"Kedvesem"

11. rész

Kezdtem egészen felszabadulni Balázs mellett. Kitűnő humora volt, ittam minden szavát. Ekkor olyan dolog történt amire aztán tényleg nem számítottam. Nem voltam erre felkészülve... még nem...

Éppen egy újabb terembe léptünk be amikor megtorpantam. A falakon körös körül Alex képei lógtak. Színpadon énekel, öltönyben pózol, félmeztelen hanyagul elneveti magát. Aztán megakadt a tekintetem egy másikon, Alex éppen egy szőke hajú, nagy mellű barbi babát ölelget. A látvány kissé hasba vágott.

-Jól vagy? - érdeklődött Balázs.

-Persze, csak... csak mehetnénk tovább? Szörnyen kevés itt bent a levegő.- habogtam idegesen.

-Pedig ezekre a képeimre vagyok a legbüszkébb. Nagyon könnyű volt Alex-al együtt dolgozni. Tudta a dolgát, szinte nem is kellett mondanom neki semmit! Jó fej! - erre csak a szememet forgattam.

-Ez meg mi volt? - kérdezte Balázs.

-Mi?

-Ez a szemforgatás! Ismered?

-Mi? Kit? Dehogy!

-Na várj!- gondolkodott el egy pillanatra- Te miattad volt depressziós? Te ejtetted?

-Hogy tessék? Még, hogy én ejtettem? Ez őrület!-indultam el kifele. Hallottam Balázs loholt utánam de egy csapat akit kikerültem megállították, így eltűnhettem innen. A bejárati ajtón léptem ki amikor beleütköztem valakibe. Felnéztem és egy szőke hajú csajjal találtam szembe magam.

-Elnézést!- kértem azonnal bocsánatot. Erre a szemöldökét égnek emelte.

-Nem látsz a szemedtől?- felelte írtó magas hangon. Olyan ismerősnek tűnt, aztán leesett. Őt láttam a képeken. Csupán a hangjától is felfordult a gyomrom.

-Nyuszi ez a csaj nekem jött, csinálj valamit!- visította a háta mögé. Ekkor Alex lépett mellé védekezően. Mikor rám emelte
tekintetét egyből elengedte a lány derekát és lehervadt a mosoly a szájjáról. A lány meg csak egyre üvöltötte:
-Nyuszii, nem hallottad mit mondtam? Tüntesd el!- Alex-nek ekkor vérben kezdtek forogni a szemei.

-Hallgass már! Nem esett le a gyűrű az ujjadról nemde?- a lány megszeppent Alex hirtelen kirohanásától. Mintha füstölni kezdett volna a feje, topogott párat de belátta hogy tehetetlen és elment. Jobbnak láttam ha én is indulok de földbe gyökereztek a lábaim és nem akartak nekem engedelmeskedni. Alex-on ugyanez látszott. Balázs zavarta meg a kínos csendet.

-Alex! Szia! Hát eljöttél? Bemutatom a barátnőmet!- ekkor megragadta a kezem, de én ösztönösen kikaptam onnan.

-Nem vagyok a barátnőd!- nyögtem ki végül. Balázs elszégyellte magát én pedig jobbnak tartottam távozni. Biát otthagytam de tudtam, hogy hazatalál egyedül is. Nekem most egyedül kellett lennem. Nem hazafele vettem az irányt mert tudtam, hogy ott bárki megtalál. A kávézómba sem mehettem így hát csak jártam az utcákat, csak sétáltam és próbáltam kizárni mindent. Az órát sem figyeltem, hogy mennyi az idő. Éppen a közeli utcába kanyarodtam be, amikor egy autó fényszórója zavart meg a gondolataimban. Egyre közelített én pedig a pokolba kívántam amiért ilyen fényes. Mikor mellém ért lelassított. Ekkor éreztem meg milyen fáradt is vagyok. Alig láttam ki szál ki belőle. Erősen megragadta a karom és a kocsiba húzott.

-Alex engedj el!- kiabáltam de ő nem szólt. Beszálltunk a kocsiba és elhajtottunk. A házam felé vettük az irányt.

-Alex áruld el miért követsz folyton?- ekkor végre megszólalt.

-Nem Alex vagyok!- és akkor felismertem...

Sziasztok! Most csak egy ilyen kis rövid résszel érkeztem de délután hozom a folytatást! Ha tetszett nyomjatok egy "Vote"-t és írjatok meg kommentben szerintetek ki az a rejtélyes idegen! Puszi :)