Mellékesen (Azahriah Fanfiction)

12.rész

- Fura látni itt. Jó ideje nem beszéltünk és nem találkoztunk - javítottam ki gyorsan magam, hoszen túl bunkó voltam szegény fiúval.

- Ja hát..Dorottya mesélte, hogy összevesztetek. - felelte Ati.

- DESH! - rohant egyből az ajtóhoz is Ati, aki lepacsizott a fiúval. Beljebb lépett, ezért becsuktam az ajtót. Nagy beszélgetés kezdődött ki köztük, majd zavartan gyorsan Desh a kezembe nyomta az ajándékjá egy "Boldog szülinapot" pedig gyorsan lehadart. Azt követően persze tovább folytatták a beszélgetést.

**

- Élvezed a bulit? - jött be a szobába Desh, ahol egyedül tartozkodtam. Igazából csak azért jöttem fel, mert a telefonom lemerült és felakartam rakni töltőre.

- Aham. Tök jó, de fura. Anya rég szervezet ekkorra felhajtást. - sóhajtottam.

- Dóri mesélte, mi történt..sokáig Atival - mosolygott - Nagyon boldog veled.

- Köszi. De nem akarok Dorottyára gondolni. Rosszul fogom érezni magam, de már nem tudom visszacsinálni és -

- Ezt neki mondd el. Ne nekem. - vágott bele a szavamba.

- Nem akarok még vele beszélni.

- Rendben..egyébként anyud nagyon jó fej. - kezdett nevetni, közben visszaimdultunk a többiekhez.

- Szerintem nem - mondtam ironikusan.

Egészen este hétig elvoltunk, szólt a zene, mindenki a kedvemet kereste. Letti és Ati maradt itt végül segíteni rendbe rakni a házat, összepakolni amit szétszedtünk.

- Emeld fel a kanapé végét! Kérlek! - fogta meg az egyik végét Letti. Sietve felkaptam a másikat részét és helyére fordítottuk. Utána lihegve ledőltünk rá.

- Kifáradtatok? - jött oda Ati is. Mellém foglalt helyet, én pedig a fejemet a vállára hajtottam.

- Na na.. mostmár ünnepelhetjük minden évben a szülinapod? - csatlakozott még anya is.
- Furcsa, egyébként több embert hívtam.

- Kit hívott még? - kérdezte Letti.

- Például Orsit. - itt azthittem nevető rohamot kapok, mert eszembe jutott a gyerekes fenyegetése - Meg a Zolcsit, azt a fura hajú gyereket, néha látom az iskolátok körül, és Mia Facebook ismerőse.

- Ja tudom ki. - szóltam.

- Meg Dorottyát - ivott bele a poharába anya.

- Dorottya és Mia már nem barátok tetszik tudni. - feleli Letti.

- Hogy mi? - nézett rám magyarázattal várva anya.

- Mindegy. Lényegtelen. Letti mikor mész haza?

- Indulnom kéne.

- Gyere kikísérlek - álltam fel a kanapéról és az ajtóhoz vezettem barátnőmet. Öleléssel elbúcsúzva kilépett a házból.
- Anya nem baj ha Ati itt alszik? - léptem vissza a nappaliba.

- Dehogy. Viszont én megyek a konyhát én rakom rendbe! - indult is anya. Atival a szobámba eredtünk.

- Mikor bontod ki az ajándékjaid? - kérdezte az ágyamra lecsücsenve. Mellé ülve a hajával kezdtem játszani.

- Majd valamikor. Hétvégén - válaszoltam. Olyan puha a haja. És az a férfias illat. Egyszerűen imádom!

- Az enyémet kibonthatnád például most - nyomott a kezembe egy dobozkát.

- Mikor hol és miért vetted? - vettem át zavartan.

- Desht kértem meg, hogy ugorjon el ezért, mielőtt jön. Na bontsd ki!

- Okééé.. - bontottam ki. Mikor megláttam elállt a szavam. Jézusom.. - Ati ez..nagyon szép..jézusom megse érdemlek ilyen drága ajándékod nem fogathatom el.. - nyújtottam volna vissza, de nem engedte. Kivette az arany nyakláncot belőle és eltúrta a hajamat a nyakamtól.

- Felrakhatom? - kérdezte.

- Ati.. - fordított magával háttal és rám akasztotta a nyakláncot. Szín arany, rajta egy szívvel, amibe -

- Bele van vésve a neved. - suttogta a nyakamra, majd egy aprócska csókot lehelt a vékony bőrfelületetre.

- Attila basszus! Rohadt drága lehetett..

- Megérdemelted. - mosolyogta és átölelt. Így voltunk körülbelül addig amíg Ati megtörte a csendet, hogy fürödni kéne. Külön-külön elmentünk zuhanyozni.

November 17. Szerda

- Ati ott maradt végül este?

- Igen Letti, ott. Együtt aludtunk, és reggel a kellemes réces hangjára kelhettem. - feleltem és eldőltem a padon.

- Zsomborral most tök jól elbeszélget. Biztos arról, hogy milyen jól nézel ki.

- Persze..

- Kibontottad az ajándékomat? - kérdezte izgatottan.

- Nem, ne haragudj. Nem volt időm.

- De a nyakláncod szép - dicsérte meg az ékszerem majd rám kacsintott - Fhu Dorottya annyira de annyira idegesítő. EGÉSZNAP BÁMULT TÉGED. Érted? - fogta a fejét barátnőm.

- Nem érdekel. Marci egyébként hol van? Nem láttam ma.

- Jaaa..otthon maradt. Lebetegedett. Úgy sajnálom. Egyébként elkértem a telóját csomó meleg pornó volt rajta. Beteg.

- Szerintem nem kéne az életébe kutakodnod. Azt tesz amit akar.

- Vicceltem - röhögött a képembe. - Beszélünk majd tesin? lépnem kell.

- Okézsokés. - feleltem. Azonnal leugrott a pad tetejéről és elsétált. Eléggé unalmasak az órák, nem tudok figyelni. Lehet azt mondom, nem érdekel Dorottya de igazából igen. Fura, miért mesél rólam Deshnek? Ja egyértelmű, úgy tesz, mintha nem érdekelném, közben az a vágya, hogy bocsánatot kérjen. Csakhogy én se, és ő se fogja megtörni az egoját. Ismerem. Mindig néz, a szemébe könnyek szöknek. Majdnem. Bogi azóta nem is áll velem szóba, Orsi nincs is suliba. És Dodo is eléggé nagylányokkal lóg. Azért sajnálom, hogy Marci nincs. Majd átugrom hozzá suli után.

Mielőtt elkezdődött volna a tesi óra, a szekrényemhez siettem. Mikor kinyitottam egy cetli esett ki belőle.

"Megfog csalni, átfog verni. Vigyázz magadra, mert ma is láttam mással! Ribanc."

-