"Kedvesem"

21. rész

Koncerten voltunk. Ő a színpad közepén énekelt én pedig a széléről néztem. Néha kipillantottam a tömegre, ahogy énekelnek, ahogy istenitik Alex-ot. De ő csak engem bámult, majd felhívott a színpadra.

-Ő az a személy aki megváltoztatta az életem.- a tömeg őrjöngeni kezdett

-És nem tudom elégszer megköszönni neki.- mosolygott rám.

-Ha a jövőbe nézek... egy dolgot látok.
Őt! Ahogy egyszer a feleségem lesz és a gyerekeim anyja.- mondta én pedig össze zavarodva álltam és csak hallgattam. Ekkor mellé pattant egy hangteknikus faszi és át vette tőle a mikrofont viszont nem mozdult mellőlünk. Alex a farzsebébe nyúlt a tömeg pedig visongani kezdett. Hirtelen azt sem tudtam mi történik. Majd... majd Alex letérdelt elém. A hangteknikus srác még mindig mellettünk állt ezerrel villogtak a vakuk majd Alex ismét megszólalt a mikrofonba, hogy mindenki hallja.

-Leszel a feleségem?

-Igen!- pattant ki a szemem. Csak álmodtam. Majd patakokban kezdtek folyni a könnyeim ahogy felidéztem a tegnap emlékét:

-Igen? Kiaz?- hallottam a telefon másik végén egy női hangot. Köpni nyelni nem tudtam.

-Haló kiaz?- kiáltott rám. - Nyuszó ez néma! Biztos csak félre nyomta.- hallottam a hangot majd kinyomta a telefont. Perceken keresztül csak bámultam a sötét kijelzőt. Alex egy nővel van ... "Nyuszó" így hívta. Nem hittem a fülemnek pedig egyértelmű volt.

Valamikor hajnal 7 óra lehetett mikor eltudtam aludni. Kibőgött szemekkel, kiszáradva de elaludtam. Viszont nem aludhattam sokat. Mikor álmomból felriadtam és ismét bőgtem egy sort 8:12-őt mutatott az óra. Remek! Gondoltam magamban.
A szemem olyan szinten égett, hogy azt hittem a látásom is elmegy. A szám cserepes volt, az ágyon pedig mindenfele zsebkendő hevert. Idegesen megtöröltem az arcom, ami miatt a bőröm is kipirosodott (hurrá) majd mérgesen kippantattam az ágyból.
Szedd össze magad! Kántáltam a tükörképemnek. Számalmasan festettem, de még sosem voltam ennyire a padlón mint most. Sokan figyelmeztettek. Vigyázz vele, hiszen mégiscsak egy rock-sztár! De hinni akartam abban, hogy ez most más. A fenekét! Az összes pasi egyforma! Bár még nem volt sokkal dolgom mégis mindegyiktől ezt kaptam. Elég ebből. Felpattantam, felöltöztem, össze kötöttem a hajam majd jó alaposan megmostam az arcom.
Vissza mentem a szobába majd kinyitottam a bőröndöt. Elkezdtem a gardróbból Alex cuccait bedobálni, majd a fürdőből is. Mindent egy szusszra beleraktam és be is húztam. Kitoltam az ajtó elé és vártam. Vártam, hogy megjön és az arcába vághatom azonnal. Aztán majd bocsánatot kér és elmondja, hogy semmi nem történt az egész csak egy félreértés. De várhattam én... 10 óra... 1 óra. Sehol nem volt. Se egy SMS, se egy hívás. Én meg csak ott ültem csöndben.
Délután 3 fele azonban megelégeltem a dolgot. Mit csinálok? Nem állt meg az élet! Mást is csaltak már meg. Én sem ülhetek itthon. Át öltöztem majd a kávézóba indultam.

-Sziasztok!- erőltetem egy mosolyt az arcomra. Láthatták rajtam, hogy nincs minden rendben de mégsem kérdeztek semmit. Azt hittem több pofon már nem tud érni, de aztán mégis.

-Kiara!- szólt Anett, hogy menjek oda.

-Figyu ne akadj ki! De... -ha valaki így kezd egy mondatot azon alapból kiakadok- Márk itt van!

