"Kedvesem"

8. rész

-Látom, ahogy mennek az agytekervényeid. Tudom én híres vagyok, és ebből nem mindenki kér. De esküszöm érted bármire képes lennék.- mondta majd lassan közeledni kezdett felém.

Aztán olyan dolog történt amire soha nem számítottam volna...

Hatalmas vágyat éreztem arra, hogy megcsókoljam. Megleptem ezzel saját magamat is. De mielőtt még bármi történhetett volna köztünk hatalmas zajt hallottunk a lépcsőházból. Mindketten az ajtó felé kaptuk a fejünket és pár pillanat múlva valaki irdatlan módon dörömbölni kezdett. Felálltam azzal a szándékkal, hogy megnézzem ki az, de Alex megragadta a kezem.

-Majd én...-bólintottam.

Mikor Alex kinyitotta az ajtót Márk állt vele szembe vérvörös fejjel. Márk először Alexra, majd rám nézett és már lendítette is az öklét, hogy behúzzon Alexnak. Én a döbbenettől mozdulni sem tudtam. Úgy éreztem magam mint valami filmben. Lassított felvételben láttam az egészet. De úgy tűnt Alexot nem lepte meg a dolog és rutinosan kivédte az ütést. Ekkor engedtem ki azt a levegőt ami már régóta bent tartottam. Az agyam csak pörgött és nem tudtam hova tenni ezt a helyzetet. Pár hete éltem az unalmasé életem, semmi extra nem történt. Erre most két pasi verekedik a nappalimban akik ráadásul rokonok. Mi történik velem? Hirtelen felindulásból megindultam feléjük. Márkon azt láttam, hogy nem tudta még feldolgozni a helyzetet és ismét lendíteni akarta a kezét, de Alex elém állt, így őt kapta telibe. Alex lerogyott a földre én pedig utána.

-Jézusom, jól vagy?-kezdtem el sírni. Alex csak a kezemre tette a kezét és bólintott. Márkhoz fordultam.

-Te normális vagy? Mi bajod van neked? Elment az eszed? Te jó ég! Ki vagy te? Nem ismerek rád... Takarodj innen! És nehogy bemerj menni holnap dolgozni!

-Kérlek ne! Kiara ne haragudj! Nem így akartam!- kezdett könyörögni, még térdre is borult!

-Szánalmas vagy! Menj innen... ezt át kell gondolnom. Majd jelentkezem, hogy van e még munkahelyed.

Rá csuktam az ajtót és ismét Alex mellé térdeltem.

-Gyere, ülj fel ide. Hozok rá jeget.- Nagyon csöndes volt a történtek után, én pedig nem tudtam feldolgozni szóval folyamatosan kérdésekkel bombáztam.

-Mi történt? Miért ütött meg? Ez nem normális... El kell magyaráznod mert esküszöm nem tudom hova tenni.-hosszú idő után végre megszólalt.

-Kiara... ez egy nagyon hosszú és összetett sztori.

-Megértem, ha nem akarod elmesélni, de én ráérek és tényleg érdekel.

-Régen nagyon jóba voltunk. Tényleg olyanok voltunk mint két testvér. A családi háttere sem a legjobb, ezért is voltunk ott egymásnak mindig. Csak aztán kezdtünk felnőni, kezdtem befutni ami neki szemet szúrt. Egy csajon kaptunk össze. Tetszett neki egy Anna nevű lány. Úgy tűnt ez az érzés kölcsönös ezért mikor tartottunk egy kerti-partyt meghívtam a lányt. De kizárólag Márk miatt. Neki akartam meglepetést. Csak aztán Anna ezt félre értette... eldurvult a buli, mindenki részeg volt és nyomulni kezdett a csaj rám...én vissza utasítottam. Annyira felkapta a vizet a csaj, hogy mindenkinek azt újságolta, hogy én erőszakosan rá másztam, pedig semmi ilyen nem történt. Mikor ez eljutott Márkhoz meg se kérdezte, hogy mi történt, a csajnak hitt. Én pedig akkor úgy voltam vele, hogy itt valami elveszett kettőnk között, sosem lesz olyan mint régen. Ezért hagytam, hogy haragudjon rám... Azóta sem tudja az igazat. Gondolom most is ezt hitte...

-Jézusom! Akkor ezért volt furcsa amikor rólad volt szó. Sajnálom! Egy ilyen jó kapcsolatot elveszíteni egy lány miatt...

-Nem akartam bekeverni! Főleg nem neked. Tudom, hogy Márk szorgosan dolgozik, mindig is precíz volt abban amit csinál. Nem akarom, hogy miattam kirúgd. Most láttad egy oldalát, de van neki másik is! Azt kell figyelembe venned, nem ezt!- mutatott az arcára. Igaza volt abban, hogy Márk nagyon jó munkaerő. De ezek után nem biztos, hogy bármilyen kapcsolatot szeretnék vele tartani.

-Erre aludnom kell egyet!

-Persze, megyek is!- akart felállni, de megfogtam a vállát.

-Aludhatsz nyugodtan itt. Nem szeretném, hogy ilyen állapotban kimenj az utcára. Hazavinni pedig nem tudlak mert ittam. Bár a történtek után teljesen józannak érzem magam. Gyere, majd én alszom a kanapén.

-Ne hülyéskedj már- Nevetett fel, de hamar abba hagyta a fájdalom miatt. -Jó lesz nekem a kanapé. Köszönöm!

-Ezek után ez természetes! Hozok takarót.

Miután lefektettem Alexet felmentem a szobámba. Befeküdtem az ágyba, de aludni nem tudtam... csak forgolódtam!

Sziasztok! Hát megérkeztem a következő résszel! :)

Kérlek, ha tetszett nyomjatok egy "Vote"-ot! És írjátok meg Ti kinek szurkoltok: Alexnak vagy Márknak!? Puszii