"Kedvesem"

13. rész

Úgy éreztem most túlságosan tele van a fejem és fáradt vagyok, hogy erre válaszoljak. Biának és anyának írtam egy SMS-t, hogy minden rendben, ne aggódjanak és felmentem a szobámba lefeküdni... nehéz nap várt rám másnap!

-2 nap múlva-

-Bia! Nem kell folyton a nyakamban lógnod!
-Elrabolt az a pszichopata! Dehogynem kell! Vita lezárva. Szóval... mit is csinálunk ma? -kérdezte hatalmas vigyorral a száján

-Először is... fejezd be ezt a vigyort.-böktem az arcára, de közben én is elmosolyodtam- másodszor pedig kicsinosítjuk a kertet egy kis partyra!

-Erre vártam már évek óta! Ez lesz életet legfergetegesebb bulija!- mondta majd kikapta a kezemből a tálat amiben a saláta volt és a kert fele indult.

Csengettek.
Letettem a kezemben tartott kést és maradék kenyeret és az ajtóhoz mentem.

Kinyitottam és egy hatalmas csokorral találtam szembe magam.

-Oh, öhm hello! Ezt Kiarának hoztam a legdögösebb pasitól a világon!- olvasta le a kártyát- Ezt tényleg kimondtam?- duruzsolta magában de persze mindent hallottam. Elnevettem magam.

-Gyere csak be Ádám! Tedd le ahol helyet találsz. Kérsz valamit inni?

-Kössz. -bámult ki a kert felé. Ő volt a világ legjobb postása. És hozzá kell tennem nem is nézett ki rosszul. Magas volt. Fekete haja kócosan omlott a gyönyörű szikrázó kék szemébe. Úgy tűnt feltűnően sokáig bámulja Biát. Mikor látta, hogy észre vettem elpirult és elkapta tekintetét. Belekortyolt a vízbe ami szintén hihetetlenül dögös volt. Régóta ismertem de még sosem figyeltem meg így.

-Kerti party lesz?- kérdezte kiugrasztva a gondolataimból.

-Igen! Esetleg... esetleg lenne kedved eljönni? 7-re várlak.- mosolyogtam rá kedvesen.

Miután elment kiszaladtam Biához.

-Szerveztem neked estére egy randit. -újságoltam izgatottan. Ekkor valaki megölelt hátulról és egy puszit nyomott a nyakamra. Tudtam kiaz, úgyhogy megfordultam és egy csókot nyomtam a szájára majd az ölelésébe burkolóztam.

De álljunk csak meg egy pillanatra! Ez túl szép, hogy igaz legyen! És valóban... egy hosszú és rögös 2 nap vezetett el idáig!

-Kiállítás utáni nap-

Reggel mikor felkeltem iszonyatosan fájt a fejem. Nehezen aludtam el és kábé 2 órát sikerült hasznos alvással töltenem. Csak forgolódtam már az ágyban, úgyhogy fogtam magam, lebattyogtam a lépcsőn és csináltam magamnak egy kávét. A telefonom a konyha pulton hagytam este ezért most a kezembe vettem és a kertbe sétáltam. A nap gyönyörűen oda sütött a kiülőre így magamba tudtam szívni a napfényt.

-Na lássuk!- biztattam magam és a telefont.

Először anyát hívtam. Második csörgésre fel is vette.

-Hála az égnek! Mi történt veled? Mindenki aggódik miattad te meg annyira sem méltatsz minket, hogy felhívj? Tudod mennyi minden átfutott az agyamon, hogy mi történhetett veled? Jézusom Kiara te sosem voltál ilyen, sosem csináltál ilyet! Biát is otthagytad magára!