"Kedvesem"

17. rész

Másnap mikor felkeltem szörnyű fejfájás fogadott. Felültem az ágyban és Alexot kerestem, mivel nem feküdt mellettem. Gyorsan fogat mostam, felöltöztem és rendbe raktam a hajam is. Mire kiértem Alex az ágyon ülve, nekem háttal telefonált.

-Minden megvan amit kértem? Igen vagy nem?- beszélt suttogva. Tudom, hogy nem lett volna szabad, de mivel nem vett észre tovább hallgatóztam.

-Nem, nem tudhatja meg már számtalanszor elmondtam. Érted amit mondtok? Maradjon köztünk! Rendben! Akkor ott találkozunk.- és kinyomta. Én mintha éppen akkor léptem volna ki a fürdőből, álcázva, hogy hallottam volna bármit is mosolyogva fogadtam.

-Jó reggelt!- kicsit össze rezzent a hirtelen hangtól, de mintha misem történt volna elmosolyodott.

-Jó reggelt! Remélem éhes vagy!? Nemsokára mennünk kell. Összecsomagoltál?

-Persze, minden megvan.- nyögtem ki de nem tudtam elvonatkoztatni attól amit az előbb hallottam. Alex is látta rajtam, hogy vmi nincsen rendben.

-Baj van?

-Kivel beszéltél az előbb?- döbbent le teljesen

-Csak... csak az egyik kollégám volt. Nincs miért aggódnod!

-Akkor mi az a dolog amit nem tudhatok meg?

-Te miről beszélsz?

-Hallottam... nem akartam hallgatózni csak pont kiléptem és elcsíptem a mondatot.

-Még mindig részeg vagy? Össze vissza beszélsz!-förmedt rám kicsit jobban a kelleténél.

-Nem, ha tudni akarod nem vagyok részeg viszont azt nem szeretem, ha hülyének néznek!- emeltem fel kicsit a hangom. Konkrét tény elé állítottam és mégsem mondott el semmit. Csak álltunk ott egymással szemben és egyikünk sem szólt semmit. Végül megtörtem a kínos csendet.

-Jó, akkor én leléptem.

-Nem bízol bennem vagy mi van?- kapott a kezem után. Én egyből kihúztam a szorításából és kérdőn pillantottam felé.

-Nem bízom benned? Én mindent elmondtam neked Alex. Az egész életemet elmeséltem amég te? Te mit mesélsz nekem magadról? Vagy bármiről? Nekem ez így nem megy... kivel beszéltél?- higgadtam kicsit lejjebb

-Ne ostromozz egyfolytában a kérdéseiddel! Magánügy, hogy kivel beszéltem, de mintmár mondtam a kollégám volt az! Ennél többet nem mondhatok!- tárta fel a kezét védekezően. Annyira feldühített, hogy szó nélkül megfordultam és rá csaptam az ajtót. Biáék felé vettem az irányt, de aztán rájöttem, hogy mégsem zúdithatom rájuk a bajom, hiszen ők jól érezték magukat ezen a nyaraláson. Az órámra pillantottam. Volt még 2 órám, hogy lenyugodjak aztán el kellett hagynunk a szállodát.

●●●

-Mégis merre voltál? Mindenki téged keresett?- förmedt rám Alex. Szó nélkül a szobába mentem, össze csuktam a bőröndöt és kifelé indultam.

-Hozzám sem szólsz? Most ez lesz egész úton?- még mindig ügyet sem vetettem róla

-Várj már! Jó, igazad van. Sajnálom! Csak neked akartam meglepetést okozni. Semmi más nincs a dologban hinned kell nekem!- elszállt belőlem minden düh és kicsit magamba néztem. Igaza volt. Bíznom kellett volna benne, de nem tettem. Semmi rosszat nem tett idáig én meg az élő élete alapján ítéltem.

-Sajnálom.- ennyit tudtam mondani, majd azonnal a karjába rohantam. Olyan szorosan öleltük egymást mint még soha.

-Jaj de cukik!- hallottam Bia hangját mögöttem.

-Na gerle pár indulhatunk?

-Naná!- csaptam össze a tenyerem

Hazaérve anyuék már a lakásomon vártak minket.

-De szép barnák lettetek. Minden rendben volt?- egymásra néztünk Alex-el és elmosolyodtunk.

-Persze, fantasztikus volt. Gyertek megmutatom a képeket.- tereltem őket a tv elé de Alex közbe szólt

-Nekem lenne egy kis dolgom. 10 perc és itt vagyok

-Ne menjek veled? Baj van?- suttogtam, hogy csak ő hallja amit mondok.

-Te csak legyél a szüleiddel. Sietek.- nyomott egy gyors puszit a homlokomra és már az ajtón kint is volt. Hát jó- gondoltam magamban

●●●

-És itt úsztunk a delfinekkel!-mutattam serényen a kijelzőre mikor nyílt az ajtó. Alex kicsit zavartan állt az ajtóban.

-Van pár percetek? Szeretnék mutatni valamit. Cipőt is huzzatok!

-Hova megyünk?- kérdeztem meglepetten.

-Az neked meglepetés!- húzott elő a zsebéből egy szemkötőt

-Na de ennyire?- rökönyödtem meg. Közelebb hajolt, hogy csak én halljam amit mond

-Nyugi, amég a szüleid itt vannak ne gondolj semmi perverzre.- hajolt el és kacsintott rám

Össze készülődtünk és bekötött szemmel elindultunk kitudja hova. Hallottam, ahogy a kocsi ajtaja nyílik majd zárul és felbőg a motor. Pár percet autózhattunk amikor éreztem, hogy megálltunk. Izgatottan vártam a folytatást. Mikor kiszálltam az autóból vártam, hogy levehessem a szemkötőt. Aztán ami ezután következett arra tényleg nem számítottam...

Sziasztok!
Tényleg sok kihagyás után most vissza tértem és igyekszem minél több részt hozni nektek! Remélem tetszett, ha igen dobjatok egy "Vote"-ot!
Puszi mindenkinek ♡