Mellékesen (Azahriah Fanfiction)

14.rész

- Ez semmi nagy dolog. - vettem el a fiútól.

- Ez is matek feladat mi? - kérdezte Ati a stílusától eltérve.

- Ati.. - tépte ki a kezemből a papírt.

- "Nem hiszel nekem? Pedig kéne, engem is megcsókolt, még mélyebben, mint téged. Te is csak egy kurva vagy a többi közül." - olvasta fel a lapon található írást. - Ez mi a szent szar Mia? Az előzőn is valami szarság volt?!

- Ati megmagyarázom, érted hazudtam erről.. - jött elő bennem a kicseszett erős bűntudat.

- Ja kösz - dobta le a cetlit és otthagyott a francba. Faszom! Kis csepp kell, ahhoz, hogy elsírjam magam. Remegő kezekkel fogtam meg a lapot és széttépve belebasztam a kukába. Egyre idegesebb is lettem.

- Faszom kurva élet! - csaptam bele a szekrénybe.

- Hé Mia..mi ez? Ki írta? - kérdezte Letti.

- Fasz tudja, valamelyik ribanc az osztályból, és ez miatt kell Atival összevesznem! - puffogtam.

- Hozok valamit a büféből.. - indult el a lány.

- Ez az a levél amiről beszéltél annó, igaz? - kérdezte Marci.

- Igen ez. Beszéltem Orsival, aki azt mondta sosem adott nekem levelet. - sóhajtottam - Szóval nem ő írta.

- Akkor Dorottya. Tuti. - felelte.

- Jó, de ha mégsem? - kérdeztem idegesen.

- Akkor is valaki kipécézett. De most legyél Atival. Biztos szarul esett neki, hogy hazudtál. Ő az első. - ölelt át fél karral.

- Neked is Törid lesz? - érdeklődtem.

- Nem, egy matek dogát kell megírnom így megyek. - sétáltunk oda a termünk elé.

- Az szar. Akkor megyek is.

- Beszélj Atival - suttogta, és egy mosoly keretében lelépett. Mikor néztem a fiú alakját, ahogy távolodik, a távolban futott már Letti felém.

- ITT A KAJA!! - ordítja nekem, és ezen csak vigyorogni tudtam. Ide adta a csokit amit vett, és bementünk a terembe. Már elég sokan voltak bent. Dorottya nagy baráti köre is jelen volt. Ati úgy nézett rám, mint egy darab szarra. Mielőtt a tanár jött volna, odaiszkoltam mellé.

- Hé beszélhetnénk? Ennyit igazán megérdemlek. - néztem rá eléggé megbánóan.

- Nem érek rá. Látod jött a tanár is - biccentett a tanár felé.

Egész nap Ati került. Nem foglalkozott velem. Mikor még utolsó órán is így viselkedett velem, már a sírás kerülgetett. Besiettem a lány mosdóba és kapkodni kezdtem a levegőt.
Halálra rémültem mikor egy wc ajtó nyílt ki. De még jól jött.

- Dorottya? - nyögtem ki a nevét nézve a fal fehér lányt. - Még jó, hogy itt vagy! Azonnal fejezd be a szardobalást azokkal a szaros levelekkel! - közelítettem a lány felé. - Undorito! Csak mert nem a tiéd valaki?! Nem tudom visszacsinálni, és nem akarhatod, hogy minden egyes nap azt kívánjam bár ne így lett volna! Szarul érzem magam igen, de együtt se voltatok! Nem történt köztetek semmi! Nem tehetek arról, hogy épp..épp úgy alakult. Szóval kérlek, hogy állj le, mert ez nagyon, nagyon kezd borzalmas lenni. Nem azért mondom - gördült le egy könnycsepp - hogy most sajnálj, újra barátok legyünk. Hanem mert elegem van. - léptem el a lánytól. A csapokhoz mentem és arcot mostam. Ő csak állt ott, mint egy idióta. Talán túl durva voltam. Mégis a szívem megkönnyebbült egy kicsit, hogy ezt elmondtam. Mielőtt kiléptem volna a mosdóból, megszólalt.

- Nincs több levél. - szólt alig hallhatóan. Bólintva kiléptem a helyiségből, és úgy éreztem szét szakad a mellkasom.

Mivel már itt volt az idő, haza indultam. Beszálltam Marci autójába, aki már várt.

- Ja Dorottya volt. Beszéltem vele.

- Mikor? - indult el.

- Két perce.

- És Ati?

- Nem áll velem szóba. Szóval kicseszett jó, egy probléma megoldva, a másik szar.

- Holnap sírni fog a vállaidon, hogy bocsáss meg neki ezért.

- Őt nem te viszed haza? - érdeklődtem.

- Áh nem. Zsombor jön érte.

December 7. Kedd

Másnap egyedül mentem suliba. Eléggé szarul éreztem magamat Ati miatt, rengeteg üzenetet hagytam neki, de semmire sem válaszolt. Ezért, ezért remélem nem fog szakítani. Belehalnék. Míg jég faggyá nem váltam, beértem az épületbe. Mivel ilyen hidegben a lépteim eléggé kicsik voltak, épphogy csengetés előtt beértem.

- Szóval drága jóságos gyerekek..az igazgató ragaszkodott ehhez. Én nem igazán. De megtartjuk a Téli sulibált pontosan pénteken. Így pénteken csak 4-kor gyertek be, tanítás nem lesz. Több dolgot is megtudtok majd, de nem tőlem. - kezdte el az órát. Rettentő fáradt voltam, és nem is igazán tudtam figyelni. Egy csomó dolgon kattogott az agyam. Letti is így volt, már aludt félig.

- Te mész abba a dög unalmas bálba? - sétáltunk le a lépcsőn Lilivel.

- Miért lenne unalmas? Még jó lehet - fürkésztem a lány arcát. Éppen fordultunk le a következő lépcső zuhatag felé, mikor valakinek a lábába felbuktam. Az egész világ elsötétült, és csak pár pillanat volt az egész, hogy a lépcsőn lezuhanva, az eszméletemet elvesztettem.

- MIAAA!!

-