10.rész

1K 49 11
                                    

- Mi a szent jóég..te..mit keresel itt? - lépkedtem közelebb a göndör hajú fiúhoz lesokkolva.

- Marci kora reggel rám írt, hogyha szeretnék egy klassz estét jöjjek ide. - vakarta meg a tarkóját egy kúsza mosoly keretében. Milyen aranyos így.

- Faszom Marciba.. - csaptam bele a levegőbe, mintha az arca lenne.

- Elmenjek? - kérdezte zavartan.

- Nem dehogy! - kezdtem vissza sétálni a korláthoz, engem követve ő - Figyelj rettenetesen szégyellem magam az elmúlt napok eseményei miatt. - fogtam a fejemet, mondva megbánó hangnemmel - Nem tudtam volna egyszerűen szóba állni veled, nagyon zavaros volt bennem minden. Én nagyon szeretlek de képtelen lennék boldog lenni úgy veled, hogy Dorottya is arra vágyott, én pedig rossz barátnő módjára, elvettem tőle.

- De Mia..kérlek ne csináld már ezt! Dorottya le se szarja azt, hogy te mit csinálsz, kivel..rohadtul semmi közöm sincsen hozzá, és már neked se! Nehogy már ezek után az ő boldogságát keresd! - akadt ki. - Ne haragudj..

- Ne kérj bocsánatot..i-igazad van.. - jegyeztem meg pár néma perc után. Hirtelen felindulásból két kezem közé fogtam Ati arcát és az ajkaira tapadtam. Visszacsókolt és elkezdett dominálni, az ő érzékszerve az enyémet masszírozta. Az ő kezei lecsúsztak a derekamhoz, és magához húzott még jobban, míg az én mancsaim a hajába férkőztek. A csókunknak levegő hiány vetett véget, és nagy vigyor feküdt mindkettőnk arcára.

- Túl jól csinálod - lihegtem ajkaira és egy puszit nyomtam rá.

- Kell még idő neked vagy viseljem el, hogy még kerülsz az iskolába? - fürkészte a tekintettem játékosan.

- Buta..nem..eléggé nagy bunkóság volt szóval, nem..nem foglak többé kerülni. - bújtam bele a mellkasába nézve a tökéletes este fényeit.

- Akkor együtt vagyunk?

- Csak ha szeretnéd. - csókolt bele a hajamba. Hangsúlyán éreztem ahogy a cuki mosolya ott ül az arcán. A közelsége most mindennél fontosabb volt számomra. A férfias illata ahogyan magamba szippantottam, egyszerűen fenséges.
Hosszú ölelésünknek véget kellett vetetni, mert még egész éjjel ott álldogáltunk volna. Bementünk vissza a hangzavarba, és megkerestük a csenges zúgott, ahol Zsombor és Lili nélkül, Letti és Marci ott volt.

- Szép, szép, szép - tapsolt nagy örömmel Marcell - Én összehoztam! Ki nem gondolta volna, hogy megcsinálom!

- Marci kussolj inkább mielőtt leütlek - osztozott az örömben Ati is, ahogy leültünk.

- Kicsit haragszom ám, hogy a hátam mögött cselekedtél! - szóltam oda az arany barna hajú fiúcskának.

- De hát valakinek kellett már tenni valamit! - válaszolt. Miután a boldog este, még boldogabbá vált, folytattuk a beszélgetést. Bár csak négyen, mert Zsombor és Lili nagyon egymásra találtak az éj fénye alatt. Persze azután én és Ati is, Letti meg fűzte Marcit, aki csak itta a koktélokat. Végül 23:15 körül haza kellett indulnom, és Ati kíséretében mehettem. Iszonyatosan boldog voltam, mert azzal lehettem akit akartam, és ezt csak a drága haveromnak köszönhettem. Azért egy kis bűntudat beleférkőzte magát a lelkem mélyébe, Dodo miatt. De Atinak jogos a néző pontja.

- Akkor hát, itt a vége fuss el véle - álltunk meg a házunk előtt.

- Köszönöm, hogy haza kísértél. - tartottam vele a szemkontaktust.

- Semmiség. Aludj jól - adott egy gyengéd csókot és szorosan megölelt. Legszívesebben még ott maradtam volna a meleg karjai között, de nem lehetett. Elköszöntünk egymástól és ő is hazaindult. Benyitottam a lakásba és egy mosolygós anyával találtam szembe magamat.

- Sziaa.. - léptem be a lakásba, levetve a cipőmet.

- Nem azért mondtam, hogy féltizenkettőkor itthon legyél, hogy 15 perccel hamarabb érkezz. - fogta a fejét.

- Jó anya, de nagyon jó volt az este, kifejezetten jól éreztem magamat. - siettem oda hozzá.

- Láttalak az ablakból. - mosolygott csalafintán - Ő Ati mi? - vont kérdőre.

- Jóég anya! - sóhajtottam - Igen ő az Attila. Végül este összekeveredtünk így..beszélgetni kezdtünk. Most együtt vagyunk. - vettem le a kabátomat is - Megyek fürdeni.

- Menj csak. Örülök, hogy boldog vagy! - jegyezte meg én pedig a fürdőbe eredtem.

November 15. Hétfő

Az irritáló csengő szóra kellett felkelnem, mégis boldogan keltem ki az ágyból. Még a tegnap esti hangulatban éreztem magamat, így teljesen más volt minden. A szekrényemhez esve, kikaptam valamit, és azt magamra öltöttem. Utána egy fogmosás után, hajfésülködés követte a cselekedeteimet. Reggeli készülődés után egy kajálás következett. Anya dolgozott, így magamnak készítettem egy melegszendvicset.

- Te mit keresel itt? - léptem ki a bejárati ajtón.

- Gondoltam együtt mehetnénk. - felelte még álmosan Ati.

Sulihoz érve, mindenki aki nem látott minket a bulin, egekbe szökött szemöldökökkel néztek ránk. Nem értették mikor, hogyan jöttünk össze. Nem is foglalkoztatott az egész. A terembe leülve Ati, míg Letti nem ért be, szórakoztatott engem a helyünkön.

- Igen kurva jó volt, esküszöm legközelebb a barna rúzst fogom használni! - jöttek be nagy hanggal Dorottyáék. Az arca amikor meglátott minket Atival, nem is tudom mit írt le. Undort? Meglepődöttségel? Fogalmam sincs. Ennek a keveréke. Bogi és Orsi persze egyből kizökkentették. Úgy kezdtek viháncolni, beszélgetni, mint a valahanyadik kerületből lekerülő ribancok. Csak sóhajtottam egyet. Nem értem, hogy lehettünk olyan sokáig barátnők..

-

Mellékesen (Azahriah Fanfiction)حيث تعيش القصص. اكتشف الآن