The Band (JK f.f.) - Befejezett

34. rész

Szomorúan mentünk el hugomért miután csúfos kudarcot vallottunk a rendőrségen. Hazafelé tartva folyamatosan azon gondolkoztam mi tévő legyek. A csalódottság annyira úrrá lett rajtam, hogy úgy éreztem kezd elfogyni a talaj a lábam alól. A dormba érve a fiúk jól szórakoztak éppen VLive-ot tartottak. Hogy ne zavarjunk elvonultunk a mi lakrészünkbe. Yangnak el kellett mennie valami üzleti ügyben az apjával, így kettesben maradtam ShinAhval és persze Yonaval. Hugom valami mesét nézett a tv-ben, de annyira el voltam kenődve, hogy nem is figyeltem. Esteledett már mire a srácok végeztek. Tae jött be szólni, hogy ha akarunk menjünk be nyugodtan.

- Hali lányok! -rontott be az ajtón.

- Szia Tae! -köszöntem a tőlem telhető legkedvesebb hangnemben.

- Szia! -bökte oda halkan ShinAh. Ennyire tetszene neki ez a fiú?

- Kész a vacsi gyertek enni.

- Nem vagyok éhes. -felelte lehajtott fejjel a szomorkodó lány.

- Én megyek. -álltam fel- Tae, ha megkérlek itt maradnál ShinAhval? Nincs túl jó passzban és én hiába próbálom felvidítani nem megy. Te úgyis olyan jó vagy ebben.

- Persze, nem gond. -közben a ledöbbent lány gyilkos pillantásokkal tudatta, hogy nincs ínyére a dolog.

- Yona, gyere te is vacsizni drágám. Hagyjuk a felnőtteket beszélgetni.

Rájuk mosolyogtam aztán becsukva magunk mögött az ajtót gyorsan távoztunk a helyszínről. Remélem sikerül kicsit összebarátkozniuk! Legalább ennyi öröme legyen annak a szegény lánynak. Ha vége ennek az egésznek, talán még valami jó is kisülhet ebből.
A hatalmas házba érve a srácok már az asztal körül ültek. Hobi volt az első aki észrevett minket és odarohanva hugomhoz kérés nélkül kapta fel és vitte ölben az asztalhoz. A többiek is rögtön elmosolyodtak amint meglátták őt. Jimin és Nam megcsipkedték arcát, Jin pedig összevissza borzolta a haját, amin persze önfeledten nevetett a kis hölgyemény. Ja, nem neki kell küszködnie vele minden reggel... Szuper. Leültem JeongGuk mellé és szedett nekem is a kajából. Próbáltam úgy tenni, mintha minden rendben lenne, még viccelődtem is Yoongival és Jiminnel. Az utóbbival összemértük kisujjainkat és mikor kiderült, hogy az enyém hosszabb az övénél nagy nevetésben tört ki mindenki, még én is. Szegény csak elszégyelve magát hajtotta le fejét az asztalra. Vígasztalásként hugom megsimogatta arcát és annyit mondott neki, hogy „Ne sírj majd megnősz” amin talán még nagyobbat nevettünk, mint az előbb. Nekik köszönhetően tényleg egy kis időre el tudtam feledni a sok rosszat ami körülvett. Napok óta most először tudtam önfeledten nevetni. Ami kissé bűntudatra sarkallt, mivel nem szabadna jól éreznem magam miközben ilyen veszélyek fenyegetnek. Csak tudnám hogy nézzek velük szembe...
Miután végeztünk felajánlottam, hogy segítek elmosogatni ha már nem lehettem jelen a főzés pillanataiban. Jin hálásan megköszönte és elnézést kérve tőlünk ment el aludni. Láttam rajta mennyi fáradt, így nem is volt kérdés, hogy kisegítem. Persze J-Hope és Jimin azonnal ellopták hugomat és elbújtak a tv szobába mesézni. Istenem, mint a gyerekek. Suga és Kook segítettek nekem a mosogatásban, de Yoongi hamar megunta a dolgot így mondván, hogy fáradt gyorsan elslisszolt szobájába.

- Hm, tipikus Yoongis hozzáállás. -jegyezte meg JeongGuk, amin csak nevettem- Jó látni ahogy nevetsz. -bökte meg csípőjével az enyémet, amin csak mosolyogtam.

- Mikor is lesz az a fellépés amiről a videóban beszéltetek?

- Áhh hát nézel minket? Lebuktál! -öltötte ki nyelvét. Istenem akár egy gyerek, de még ez is jól állt neki. Hogy csinálja ezt?- Amúgy holnapután. Miért?

- Csak kérdem. Hol lesz?

- A nemzeti stadionban. Miért, jönni akarsz?

- Hát, öm mentem volna. De különórám lesz. Tudod(?) sok volt a kihagyásom. -hazudtam, ismét...

- Nem tudod átteni?

- Jó lenne, de nem lehet. Ne hari de a tanulmányaim fontosabbak a fellépésednél. -pöccintettem állára.

- Áú, ez megsebzett. -kapott szívéhez a kis dráma király.

