"Kedvesem"

18. rész

Össze készülődtünk és bekötött szemmel elindultunk kitudja hova. Hallottam, ahogy a kocsi ajtaja nyílik majd zárul és felbőg a motor. Pár percet autózhattunk amikor éreztem, hogy megálltunk. Izgatottan vártam a folytatást. Mikor kiszálltam az autóból vártam, hogy levehessem a szemkötőt. Aztán ami ezután következett arra tényleg nem számítottam.
Elállt szavakkal néztem az elém táruló látványra. A kávézómnál voltunk ami eddig a betörés óta romokban állt.

-Hát ebben mesterkedtél?- borultam Alex nyakába. Nem válaszolt csak a nyakamon éreztem, ahogy elmosolyodott.

-És Ti?- fordultam a szüleim felé akik csak behúzott nyakkal bámultak.

-Na gyertek csak ide.- indultam el feléjük tettetet düht színlelve. Elmosolyodva közelebb húztam őket magamhoz.

-Köszönöm.- csak ennyit tudtam mondani

-Na menjünk be!- lelkendeztem

Az egyszerű kis kávézómból egy modern kávézó lett. Hatalmas üveg ajtó fogad.
Belül az asztalok szépen elrendezve. A konyha és az iroda is szépen kifestve és berendezve.

-Akkor kinek főzhetem le az első kávét az új kávéfőzön?- vigyorogtam folyamatosan, mint egy vadbarom. Kiültünk a teraszra és csak beszélgettünk. Anyuék is jobban megtudták ismerni Alex-et, én pedig nagyon örültem, hogy jól kijönnek.

-Nekem lassan mennem kell- állt fel Alex az asztaltól
-Felvesszük az új dalt. Ha lesz időd ugorj be.- tolt egy puszit a homlokomra.

-Mégegyszer nagyon köszönöm.

-Neked bármit. Sziasztok!- köszönt el.

-Ejj lányom! Jól kifogtad az úriembert magadnak

-Jajj anya! Én nem akarok erről beszélni - nevettem el magam

-Csak azt kérem légy óvatos!- amióta megtudták, hogy kivel ismerkedem attól függetlenül, hogy teljesen jól kijöttek Alex-al, mindig óva intenek és féltenek.

-Na menjünk! Még sok a munka! Holnap nyit az új üzlet.- és belevágtam magam a munkába. Anyu és apu nagyon sokat segítettek, árut rendeltünk, beosztász kreáltunk és meg sok egyéb apróbb munkálat volt.

-Mostmár pihenjetek le! Sokat dolgoztatok. Köszönöm!- öleltem magamhoz őket

-Sok sikert holnapra!- intettek és elmentek. Én bezártam az üzletet és hazaindultam. Otthon a két kutyám már várt. Kicsit elhanyagoltam őket mostanába, így arra gondoltam elviszem őket sétálni. Rácsörögtem Biára.

-Szia! Mit csinálsz?

-Éppen semmit. Miért?

-Egy kis kutyasétáltatás?

-Benne vagyok! Megyek!- és azzal letette a telefont. Kábé 5 perc sem telt el és már csöngettek is. A szokásos útvonalunkon mentünk. A közeli parkban megálltunk és a két blökit szabadjára engedve Biával leültünk a padra.

-És mizu veletek? Jól megvagytok azóta?- érdeklődött Bia

-Még van, hogy most sem hiszem el, de igen! Jól vagyunk.

-Totál megértelek csajszi! Hidd el! Én nem bírnám ki. Az a sok csaj aki rányomul! Megtépném az összeset.

-Hé! Szerinted sok csaj nyomul?

-Tuti! Hiszen mégiscsak egy sztár!- kicsit elgondolkodva lehajtottam a fejem- de amég nem tesz semmi olyat, bízz benne. -tanácsolta Bia. Igen, bízom benne... Csak a sok csajban nem akik körülötte legyeskedhetnek.

-De beszéljünk másról! Rólatok! Mivan veled meg Ádámmal?- széles vigyorra húzta a száját

-Annyira édes! És figyelmes! Eddig nem is gondoltam, hogy létezik ilyen pali! Eldöntöttük, hogy összeköltözünk!

-Huh, ilyen gyorsan? Hiszen csak pár hete ismeritek egymást.- döbbentem le. Biára ez nem vallot.

-Mondod te!- horkant fel.- nem én randizgattan titokban egy sztárral és közben ismerkedtem az unokatesójával!- pattant fel

-Nyugodj már meg. Én csak meglepődtem, de tökre örülök nektek!

-Na mindegy! Mennem kell. Szia- köszönt el hűvösen. Nem értettem mi a baja. Szerintem én nem mondtam semmi rosszat! Oda hívtam Bellát és Ninát, pórázra kötöttem őket majd úgy döntöttem még nem megyek haza. Sokminden járt a fejemben. Bia, ahogy hirtelen felkapta a vizet, de tudtam majd ha lenyugszik keresni fog és Alex. Nagyon keveset tudunk egymásról és úgy éreztem nem is alakult még ki felhőtlen bizalmi kapcsolat köztünk. Voltak kételyeim, hogy vajon mi is történhet egy koncerten. De nem volt sok időm ezen gondolkozni, mert hátulról éreztem a hátamon a tekinteteket. Hátra fordultam és 2 kamerással találtam szembe magam.

-Maguk mit képzelnek?- förmedtem rájuk

-Igaz, hogy Ön ByAlex barátnője? Mióta vannak együtt? Terveznek össze költözni? Hol ismerkedtek meg?- zúdult rám a sok kérdés én pedig köpni nyelni nem tudtam
-Mikor jön ki az új dala? Önről fog szólni?

-Bella, Nina menjünk.- fordultam meg és indultam el a park másik irányába, de ok csak nem adták fel és jöttek utánam!

-Miért nem hajlandó válaszolni? Már szakítottak is? Ez a közös kutyájuk?

-Na jó.- fordultam vissza feléjük

-Maguknak ehhez semmi közük, jó éjt.- köszöntem el jelezve, hogy én itt befejezném a beszélgetést, de ők még mindig nem adták fel.

-Ha nem hagynak békén magukra uszítom a két kutyát!- kezdtem kicsit kikelni magamból. Tudtam, hogy a két kutyám sosem bántana senkit, de gondoltam hátha elijesztem őket. Kicsit vissza is riadtak, azonban ennyi sem volt elég.

-Semmi közük a magánéletemhez! Egyáltalán honnan tudták, hogy itt vagyok? Követnek engem? Feljelentem magukat!- kezdtem kicsit kiabálni

-Csak egy kérdésre válaszoljon és már itt sem vagyunk!

-Mi lenne az?

-Igaz, hogy ByAlex újította fel a maga kávézóját? Csak a pénzért van vele?

-Na jó mostmár elegem van! Mintmár mondtam senkinek semmi köze a magánéletemhez! Nem nyilatkozom!

-Tehát igen!

-Nem!- ordítottam a kamerába mert kedztek kicsit felhúzni. Mostpedig hagyjanak.

Úgy tűnt megkapták amit akartak mert nem követtek tovább.
Másnap aztán megjelent a cikk...

Sziasztok! Itt a következő rész. Olvassátok sok szeretettel! Ha tetszett nyomjatok egy "Vote"-ot.
Puszi 😘