"Kedvesem"

1. rész

A nap többi részében nem volt időm a telefonommal foglalkozni mert ma egyedül vittem a boltot. Így hamar eltelt a nap.

Este leültem anyával a nappaliba forrócsokizni.
-Milyen volt tegnap a koncert?- érdeklődött.
-Egész jó volt. Képzeld találkoztam ByeAlex-szel. Egész jó fej volt, bár tudod, hogy én senkiért sem rajongok. Ezt furcsálta is. Haza akart hozni.-ecseteltem.-Először azt hittem beképzeld, de kiderült, hogy nem.
-Tetszik neked? -húzta mosolyra a száját anyu.
-Mi? Dehogy! -ellenkezdtem
-Értem lányom. És azóta beszéltetek?
-Nem. Nem hiszem, hogy fogunk. Tudod... ő híres. Én nem. Meg amúgy is... az eddigi barátaimra is alig jut időm. Meg biztos több százan oda vannak érte. Figyelj, elfáradtam. Lefekszem anyu.-köszöntem el.

Lefárasztott a sok vendég, a sok idegeskedés a bolt miatt. 22 évesen néha úgy érzem magam mint valami 50 éves. Elhatároztam, hogy veszek még fel pár embert, hogy kevesebb felelősség legyen rajtam, és több időm jusson minden másra. A gépemmel feküdtem az ágyamra, és gyorsan begépeltem a hirdetés szövegét. Feltöltöttem pár oldalra és lefeküdtem.

Másnap a telefonom csöngésére keltem. Elkészült a lakásom, így vissza költözhettem. Össze kaptam magam, becsomagoltam a cuccaimat és kocsiba ültem. Fel vittem a bőröndömet és csodálkozva álltam a lakásomban. Szuperül nézett ki. Az ajtón belépve egy rövid folyosóra értünk ahol a cipőimet és a kabátaimat tárolom. Beljebb lépve jobbra egy hatalmas konyha tárul elénk, középen egy pulttal, körbe végig ablakokkal, így oda elég sok fény jut be. A konyha mellett egy hatalmas szoba található, amit most alakítottam át a kutyáknak. Furán hangozhat, de nagy állatbarát vagyok. Vele szemben a fürdő található hatalmas káddal a közepén. Mellette egy kis zug ami gardróbként funkcionál. Az mellett pedig a lépcső található ami a halószobába vezet. Fent még található egy kisebb fürdő, és egy erkély. Csendes környéken lakom. Szeretek esténként kiülni és csak úgy bámulni a várost.

Elég sok cuccomat ki dobtam a felújítás előtt. Eléggé üresen állt, ezért úgy döntöttem el megyek bevásárolni kicsit. Felhívtam az egyik barátnőmet, akit Biának hívnak. Óvodás korunk óta ismerjük egymást. Második csörgésre fel is vette.

-Szia! Miújság? Mit csinálsz?
-Szia! Éppen melózom, az egyik kollégám le betegedet. Miért?
-Csak gondoltam eljöhetnél velem vásárolni. Elkészült a lakás és most olyan ... üres!
-Oh, sajnálom. Szívesen mentem volna de még az esti kiállításra sem fogok oda érni. Pedig már a jegyem is megvolt. Nincs kedved elmenni helyettem? Szívesen oda adom.
-Milyen kiállítás?
-Az egyik ismerősöm, tudod akit be szerettem volna már mutatni állítja ki a képeit. Nagyon tehetséges a csávó, sajnálom is nagyon, hogy nem tudok elmenni. Ha gondolod gyere be az irodába, itt a jegy.
-Köszönöm, még átgondolom.
-Figyu most le kell tennem, itt a főnök. Puszillak.
-Puszi.- és kinyomtam a telefont.

Egyedül indultam el bevásárolni. Hamar végeztem, vettem pár égősort, pár kép keretet, egy mű szobanövényt és pár függönyt. Hazafele menet beugrottam a kávézóba, megittam a szokásos fahéjas láttémat és indultam is volna ki, amikor az ajtó nyílt és a felette lévő csengő jelezte, hogy vendég érkezett. Oda kaptam a fejem és csodák csodájára ki sétált be rajta?

Persze, hogy az Alex. Ledöbbentem ültem a székemen, hogy ez most csak a véletlen műve, vagy szándékosan van itt.