-Hogy mivan? Már csak ez hiányzott.- Anett lesütötte a szemét.

-Merre?- csak a fejével az asztal felé bökött.

Vettem egy nagy levegőt. Ma amúgy is jó kedvemben talál. Oda sétáltam majd keresztbe tett kézzel megálltam mellette. Lesajnálóan rá néztem.

-Te mit keresel itt? Ha nem lett volna egyértelmű ki vagy tiltva innen.- ragadtam meg a hónaljánál fogva és felrántottam. Magam is meglepődtem milyen erős vagyok. Nem ellenkezett. Kitoltam az ajtón majd becsuktam. Ő csak kacéran a szemembe nézett és elmosolyodott. Láttam a szemén az őrületet. Tudtam, hogy tud valamit és alig várja, hogy rákérdezzek. De ehelyett csak nőiesen bemutattam neki és hátat fordítottam. Nem érdekelt mit akar és, hogy mit tud.

-Akkor bazdmeg! Ribanc!- hallottam az üvegen keresztül. 1 éve, hogy nem láttam. El is felejtettem, hogy milyen természet. Indulatos, önfejű és legfőképp mocskos szájú.

-Majd átadom Alexnak az üdvözleted! Szép búcsú szavak lesznek!

Erre felkaptam a fejem és megfordultam. Még mindig ugyanazzal az undorító mosollyal állt az ajtón kívül.

-Hazudsz!- kiabáltam a vendégeim pedig kérdőn felém fordultak de nem érdekelt.
Márk csak feltette a kezét, mint aki megadja magát majd rám kacsintott. Felfordult a gyomrom. És bár már két napja nem ettem semmit úgy éreztem mindjárt hányok. Nem tudom honnan szedtem az energiát de kirongyoltam az ajtón és megragadtam a pólóját. Bár 2 fejjel minimum magasabb volt nálam mégsem ijedtem meg. Az ujjam az arcába toltam és úgy üvöltöttem.

-Mit tettél már megint Te szemét? Ne merj itt hazudozni nekem, mert nagyon megbánod.

Ő csak megint mosolyra húzta a száját.

-Ejj de tüzes lett a kicsike!- mondta majd bennem úgy felment a pumpa, hogy hirtelen felindulásból az öklöm az arcán landolt. Bár akkora erőm nem volt, hogy a földre terítse, de láttam a szemén, hogy ismét megleptem majd a felrepedt szemöldöke után kapott.

-Most azonnal áruld el, hogy hol van!- üvöltöttem vele ismét.

-Jól van. Jól van. Megmondom. - össze húztam a szemem, mint aki egy szavát se hiszi.

-De aztán ne lepődj meg, ha nem az fogad amire számítasz. - nyomta a kezembe a címet. Azonnal a kocsimhoz indultam, beütöttem a címet majd indultam is. A hely nem volt messze, mint kiderült egy hotel volt.

-Márta Alexet keresem! Itt van?- kérdeztem türelmetlenül a recepciós hölgyet.

-Nem találok ilyen foglalást.

-ByeAlex néven?

-Jaj hát igen! Ő nálunk szállt meg!- jött lázba a nő.

-Remek! Melyik szobában van?

-Sajnálom, de ilyen jellegű információt nem adhatok ki!

-Na ide figyeljen!- kezdtem el fenyegetni- Nem érek rá a hülye jogszabályokra meg egyebekre. Fontos ügyben keresem, a barátnője vagyok... Vagy valami olyasmi- akadtam meg hirtelen- beszélnem kell vele, lehet, hogy bajban van!

Kicsi hezitálás után végül megadta a szoba számot. A lifthez léptem majd idegesen nyomkodtam a gombot, hogy záródjon már be az ajtó. Mikor felértem gőz erővel kerestem a 104-es szobát. Mikor oda értem megtorpantam. Mit is kellene tennem? Bekopogni? És ki fog nekem ajtót nyitni? Ha Alex tényleg bajban van, honnan tudom, hogy ez nem csak egy csapda. Nekem. Hirtelen felindulásból a kilincshez nyúltam. Természetesen zárva volt, így kénytelen voltam bekopogni. Pár pillanat múlva már nyílt is az ajtó.

És valóban nem az volt amire számítottam...