"Kedvesem"

7. rész

Azóta, hogy megadtam Alex-nak a számomat bezsongott. Sokszor keresett de aranyos volt, így mindig szívesen beszéltem vele. Párszor találkoztunk is, de sűrű volt a programja így nem voltak hosszúak. 

Egyik este, mikor hazaértem melóból Márk hívott. 

-Szia! Tudom, hogy most váltunk el, de nincs kedved eljönni velem egy házibuliba? Az egyik egyetemista barátom hívott.- kezdte.- Persze megértem, ha nem. Meg ha Alex fontosabb...- mondta gúnyosan.

-Szia! Ne haragudj, de elfáradtam! Nincs kedvem kimozdulni. És nem tudom mi volt ez a gúnyos hangvétel! 

-Semmi! Na szia.- és kinyomta. Értetlenül bámultam a telefont a kezemben, mire újra csörögni kezdett. Alex...

-Szia!- szóltam bele.

-Szia Kiara! Figyelj nem lenne kedved eljönni velem valahova iszogatni?

-Alex! Ne haragudj, de Márkot is most koptattam le, fáradt vagyok! 

-Oh, akkor ezért dühöng a szobába! 

-Ti együtt laktok? - lepődtem meg.

-Nem, csak átjöttem hozzájuk. Bár még nem tud róla, hogy itt vagyok. Na de nem zavarlak! Pihenj akkor! Szia.

-Szia!-mosolyodtam el. Márknak is ezt kellett volna. Nem puffognia és rám nyomni a telefont. Nem értettem a helyzetet. Most komolyan féltékeny lenne? Ugyan mire? Azokra a 10 perces találkozásokra Alex-al? Vele meg amúgy is folyton együtt vagyunk, hiszen az alkalmazottam! Kezdtem úgy érezni, hogy Márk kicsit túl lő a célon. Szeretek vele lenni, de az egész hetet együtt töltöttük, jártunk meló után moziba, étterembe. Szerettem volna ma egy kicsit magammal is foglalkozni. Ezért kikapcsoltam a telefonom és eldöntöttem, hogy zenehallgatás közben, egy pohár bor kíséretében befekszem a kádba. Kábé egy órája ülhettem ott, amikor éreztem, hogy kihűlt a víz, ideje volt kiszállnom! Felvettem a szokásos toppom és rövidnadrágom, majd a mamuszomban lesétáltam a Tv elé és elindítottam a kedvenc sorozatom. Éppen egy nagy adag fagyit tunkoltam a számba amikor kopogtak. Kutyák is ugatni kezdtek én meg majdnem szívinfarktust kaptam. Ránéztem a fali órára: 23:15. Ki lehet ilyenkor? 

Ajtót nyitottam és Alex állt velem szembe. Végig mért látványosan én meg elpirultam és észbe kaptam! Nem éppen egy vendég várós öltözetben voltam. Melltartó sem volt rajtam.... Te jó ég! 

Befutottam a gardróbba. Hallottam, hogy Alex közben bejön, és becsukja az ajtót.

-Miattam nem kell felöltöznöd! - szólt utánam kajánul. Mikor végeztem kimentem és a kanapén fekve találtam. 

-Te megint részeg vagy?- rám emelte tekintetét elmosolyodott és felemelte a kezét, ezzel próbálva mutatni, hogy "kicsit".

Istenem az a mosoly... 

Mivan? Dehogy! Mi ütött beléd Kiara? 

-Hoztam bort! - kiáltott fel. Egészen otthoniasan érezte magát, mert felkelt és két poharat hozott a konyhából. Leült ismét a kanapéra és intett, hogy üljek mellé, így is tettem és inkább átvettem a bort. Töltöttem mindkettőnknek, de neki inkább keveset. Feladatomnak éreztem, hogy ne nagyon itassam, így hát én ittam többet. Talán nem kellett volna....

-Mit nézel? - bökött a tv felé.

-Ja semmit, ez csak ... hülyeség.- Nyomtam ki azonnal. De Alex egyből a távirányító után nyúlt és erősebbnek bizonyult mint én.

-Trónok harca? Imádom! Hol tartasz?

-Egyszer már végig néztem, most újra kezdtem. Még csak a első évad végén vagyok. 

-Nézhetjük előröl?

-Persze!- így hát elkezdtük nézni az első részt, de Alex folyamatosan kommentálta. Nem bírtam röhögés nélkül, főleg mikor a bort kezdett hatni.

-Nevethetnél többet.- komolyodott el Alex és rám nézett.

-Megnevettethetnél többször.- komolyodtam el én is. 

-Annyira szeretném, de alig van időm és tudom, hogy ez téged is zavar. Ezért toppanok be ilyenkor.

-Én megértem. Neked ez az életed.

-Igen, de mi lesz velem? Soha senki nem fog így igazán megszeretni. Van pár ember akit tudom, hogy mellettem vannak, de csak mert a rokonaim. Vannak felszínes barátaim, de csak a nyilvánosság előtt. Ha hozzájuk ilyenkor bekopognék kidobnának... 

Hirtelen kényszert éreztem, hogy megöleljem. Váratlanul érte, de vissza ölelt. Éreztem, hogy a bor is dolgozik bennem rendesen, de úgy megsajnáltam. Annyira őszintének tűnt és magányosnak. Kicsit magamat is láttam benne. Nekem sincs sok barátom, folyton dolgozom. Csak én nem vagyok híres.

Alex kicsit eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni. Nekem a torkomban kezdett dobogni a szívem. Mi van velem? Ő egy sztár, mit akarna tőlem?

-Ne agyalj ennyit.- szólt rám, amin meglepődtem.

-Látom, ahogy mennek az agytekervényeid. Tudom én híres vagyok, és ebből nem mindenki kér. De esküszöm érted bármire képes lennék.- mondta majd lassan közeledni kezdett felém. 

Aztán olyan dolog történt amire soha nem számítottam volna...