert tényleg mennem kellett.

- Én is szeretlek - vált el a számtól de én még egy puszit nyomtam az orcára.

- Sziaa - engedtem el, és egy búcsú mosolyt küldtem felé. Beérve a lakásba, anya nem volt még itthon. Készítettem magamnak valami kaját, majd evés után feleredtem a szobámba. Neki láttam a tanulásnak.

Másnap - November 16. Kedd

- JÓREGGELT! - ugrott be a szobámba anya. Ez rosszabb, mint az ébresztőm hangja.

- Neee...légyszi eléggé rossz lesz ez a nap! - masszíroztam az orrnyergem, utána szemeimet dörzsölgettem.

- De hát 17 éves lettél! Nem jó hír? - mosolyodott el édesanyám.

- Tudod, hogy 10 éves korom óta utálom a szülinapom.. - feleltem. Közben feltámászkodtam és elcsoszogtam a szekrényenhez. Vettem fel valami értelmes ruhát Pizsamán kívül.

- De kicsim..kérlek. Hagy élvezzem, hogy a lányomat ezen a napon szültem meg!

- Az akaratomon kívül.. - fűztem hozzá gúnyosan.

- MIA! - szólt rám anya.

- Jó oké.. - sóhajtottam beletörődten.

Miután felöltöztem, anya nagy reggelivel várt már. Vagy hajnalban mikor beesett a munkából sütkérezett. Jól esett, de tényleg nem szeretem a szülinapokat. Miután sikerült kiszabadulnom az ünnepléséből iskolába indultam. Tuti mire hazaérek torta is lesz. Amiket eleve nem szeretek.

- Jóreggelt - ölelt át Ati miután beértem a terembe - Írtam este, nem válaszoltál. - felelte szokatlan hangon.

- Ne haragudj, hamar ágyba estem. - adtam puszit az orrára.

- Semmi baj.. - mosolygott a cselekvésemre. Leültünk a helyére, ami a hátsó sorban foglal helyet. Innen jobban látom a táblát, mint elől. Fura.

- Kedves diáko- nézett be a terembe az egyik szaktanárunk, ahol rajtam és Atin kívül, csak 2 ember tartózkodott. - Oh. Kevesen vagytok. Az első óra elmarad, majd mondjátok el a többieknek! Viszlát - ment is ki egyből. Megörültem ennek, többet beszélgettünk Atival. Tökre jól elvoltunk, közben beesedeztek a többiek is.

- HÁLIII! - sietett be Marci egyenesen felém egy dobozzal..jaj ne. - Boldog szülinapot idióta! - adta át a dobozt. Zavartan átvettem, Ati viszont frusztráltan tekintett rám.

- Szülinapod van? Miért nem mondtad? - kérdezte feszülten.

- Mert..nem igazán szerettem sose a szülinapom. Egy idő után. - szóltam halkan.

- De én megszerveztem egy tök jó meglepetés bulit édesanyáddal. - mosolygott aranybarna hajzuhatag.

- Ha meglepetés buli, akkor nem az van, hogy nem szabad tudnom róla?

- Hát..Mia..úgyis sejthetted. Azért lepődj meg! Viszont megyek büfébe. Kértek valamit? - kérdezte kedvesen.

- Nem. - mondtam, Ati pedig fejet rázott. Ahogyan elment tőlünk Marci, Ati egyből felém fordult.

- Mi az? - kérdeztem.

- Mi az? Szülinapod van..készültem volna basszus.. - fogta a fejét.

- Ati ne haragudj, de én nem szeretem a szülinapom. Olyan..olyan, mint a többi nap..

- Én különlegessé teszem - érintette az orrát az enyémmel. Éreztem, hogy azért morcos mert nem tudta a szülinapom, de én ezért nem szarakodtam. Nem haragszom érte mert hát..ja..
Persze aztán, Letti, és Zsombor is készült ajándékkal aminek örültem. Amit furcsáltam, hogy Dorottya megbánóan nézett rám. Mintha akarna valamit. Bármit, de nem mondja el. Valószínűleg azért, mert szülinapom van. Mielőtt összevesztünk azt terveztük, együtt töltjük.

- Végre hazamehetünk - nyújtozkodtam, utána becsuktam a matek könyvem.

- Jaja. - állt fel Letti is, aki egész órán aludt szinte - Az ajándékod majd nálad adom oda - mosolygott.

- AAAAA MINEK KELL AJÁNDÉKOT VENNI? - kiáltottam fel és a vállamra kaptam a táskámat.

- Mert mi szeretnénk megünnepelni a szülinapod. - csatlakozott Ati is a beszélgetéshez.

- Madárfészek - nevettem el magam haját megpiszkálva. Kiindultunk a teremből, egészen hazafelé. Atival mentünk haza, mert ugye áthívtam ma, de "szerencsére" drága anyám miatt, nem tudom hogyan, de a legtöbb barátomnak küldött egy meghívót, hogy majd jöjjön el már nem is tudom hány órakor a bulira. Remélem nem küldött semmi illetlen személynek semmit..

- Megjöttünk! - kiáltottam mikor beléptünk a lakásba Atival. Az egész helyiség barna lufikkal, szalagokkal volt kidíszitve, kedvenc színem az ilyen kapucsínó barna. Anya is barnába volt felöltözve, és hatalmas vigyorral ugrott elénk.

- Sziasztoook! - ölelt át engem, majd Atit. - Te vagy az..Ati igaz? - nézett a fiúm szemeibe.

- Igen.. - mosolygott rá Ati kínosan, majd letegeződtek.
Körülbelül 10 perc telhetett el, mikor már egy csomó osztálytársam befutott. Mint a Marcell, Letti, Lili, Zsombor, és többi barátom, akikkel tök jól elvagyok. Szerencsére még senki olyan nem bukkant fel, akit ne látnék. Egész jó buli, élveztette velem Ati.

- Kinyitom! - állok fel az asztaltól, és lerakom az alma levemet a sok ajándék mellé. Siettem az ajtóhoz, nehogy meghalljam újra a borzalmas csengő hangját.
- Oh, hát te? - lepődtem meg az ajtó mögött álló személyen.

-
A történet Tofuflexd aranyhala emlékére íródott ❤️