The Band (JK f.f.) - Befejezett

16. rész

Jungkook szemszöge

A kis minikoncert után a dormba érve azonnal a szobámba vonultam. Nem volt kedvem semmihez és senkihez. Bár jól sikerült a mai fellépés és szuper volt a rajongókat látni és hallani, de mégis a szomorúság az ami körbeölel és nem az öröm vagy a lelkesedés. És hogy mi az oka? Talán meglepő, talán nem, de NaRa az. Azt hittem a közöttünk lévő jéghegy kezd megolvadni végre és elővehetjük a régi barátságunkat, erre ma ez történik... De miért váltott át hirtelen újra erre a rideg, távolságtartó módra? Hiszen reggel még olyan vidám volt és tök jól elbeszélgetett velünk. Talán Jinék mondtak neki valamit? Áhh kizárt, ők nem is olyanok. Nagyon kedves emberek és a barátaim, szinte már a testvéreim, sosem lennének képesek bárkit is bántani. De akkor mi történhetett? Nem értem. Én csináltam valamit? Biztos az volt a baj, hogy idehoztam őt. Nem kellett volna. Talán ha többször csengetek vagy ha bekiabálok a kapun akkor kijött volna valaki abból az óriási házból. Biztos én rontottam el valamit...
Zavarosan kavargó gondolataimból az ajtó nyitódása hozott vissza. Jimin és Taehyung jöttek be sebesen.

- Mi van Kookie, mi ez a fancsali kép? -préselte össze arcom Jimin.

- Hagyj már... -löktem el kezeit.

- Mi bajod van? -nézett rám Tae.

- Semmi. Miért jöttetek?

- NamJoon szólt, hogy várnak minket a cégnél.

- Minek?

- Nem tudom, gondolom megint valami megbeszélés vagy elsorolják, hogy milyen klasszak vagyunk. -nevetett Jim, bár most nem tudtam vele nevetni.

- NaRa is ott lesz? -talán ezt egy kicsivel több lelkesedéssel kérdeztem mint kellett volna mert azonnal nekemestek és elkezdtek párnával püfölni.

- Jaj a mi kis maknaenk szerelmes. Húúú!

- Kookie és NaRa, lalalalla. -énekelgette Tae.

- Ne már srácok! -temettem kezeimbe tüzelő arcom.

- Jólvan már ne szégyeld, nem kell ennyire zavarba jönnöd.

- Nem jöttem zavarba csak ti mindent félreértetek. Nem vagyok szerelmes, csak megkérdeztem ott lesz-e. Most ebben mi olyan nagy szám?

- Ja, semmi. -vette elő huncutabbik mosolyát Jim, istenem...- De szerintem nem lesz ott mivel zártkörű esemény lesz. De nekünk ott kell lenni, szóval igyekezz!

Kivonultak a szobámból én pedig gyorsan lezuhanyoztam. Nem akartam menni, de nem hagyhattam cserben a többieket. Hiszen itt nem csak rólam szól minden, nem lehet úgy ahogy én akarom. Ez egy csapat, egy nagy család, itt együtt döntünk és minden döntést jól megfontolunk. A srácok kedvéért mosolyt erőltettem arcomra és úgy mentünk be a céghez.

A kis "ceremónia" után alig vártam, hogy hazaérjünk. Totálisan le voltam merülve, pedig ha úgy vesszük ma semmit sem csináltunk. Asszem' már agyilag vagyok lemerülve nem testileg.

....

A hétvége további részét az ágyban fekve töltöttem. Bár a srácok néha bejöttek zaklatni és valami videót is csináltunk, de nagyrészt egyedül voltam. Valahogy nem volt kedvem semmihez. Na meg jól esett ez a semmittevés. Régen volt már ilyen.

&&&

Hétfő reggel a fürdőmben készülődtem mikor észrevettem, hogy egy idegen fésű hever a padlón. Rózsaszínű volt, fogókáján gyöngyökkel. Na ez vagy NaRa-é vagy a hugáé. Hogy maradt ez itt? Biztos a nagy sietségben felejtette el. Vissza kell adnom! Hiszen ezt kívánja a kötelesség nem? Ez legalább egy kiinduló pont egy beszélgetés elindításához. Legalább is nagyon remélem.
Becsúsztattam táskámba a kis tárgyat és indultam a suliba, Jiminel és Taehyungal oldalamon. A hatalmas épület előtt már alig bírtam bemenni a parkolóba, úgy körülvették a kocsimat a rajongók. Mért jó ez nekik nem értem? Folyton dudálnom kellett nehogy elüssek valakit. Ez a híres élet kezd egyre nehezebb lenni... Pár perc szenvedés után végre sikerült leparkolnom és kiszállva a kocsiból szememmel NaRat kezdtem el kémlelni. De még nem láttam sehol. Nem sokkal később egy fekete Audi gurult be a kapun, amiből SoYang és NaRa szállt ki. Na végre! Láttam ahogy felénk néz, de amint észrevette, hogy figyelem elkapta tekintetét és sietve az épületbe rohant, barátnőjét magaután húzva. Miért menekül előlem? Ennyire megbántottam volna? Nem értem. De, hogy kérdéseimre választ kapjak utánuk eredtem. A lenti folyosón nem találtam őket így az emeletre mentem. A termünk előtt álltak. Közeledve feléjük, láttam ahogy NaRa el akar menni de SoYang karon ragadva őt, visszatartotta. Köszi Yang!