"Kedvesem"

5. rész

Zárásra puccba vágva a kávézóba mentem. Márk már várt rám így elindultunk egy közeli étterembe. Nem volt valami nagy durranás, nekem mégis a kedvencem volt. Családias ott a légkör és az ételek is nagyon finomak. Egy ablak melletti asztalhoz ültünk, amiről kilátás nyílt az utcára, és a Dunára. Gyönyörű volt. Márk is átöltözött, szóval piszok jól nézett ki... ismét!

-Szóval. Miről szerettél volna beszélni?- enyhén elmosolyodott.

-Először is. Vissza hoztam a papírokat, mindent rendben találtam, alá írtam.- nyújtotta át .- másodszor pedig, remélem sokáig együtt fogunk dolgozni, és szeretnélek jobban megismerni. Remélem nem gond.

Amíg az ételekre vártunk, lecsusszant egy üveg bor és éreztem, hogy kezd megeredni a nyelvem, de Márkon is észrevettem ugyanezt. Mindenféléről beszélgettünk. A munkáról, külföldről, családról, állatokról. Nagyon jól éreztem magam vele. El is felejtettem a lábamon lévő tetkó éles lüktetését. Jókat nevettünk. Márk elég jól ért ahhoz, hogyan nevettessen meg másokat. Közben észre vettem, hogy a pincér lány nagyra nyílt szemekkel bámulja őt, és minden kérésének eleget tesz. De Márk mintha észre se venné, csak velem foglalkozott!

-A barátnőd biztos nagyon büszke rád!-csúszott ki a számon.

-Kiara. Nekem... nekem nincsen barátnőm.

-Oh, ne haragudj! Én.. én azt hittem!

-Ezt miből gondoltad?- érdeklődött.

-Hát először is... nézz magadra! Ez már pofátlanság!-nevettem fel mire ő is elmosolyodott. Éreztem, hogy kicsit többet beszélek a kelleténél, és szókimondóbb vagyok, de nem érdekelt. Én csak őszinte voltam.- És ez itt...- nyúltam a szája mellé, ahol az apró gödröcskéi voltak.-Olyan cuki! Na meg ... jó fej vagy, gondoskodó, vicces, keményen dolgozol! Mi a hibád Nagy Márk? Mit titkolsz?- néztem rá összehúzott szemmel, mire hangosan felnevetett.

-Édes mikor részeg vagy!- nyúlt a kezem után, és megsimogatta. Egyből tiltakozni akartam, hogy márpedig én nem vagyok az, amikor a pincérhölgy ki ért az ételeinkkel. Gyorsan enni kezdtem, nehogy még egyszer hülyeséget beszéljek és kellemetlen helyzetbe hozzam magam. De Márk nem hagyta annyiban és kicsit kihasználva a helyzetet folyton kérdezgetett.

Miután befejeztük a vacsorát, Márk fizetett és elindultunk ki.

-Gyere! Hívtam taxit.- nyújtatta a kezét én pedig megfogtam. Az ujjait rá kulcsolta az enyémre és úgy indultunk el az utcára. De a taxi még sehol nem volt. Kint álldogáltunk még mindig kézenfogva és beszélgettünk amikor egy nagyobb hangú társaság közeledett felénk. Egészen addig nem foglalkoztunk velük amíg oda nem értek hozzánk. Elhaladtak volna előttünk, de az egyik megtorpant és vissza hátrált hozzánk. Ekkor felnéztem rá és megláttam, hogy ki az!- Ezt nem hiszem el!-gondoltam magamban. Hatalmas vigyorra húzta a száját majd megvetően nézett Márkra, és a kezünkre.

-Ezzel jársz?- fröcsögte a szavakat. Aki nem más volt, mint a volt barátom az egyetemen, Noel.

-Neked ehhez semmi közöd! Szakítottunk, emlékszel?- kezdtem higgadt hangon, de tudtam, hogy ő rettentő dühös lesz. Anno mikor együtt jártunk, megcsalt. Mikor erre rájöttem természetesen szakítottam vele. Az első pár hónapban nem is volt semmi gond, de utána állandóan keresett, a nyomomban járt. Megkeserítette az életem. Újra akarta kezdeni, természetesen én nem. Nagy nehezen le akadt rólam, de mindig is egy pszichopata marad.

-Hogy emlékszem e? Persze, hogy emlékszem RIBANC!- üvöltötte az arcomba. Éreztem ahogy a kezem alatt Márk keze megfeszül, de én csak megszorítottam, jelezve, hogy hagyja, mire Noel váratlanul pofán verte Márkot. Azonnal megeredt az orrából a vér és éreztem, hogy már nem tudom vissza tartani. Ő is püfölni kezdte Noel-t, mire megérkezett a taxi. Azonnal rájuk üvöltöttem, így Márk végre leszállt Noel-ről és beszálltunk a kocsiba. Még hallottam Noel hangját, ahogy utánunk üvölt.

-Még nem végeztem! Hallod Kiara? Még nincs vége! ...