-Szia!- köszönt nekem miközben a pultra támaszkodott.
-Csak azt ne mond, hogy még most sem ismersz meg!?- nevette el magát mire én is felröhögtem.
-Nem, nem erről van szó. Csak meglepődtem, hogy erre jársz.
-Ez a kedvenc kávézóm.- kacsintott rám.- a szokásosat kérem- szólt oda a pultos lánynak, Anettnak.
-Most csak szívatsz? Mióta jársz Te ide?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Minden szerdán ide járok.- fordult felém, kezében 3 kávéval. Éppen fizetni akart mire Anettra néztem.
-Anett, hagyd csak, vendégem az úri ember.
-Mi? Nem kell meghívnod kávéra. Ki tudom fizetni.- nevetett fel kicsit nagyképűen.
-Nyugi, az én boltom. Nem megyek csődbe 3 kávé miatt.- mosolyodtam el.
-Ez a te üzleted? -hitetlenkedett.
-Igen!
-Hogy lehet, hogy még sosem találkoztunk?
-Szerdánként sosem vagyok itt.- ennek az oka az volt, hogy minden szerdán önkénteskedni szoktam menni, csak ma valamiért zárva voltak, így nem kellett nekik a segítségem. Alex az órájára nézett.

- Most rohannom kell. Majd még beszélünk. Sziasztok! - köszönt el.

Hogy értette azt, hogy majd még beszélünk? Márta Alex, a híres Kedvesem sztár miért akarna velem beszélni? Ki vagyok én hozzá, és a rajongóihoz képest. Még csak a számait sem ismertem azon az egyen kívül amivel kijutott az Euro Vizióra. Azt mindenki ismeri. A telefonom csörgése zökkentett ki.

"Ismeretlen szám"

Felvettem.

-Üdvözlöm! Nagy Márk vagyok! És az interneten láttam a hirdetést. Aktuális lenne még?

Megbeszéltünk egy találkozót délután 4 órára. Hazaindultam, de előtte még gyorsan beugrottam az esti jegyért.Otthon kipakoltam az újonnan szerzett tárgyakat és átöltöztem. Mégsem mehetek otthoni ruhában egy állásinterjúra.

4 órakor tehát a Kávézó előtt várakoztam. Egyszer csak le lassított előttem egy matt fekete BMW és egy nagyon jól öltözött öltönyös úr szállt ki.

-Még jó, hogy nem az otthonkába jöttem.- gondoltam magamban.

Miután bezárta a kocsit felém fordult és a kezét nyújtotta.

-Maga Kiara igaz?

-Igen, de kérem tegeződjünk.

-Köszönöm.- miközben kezet ráztunk szemügyre vettem kicsit. Elég magas és izmos testalkata volt. A szeme gyönyörű tenger kék volt, ami tökéletes illett a barna hajához, ami oldalt fel volt neki nyírva, középen viszont hagyta megnőni, és zselével lapította hátra. A keze egyszerre volt puha, de közben masszív. Elég jól nézett ki.

-Erre menjünk.- intettem be a kávézóba.

-Ide hátra leülhetünk, itt nem zavar senki. Szóval... Nagy Márk, 25 éves, frissen diplomázott, üzletvezető.

-Eddig stimmel. -mosolyodott el.

-Miért döntöttél úgy, hogy nálam szeretnél dolgozni?

-Elég sokat hallottam erről a helyről. Az egyetem sajnos messze van innen de minden héten megfordultunk itt az osztálytársakkal. Tetszett a hely, a leírás, a munkakör, és az itt dolgozók is szimpatikusak voltak.

-Hogy hogy még csak most diplomáztál le?

-2 évet kint töltöttem a középiskola után külföldön. Dolgoztam, de nem becsülték meg a munkámat, mivel csak érettségim volt. Akkor eldöntöttem, hogy hazaköltözöm és lediplomázom. Az egyetem mellett dolgoztam egy bárban, de ott sem a hely, sem a kollégák nem voltak éppen barátságosak. Most valami családiasabb helyet kerestem.

-Értem. Hát akkor... Nagy Márk üdvözlöm a csapatunkban, természetesen csak próbaidőre.- nyújtottam felé a kezem, ő pedig elmosolyodott.

-Mikor tudnál kezdeni?

-Akár most rögtön!

-Rendben, akkor kezdjük az alapokkal. Mint minden vendéglátó helyen, itt is a vendég az első, ezzel gondolom tisztába vagy! Gyere, közben körbe vezetlek és bemutatlak.

-Itt lesz az irodád. Nem nagy hely, de a célnak megfelel, illetve, ha neked úgy kényelmesebb otthonról is intézheted a rendeléseket. De most nagyon előreszaladtam!-nevettem fel.- Ez nyilván csak akkor következhet be, ha éves állásra veszlek fel. Az elején mindenképp szeretném látni a munkád.

-Tiszta sor!

-Jól van. Most pedig ismerkedj meg a többiekkel. Igyál valamit nyugodtan. Én nem szabom meg ki mit iszik! De azért ésszel!-nevettem fel ismét.

-Nekem most mennem kell. Maradj zárásig, amíg nem találok még 1 embert sajnos ebben is be kell segítened. Örültem! Holnap kérlek reggel 9-re gyere ide! És mindent egyeztetünk.

-Én is örültem. Akkor reggel 9-kor. Szia!

-Szia!- elköszöntem mindenkitől és elindultam a kiállításra.