The Band (JK f.f.) - Befejezett

10. rész

A suliba érve azonnal SoYangot kerestem tekintetemmel, akit meg is találtam az egyik padnál. De arra nem számítottam, hogy nem lesz egyedül. Ő most komolyan Taehyungal beszélget? Na nemár! Mi történik itt? Odamenjek? Nem! Inkább hagyom őket dumálni, nem akarok bezavarni a nagy idillbe. El akartam sétálni de Tae észrevett és odakiáltotta, hogy menjek oda. Mivel kb az egész suli hallotta minden szempár engem talált meg. Elmondva magamban egy gyors káromkodást, fejemet ingatva indultam el feléjük. Mikor majdnem odaértem hozzájuk egyszer csak Jimin csatlakozott hozzám.

- Sziasztok! -köszöntem a beszélgető feleknek.

- Szia NaRa! -ölelt meg barátnőm- Hogy vagy? -kérdezte ezt úgy, mintha nem is Taevel beszélgetett volna.

- Én jól. De látom te is jól vagy? -biccentettem a fiú felé- Mi folyik itt?

- Képzeld egyszer csak mellém ült és elkezdett beszélni hozzám. -súgta lelkesen fülembe.

- Aha ez nagyszerű. -súgtam vissza.

- Mizu NaRa? -lépett hozzánk a hiányzó láncszem is- Épségben hazaértél szombaton? -karolta át Jimint.

Aish! Ezt meg miért kellett? Direkt hozott kellemetlen helyzetbe Yang előtt? Ne már! Barátnőm olyan kerek szemekkel nézett, hogy csoda volt hogy nem estek ki a helyükről.

- Igen. Mondtam, hogy tudok magamra vigyázni.

- Aha szuper.

- Mikor lesz kész a klip? -kérdezte Tae, aki felállt közénk.

- Nem tudom. De mért engem kérdeztek? A rendező tudja meg a vágók. Én csak a kamerát fogtam. -vontam vállat.

- Az a legfontosabb feladat szerintem. Hiszen ha nincs egy jó operatőr akkor hiába a kemény munka, kukába dobhatjuk a felvételeket. Nem igaz srácok? -kérdezte a többieket arcán komolysággal.

- Ja Kooknak igaza van, klassz voltál! -simított vállamra Jimin.

- Kössz srácok! -már annyira zavarban voltam, hogy nem tudtam mit tegyek- Gyere SoYang menjünk órára! -rángattam el a lányt- Sziasztok fiúk!

Hallottam ahogy elköszönnek de nem álltam meg, sőt meg se fordultam. Oldalamon Yangal a terem felé siettem. Az emeletre érve barátnőm megállított és karbatett kézzel, lábaival dobogott a padlón. Arcából ítélve válaszra várt, mi volt ez az egész. Jó lenne ha én is tudnám!

- Mi az? -néztem rá.

- Szerinted? Mi volt ez az egész? -kérdezte tipikus huncut mosolyával.

- Semmi. Nem tudom mi ütött beléjük. -vontam vállat.

- Tényleg? És mi volt az a szöveg, hogy hazajutottál-e épségben? Honnan is kellett hazajutnod? -úgy vallatott akár egy nyomozó, kezdtem félni tőle.

- A stúdióban voltam, dolgoztam. De ezt te is tudod!

- Igen de azt nem, hogy velük!

- Hát ez van. Egy új klipet adnak ki és Sihyuk megkért ugorjak be az egyik kamerás pasi helyett, mert beteg lett. Most mondtam volna le? Tudod te mennyit fizetnek egy operatőrnek?

- Igen, tisztában vagyok vele. De hogy lettetek ti ilyen jóban, hmm? -istenem az a mosoly...

- Yang! Ne már! Ez erős túlzás, nem vagyunk jóban. Csak szünetben és forgatás után beszéltem velük néhány szót. Segítettek elpakolni, nem lehettem bunkó, hogy ne szóljak hozzájuk. Nem lett volna kötelességük ottmaradni segíteni, mégis megtették.