Mellékesen (Azahriah Fanfiction)

29.rész

Január 29. Szombat

Az egész hétvége..elcsesződött. Minden okésabban ment volna, ha nem azzal fog telni az egész, hogy dobozokat cipelek. Mert persze költözünk!
Szeretem Dorottyát, Desh-t is, nem azzal van a gond, hanem, hogy anya és..ahj DOROTTYA APJA! Nem elég, hogy anyám nem is önmaga emellett a férfi mellett, de még elmélyítik a kapcsolatukat. Amikor anyám bejelentette, azthittem nem hallok jól. De kár a gőzért, amennyit üvöltöztem aznap, mára alig van hangom. Dorottya igazgatottan segített a dobozok cipelésében, Desh pedig otthon se volt. Jézus, már ez az otthon szó..
Egy vendég szoba van, akit innentől én foglalok el. Szép fehér fal, legalább nem valami narancs..
anya pedig hát kitalálhatjátok hol fog aludni..ja a pali mellett. Kivagyok!

A berendezkedés egész könnyen ment. Nekem maximum 10 csomagom volt, 15-nél nem több. Könnyen ki is pakoltam belőle, és az új szobám, ami viszonylag feldobta a kedvem, nagyobb is volt, és így minden díszem szebbé tette. Nem is kell kifesteni más színűre..jó ez így!!

- Ez volt a nagyhír! Annyira örülök, örülök, hogy mostmár együtt lakok a legjobb barátnőmmel!! Imádom!! - szorított magához ölelés formájában.

- Ja..tényleg szuper..- erőltettem magamra egy vigyort és pakoltam még tovább. A ruhákat a szekrénybe satöbbi.. legalább Dorottya segített. Bár a lelkem rettentően nyomta, hogy senki nem ért velem egyett. Én rohadtul nem akartam ideköltözni! Nekem ez nem jó!

- Várj hívnak! - kaptam oda a telefonomhoz. Ati hív. Végre, igazi mosoly ülhetett a fejemre, hisz tegnap óta nem beszéltünk Atival.
- Sziaa szerelmeeem..hogy vagy? Annyi mindent kellene mesé-

- Jajaja Deshvérem igazán jól tolja! - kezdett el röhögni. A hang olyan mintha egy vékony fal lenne közte és a telefon között. Hol van? Deshhel? Nem a papájánál lenne a helye?
- Na srácok, próbáljuk el utoljára aztán lépjünk! - parancsolta valakiknek - Mellékesen ezt jól csináljuk már, mert nem érek rá egésznap! - fullosan hallottam, hogy valaki a háttérbe beszólt valamit de fogalmam sincs mit. - Istenem, hagyjuk már szingli leszek! - röhögött Ati. Tessék??!

- ATI! - üvöltök egyet, hogy a szoba is beleremeg.

- HALKAN! - üvölt anyám fel, mire csak elkuncogtam kétségbeesetten.

- Ja..BASZKI! - szólalt fel Ati hangosan. Jobban hallottam már mindent. - Mia bocsi a zsebem hívott fel. Ne haragudj, ezért nem szóltam bele. Most éppen kocsiban ülök szóval ja! Szia! - nyomta ki. Hirtelen ledermedtem. Mi van?

- Ati volt? - nézett rám Barátnőm.

- Az..

- Mit beszéltetek? Csak köszöntél neki és ja. Suttogtál? - ölelt át hátulról, ördögi hangján. Az ágyról levéve egy párnát az arcába csaptam. Egy párnacsata kezdődött el köztünk, így elterelve a témát.

- Lányok! Gyertek le összeraktam valami kaját! - szólt be anya a szobámba, körülbelül 5 perces csata után.

Lerohantuk, de csak tükörtojás tárult elénk. Leülve az asztalhoz, szegény tojást csak szétszedtem. Ideges voltam, étvágyam se volt. Ati miért mondta, hogy szingli lesz? Mire utalt? És mit csinálnak?!

- Sziasztok! - hirtelen jelent meg Ati. Mármint Molnár. A mostoha bátyám! Szuper! De ha ő itthon van..

- Szia Ati! - köszönt neki anya.

- üdv! Érdekes, bővül a család! - kezdett el mosolyogni - Tükör tojás? Kaphatok? - nézett körbe. Az asztalnál több szék nem volt, leülni se tudott volna, kihasználva ezt-

- Ülj ide! - álltam fel lendületből - Nekem a szobámba kell rendezkednem! - léptem el onnan, felrohanva a szobámig.

Január 30. Hétfő

- Együtt laktok mind?

- Igen.. - fogtam a fejemet - Káosz..főleg anyám..hiányzik a régi szobám, a régi minden.. - dőltem rá Ati vállára aki simogatni kezdte a kezemet.

- Sajnálom..Deshhel lakni.. - nevette el magát, mire felhajtottam a fejem. Jó..megkérdezem..

- Ati egyébként múltkor mikor hívta-

- MIA! azonnal jönnöd kell! Bogi és Dorottya tépik egymást szószerint! - csapott az asztalunkra Lili őrülten izgatottan. Ati egyből rohant is, sőt mindenki, én pedig alig tudtam felfogni valamit. Persze a legjobbkor DOROTTYA FASZOM!

- ENGEDJETEK! - férkőztem be a tömegbe, ahol állítólag..
Nem. Mi a jó.. Dorottya a földön fekvő Bogi haját húzta, míg Bogi a combjába mart. MI FOLYIK ITT?
Minden annyira gyorsan történt, hogy mire felfogtam a tanulószobába láttam magam. Vagyis ilyen büntetőteremben ültünk.  A "hajtépésbe" én is beszálltam. Pontosan nem tudom miért vitázott össze Bogi és Dorottya, de komoly lehetett, hogy hajszál maradt a kézbe. A figyelő tanárunk egyébként egy rettentő jó fej tanár, aki engem is kölcsönösen bír, ezért nem adott semmi munkát. Csak nem telefonozhattunk, ültünk nézve ki a fejünkből két órán át. 

- Hol a fészkes fenébe voltatok? - még be se léptünk, anya hozza a formáját. Ilyenkor már egyébként Dorottya apja dolgozik. Vállalkozó vagymi..

- Bocsánat, kicsit összezürdültünk egy osztály-

- Mia jóég borzalmas vagy!

- TESSÉK? - kezdett el az ideg szálaim szétroppani - Megint én..Anya réges régóta csakis magaddal foglalkozol! Rohadtul nem érdekel semmi és-

- Te velem ne feleseljél! Szégyelld magad! Baszki, hogy leszel így valaki? - fogta a homlokát.

- Tényleg sajnálom, az én hibám! - szólalt meg mellettem Dorottya, de anyámon nem segített már semmi. Én voltam a hibás, ez el lett döntve. Elzárkoztam a szobámba, és Dorottyát is elzavartam, hiába akart vigasztalni. Atit hívtam, de nem akarta felvenni a kurva telefont. Basszus minden összeomlik körülöttem. Ati is, annyira de annyira más. Oké zene, videó, suli de..a többi meg nézd meg..Egy valaki tudott segíteni mindenen. Fel is hívtam, és egy olyan ajánlatot adott, ami talán, tuti segít a helyzetemen. De nem, mert akkor szakítanom kellene Atival viszont azt nem akarok..bárhogy is vagyunk most meg..

- 

BOOOOOOOOOOOLDOOOOOOOOOOOOOG KARIIIIIIIIIIIIIIIIIT<333