"Kedvesem"

4. rész

Miután megreggeliztünk Alex is felöltözött és indulni készült. Az ajtóban megtorpant és vissza nézett rám.

-Öhm... Köszönök mindent!-vakarta meg a tarkóját.- Totál hülyét csináltam magamból, és ne haragudj.

-Ugyan, nem haragszom! Szerintem ez egy örök élmény marad.- nevettem fel, mire ő is elmosolyodott. -Akkor szia!

-Szia.

Miután Alex kilépett az ajtón hatalmasat sóhajtottam és vissza ültem a bárszékre. Percekig nézhettem magam elé, amikor megcsörrent a telefonom. Bia neve jelent meg a kijelzőn.

-Szia!- szóltam bele a telefonba.

-Szia! Hallom ma mész tetkóshoz és nem is szólsz nekem?-nevetett fel. Akkorát csaptam a homlokomra, hogy még szerintem a szomszédok is hallották.

-Minden rendben?- hangzott Bia hangja a telefonból.

-Persze... én csak. Totál elfelejtettem. Zűrös pár napon vagytok túl. Most ment el Alex meg az az új srác...

-Milyen Alex?

-Ja, öhm... hosszú.- dörzsöltem a halántékom.

-Király Kiara! Azonnali találkozót rendelek el! 10 perc múlva a kávézóba!- és lerakta a telefont.

Gyorsan megetettem a kutyákat, megszárítottam a hajam és indultam is. A kávézóban Bia már várt rám.

-Szia. Egy pillanat és jövök, csak körbe nézek, hogy minden rendben van e.

-Okés csajszi!

-Sziasztok!- köszöntem mindenkinek. -Márk merre van? Az irodában?

-Igen, azt hiszem.

Az irodába belépve megpillantottam Márkot aki az ablak előtt állt és telefonált, nekem háttal. Egy fekete feszülős farmer és egy sima fehér póló volt rajta. Elég jól nézett ki. Nem sokáig bámulhattam, mivel megfordult és letette a telefont.

-Én nem akartalak megzavarni, csak gondoltam megnézem, hogy boldogulsz.

-Ugyan, te sosem zavarsz. Figyelj, nem kértem engedélyt de kicsit átrendeztem az iratokat. Ide tettem a szállítóleveleket, ide a szerződéseket, itt vannak a számlák, kiadások, bevétel...- sorolta tovább, nekem meg elállt a lélegzetem. Ezt mégis mikor csinálta? És miért? Nekem sajnos ezekre a dolgokra sosem volt időm figyelni.

-Köszönöm! Hálás vagyok, tényleg .

-Lenne kedved egy vacsoránál megbeszélni a továbbiakat, lenne pár kérdésem és észrevételem.

-Persze, mikor?- kérdeztem.

-Ma este? Zárás után?

-Okés, itt leszek! - vissza mentem Biához és egy kávé mellett mindent elmeséltem neki.

-De most akkor mi van veletek Alex-szal?

-Mi lenne? Csak a véletlen műve, hogy kétszer össze futottunk és ennyi.

-És éppenséggel a második találka után nálad aludt!

-Részeg volt! Mit tehetettem volna? Hagytam volna az utcán?

-Bejön neked?

-Mi? Dehogy! Tudod, hogy amúgy sem rajongok a híres emberekért.

-És akkor ma este randizni mész ezzel az adonisszal!- bökött az ajtó felé, ahol éppen Márk lépett ki.

-Nem randi! Üzleti megbeszélés.

-Persze, persze. Ha neked nem kell, nekem adhatod!- nevetett fel.

-Nem vagy normális.- böktem oldalba.

Beszélgettünk még pár dologról, de indulnunk kellett a tetoválóhoz. Izgatott lettem, hiszen ez lesz az első tetoválásom és még nem tudom milyen érzés lesz. Mikor beléptünk a szalonba Balázs nagy mosollyal üdvözölt minket. Bevezetett minket egy kis sarokba ahol a számítógépe volt. Ott választottuk ki a mintát és a méretet. Miután nyomtatásra került, Balázs átrajzolta és hozzá tettünk, még ezt azt. A végeredmény tökéletes volt és már alig vártam, hogy magamon lássam. A fertőtlenítések után, felhelyezte a mintát és kezdődhetett a varrás. Bevallom őszintén, nem vagyok egy majrézós lány, de ettől mégis valahogy féltem. Ahogy a tű először a bőrömhöz ért, szinte nem is éreztem. Nyugodtan fújtam ki a levegőt. 2 óra elteltével készen is lettünk. A végeredmény csodálatos volt. Miután elköszöntünk Balázstól hazavittem Biát és haza siettem. Gyorsan átöltöztem és a kávézóba mentem. Érdekes este várt rám...