- Inkább neked kellett volna szerepelned Tae helyett a Hwarangban.

- Ugye? Én is mondtam. Amúgy tényleg, hol van Taehyung?

- Ő most elfoglalt. -mosolyodtam el a gondolattól, hogy talán sikerül kicsit megtörni a jeget köztük.

- Oké nem kérdezősködöm. Fejezzük ezt be aztán menjünk aludni. Fáradt vagyok.

Csak megforgattam szemeim. Hogy nyafoghat valaki ennyit? Tényleg kész dráma király. Belehúzva a mosogatásba kb tíz perc alatt végeztünk. Yonaért mentem de ő könyörgött nekem, hogy hagy maradhasson az idézem, cukival és főnökkel mesézni. Hát nem mondom tud beceneveket kitalálni, ami mondjuk azért elég viccesre sikerült. A két fiú is kérlelt így beleegyeztem, de kikötöttem Jiminnek, hogy 9-nél tovább ne hagyja tévézni. Megígérte, hogy 8:50-kor ágyba dugja így megkönnyebbülten mentem aludni. JeongGuk gondosan megágyazott magamellett és megpaskolva a paplant utalt arra, hogy nekem ott kell aludnom. Bár nem tartottam jó ötletnek de mivel nem akartam ShinAhnak bezavarni, ott aludtam. Ha Taehyung nem jött vacsizni, akiről köztudott, hogy imád enni, akkor ott komoly dolog történt. Remélem elmondta a fiúnak hogy mit érez iránta és abban is nagyon bíztam, hogy Tae ha nem is tetszik neki ShinAh kedvesen utasítja vissza. Amíg Kook elment zuhanyozni addig én kerestem valami ruhát a cuccai közt, ne farmerban kelljen aludnom. Az azért elég kényelmetlen lenne. Találtam egy kb rám passzoló melegítő nadrágot, amibe hamar bele is bújtam. Kicsit nagy volt de megkötöttem a fűzőjét, így nem esett le rólam. Mikor végzett cseréltünk én mentem a fürdőbe. Hamar lezuhanyoztam, gyorsan el akartam aludni, hogy holnap tiszta fejjel, nyugodtan gondolkodhassak. Mikor kiértem Kook már aludt. Hogy tud ilyen gyorsan elaludni? Valami elképesztő. Nekem jobb esetben is kell legalább félóra ahhoz, hogy alvás közeli állapotba kerüljek. Csak figyeltem ahogy alszik, olyan békés volt arca. Nagyon nagyon óvatosan végig simítottam puha bőrén, amitől én lettem libabőrös nem ő. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes? Befeküdtem mellé és azonnal elfogott a bűntudat kínzó ereje. Ez a tökéletes fiú miattam került veszélybe, amiről még csak nem is tud. Miattam akarják bántani. Remélem valami nagyon gyorsan az eszembe jut, mert már csak egy napunk van hátra a fenyegetés alapján. Ha nem találok ki valamit, számomra fontos emberek fognak életveszélybe kerülni.
De mit tehetnék? Egyedül... Hiszen már a rendőrök sem hisznek nekem/nekünk. Én Sihyukhoz képest senki vagyok. Még a Kim család ügyvédje sem tudta börtönbe juttatni, akkor én mit akarok!? Egy senki vagyok. Nekem nincsenek ismerőseim, nem ismerek senkit a felsőbb körökben és nincs pénzem lefizetni másokat, hogy álljanak az én oldalamra. Nem is értem mit gondoltam mikor azt hittem képes leszek ezt megoldani! Talán ShinAhnak igaz van, el kéne mondanom Jungkooknak az igazat. Hiszen mégis csak joga van tudni, hogy veszélyben van. De hogy mondhatnám el? Csalódna bennem amiért hazudtam neki. Újra... Miért bántom őt folyton? Nem értem. Ezzel magamat is bántom, de mégis megteszem. Egy szörnyeteg vagyok. Mégis miben különbözök én Sihyuktól? Hiszen én is azokat bántom akiket a legjobban szeretek. Gátlástalanul a szemébe hazudok annak, aki a szívét adta nekem. Nem is érdemlem meg őt, sem a szerelmét! Könnyeim utat törve maguknak folytak le arcomon, amit én némán tűrtem. Közben az alvó fiú felé fordultam és tökéletesen megformált arcéleit tanulmányoztam. Hófehér bőrét még a sötétben is jól láttam. Fekete haja kissé szeméhez lógott, de még ígyis iszonyat jól nézett ki. Nem is értem mit tettem amiért őt magam mellett tudhatom. Talán egy hiba lenne, hogy most itt vagyok? Lehet nem is kéne itt lennem. Ő sokkal jobbat érdemel nálam. Aki őszinte vele, aki sosem hazudik neki és folyton mellette van. Azt nem állítom, hogy nálam jobban szeretné, mert azt kétlem, hogy lenne bárki aki jobban tudná őt szeretni nálam... de az biztos, hogy más nem hazudna neki annyit mint én.
Mit tegyek?