"Kedvesem"

15. rész

És így érkeztünk el a mai kerti party-ig!

Már izgatottan vártam, bár kicsit izgultam hiszen most fogom bemutatni Alex-et a szüleimnek.

-Jó leszek így?- fordult felém Alex egy iszonyú ronda ingben. A szám elé kellett raknom a kezem, hogy el ne nevessem magam. Nagy nehezen sikerült válaszolnom

-Ez meg micsoda?- és nem bírtam tovább, kitört belőlem a nevetés.

-Kölcsön vettem. Apué.

-Miért nem jó az amiben jöttél?

-Mert túl vad. Nem akarom, hogy a szüleid vandálnak nézzenek.

-Ugyan... Tudják, hogy az vagy.- kacsintottam rá. De ma nem volt poénos hangulatában. Láttam rajta, hogy tényleg izgul, hogy el ne szúrja.

-Sosem mutatkoztál még be a barátnőd szüleinek? - váltottam komolyra.

-Valahogy sosem jutottunk el odáig. De ha mégis... íjj... sosem lett jó vége.- húzta el a száját.

-Ezt meg mégis, hogy értsem?

-Hát... megbeszéltük a csajjal, hogy bemutat. Az anyja vacsorát főzött, szépen megterítve az asztal. Eddig nem is volt semmi gond. De aztán ... aztán jött az apja... akire azt hittem a bátyja. Igaz kissé ittassan mentem mert oltári buli volt előző nap de esküszöm az égre ugyanúgy néztek ki. Jó talán az apja kicsit szőrösebb volt, de ennyi. Laza akartam lenni aztán nem tetszett neki, hogy úgy köszöntem "Cső tesó". De volt egy másik alkalom is. Akkor atom részegen csöngettem be a csajhoz, hogy beszélni akarok vele. Az anyja nyitott ajtót én meg azzal a lendülettel lehánytam a nadrágját... meg a papucsát... meg a padlót. Az orromra csapta az ajtót. De a leggázabb még mindig az volt mikor csak ismerkedtem a csajjal, nem mutattak még be aztán egyik hétvégén a szülők elutaztak. És hát tudod, hogy nem vagyok szégyenlős de azt hittük ketten vagyunk a házban. Éjfél körül lehetett... éppen végeztünk, ha érted mire gondolok én meg megszomjaztam. Elindultam a konyhába egyszál semmibe és mikor felkapcsoltam a villanyt a szülei épp a bőröndöt tolták befele az ajtón.

-A többit azt hiszem nem akarom tudni!- tettem fel a kezem és felkeltem a kanapéról. Túl sok infó volt ez nekem. A pulthoz léptem, hogy töltsek magamnak egy pohár vizet amikor Alex hátulról megölelt.

-Tudom, hogy elég zűrös vagyok, de hidd el ez most más. Bebizonyítom neked! Készültem egy meglepivel.

-Öltözz fel mindjárt itt vannak. Ezt vedd fel! Kimostam!- nyomtam a kezébe a tegnap levetett fehér pólóját.

Pár percen belül megérkezett Bia, majd Ádám és végül anyuék.

-Anya, apa.. szeretném nektek bemutatni Alex-et.- mindkét szülőm arcára kiült a döbbenet de olyan meleg mosollyal fogadták mint még mást szerintem soha. Alex félénken kezet nyújtott és bemutatkozott. Kimentünk a kertbe és neki láttunk a tűz rakáshoz.

-Úgy örülök nektek! Én tudtam! - büszkélkedett anyu mikor csak ketten hallottuk. -De vigyázz vele! Nem szeretném, hogy csalódás érjen! És tudod... bármi van mi itt vagyunk!- ölelt magához.

-Tudom, és köszönöm!- öleltem vissza szorosan.

-Bocsánat. Kérhetnék egy kis figyelmet?- hangzott mögöttünk Alex hangja. Oda kaptam a fejem és akkor láttam, hogy a gitárjával a kezében és egy mikrofonnal áll a placc közepén.

-Ez meg mire készül?- értetlenkedtem, aztán közelebb mentünk.

-Mint azt láthatják, láthatjátok nem vagyok a szavak embere, ha nem a zenéről van szó, úgyhogy írtam egy dalt Kiarának és szeretném ha meghallgatnátok. Sok mindent történt az utóbbi időben, de remélem még sok közös pillanatot fogunk megélni együtt.

Hirtelen köpni nyelni nem tudtam Alex pedig játszani kezdett.

"Zavaros az este
De gyönyörű a szád
Gyere, csináljunk egy képet
Amit majd mindenki lát
Legyél a szerelmem
A gyerekeim anyja
Azért küldöm ezt a dalt most
Hogy majd mindenki hallja

Ba ba ba bo bó
Ba ba ba ba bo bó

Kanyarog a tested
Izgató a tánc
Gyere, bújj ide mellém
Jobb vagyok, mint más
Mosolyog a szemed
Nevet, aki látja
Te vagy ez a dallam
Meg a szívemnek párja

Ba ba ba bo bó
Ba ba ba ba bo bó

Pici hópihe télen
Vagy dinnyemag a nyárban
Te vagy ez a dallam
Mondd meg, mi vagy nekem, bátran
Falevél az őszben
Egy tavaszi vidám nap
Te vagy ez a dallam
Mondd meg, mi vagy nekem, bátran

Mindenki hallja!

Ba ba ba bo bó
Ba ba ba ba bo bó"

Mikor vége lett mindenki hangos tapsviharban tört ki, Alex pedig az arcomat fürkészte. Meghatott, hogy írt nekem egy dalt. Oda mentem és hozzá és szó nélkül megcsókoltam. Ebben a csókban bent volt az elmúlt hetek, hónapok terhe, az idegeskedés, a veszekedés, a megismerkedésünk, egyszóval minden. És ezt ő is érezte és tudta. Annyi minden kavargott bennem, de legfőképpen az, hogy mennyire szeretem!

●●● 2 hónap múlva ●●●

-Mindent beraktál?

-Szerintem igen! Már alig várom, hogy a tengerparton nyaraljunk!- csuktam be izgatottan a bőröndöt. Sok mindent történt az elmúlt 2 hónapban. Alexal egyre szorosabb lett a kapcsolatom, Bia és Ádám össze jöttek és így négyen indultunk útnak Horvátországba.
Márkról azóta semmi hír... nem is bántam, hogy kiszállt végre az életünkből, de nyomott hagyott maga után. Egyszerűen nem tudtam elfogadni a tényt, hogy hazudott és elrabolt. Minden sarkon őt kerestem a szememmel, hogy mikor bukkan fel újra. Túlságosan jól éreztem magam ahhoz, hogy ez igaz legyen... Túl nagy volt a vihar előtti csend...

Sziasztok!
Megérkeztem a következő résszel, remélem tetszik nektek is, ha igen dobjatok egy "Vote"-t és kommentbe is várom a véleményeket!
A kövi részig is puszi nektek ;)