"Kedvesem"

6. rész

Egy hónap telt el a zűrös eset óta, és úgy tűnt Márkot nem rémítette el az exem! Többször is találkozni szeretett volna velem, érdeklődött utánam. A munkájával sem volt semmi gondom. Még 1 embert feltudtam venni és szerencsére beindult az üzlet, nem panaszkodhattam.

Egyik reggel mikor munkába indultam Alex-al futottam össze az utcán. Ragaszkodott hozzá, hogy elvigyen a kávézóba mert beszélni szeretett volna velem. Nem ellenkeztem.

-Szóval... miről szeretnél velem beszélni?- kérdeztem Alex-ot.

-Majd a kávézóban elmondom.- felelte szűkszavúan. Feszültnek tűnt, de nem faggadtam.

Mikor beértünk meglepetésemre Alex és Márk lepacsiztak.

-Ti ismeritek egymást?- kérdeztem meglepődötten.

-Persze, ő az unokabátyám.- válaszolt Márk.- Inkább az a kérdés, hogy Ti honnan ismeritek egymást!? -mutatott közben ránk.

-Hát ez egy érdekes sztori! Igazából nem is ismerjük egymást, csak néha összefutunk.-nevettem fel. Márkot úgy látszik nem hatotta meg a mondandóm így Alex-al kezdett csevegni. Én bementem az irodába, lepakoltam és felkötöttem a kis szokásos köténykémet. Beálltam a pultba és kezdődhetett a nap.

-Beszélhetnénk?-lépett hozzám Alex.

-Persze, egy pillanat.- kiszolgáltam a vendéget és Alex asztalához mentem. -Miről szeretnél velem beszélni?

-Először is, igazad volt abban, hogy nem is ismerjük egymást. Az eredeti terv az volt, hogy meghívlak a közelgő koncertemre, de most rájöttem, hogy az nem igazán ismerkedős helyszín.

-Alex!- állítottam le.- Miért akarsz velem ismerkedni?-úgy látszott meglepte a kérdésem.

-Mert... mert klassz csaj vagy! És annak ellenére, hogy nem ismerjük egymást, te nem akartál kihasználni, segítettél, és bízom benned. Kevés ilyen ember van mostanában az életemben.

Határozottan meglepett amit mondott! Éreztem, hogy szándékosan keresi a társaságom, de bele sem gondoltam milyen élete lehet most, hogy felkapott lett. Belegondoltam a helyzetébe és hirtelen másképp kezdtem ránézni. Nem egy öntelt sztárt láttam a kávézómban ülni, hanem egy megtört lelket, aki társaságra vágyik. Igazi társaságra! Hirtelen annyira ártatlannak láttam, és azonnal bűntudatom támadt amiért hamar elítéltem őt sztársága miatt!

-Ne haragudj én... Én nem gondoltam bele a helyzetedbe! Biztos nem könnyű most neked! Szívesen találkozok veled munkán kívül is! Megadom a számon csörgess meg!- nyújtottam felé egy kis lapot. Azonnal elvette és a telefonjáért nyúlt. Pár másodperc múlva csengeni kezdett a telefonom.

-Ez pedig az enyém.- bökött az előbb említett tárgy felé.

-Ne haragudj, de most dolgoznom kell!- álltam fel az asztaltól.

-Persze, megértem. Majd beszélünk!

-Mindenképp!- mosolyogtam Alex-ra.

Így történt tehát, hogy kora délután, pár héttel a koncert után számot cseréltünk Alex-al. Talán nem kellett volna...