The Band (JK f.f.) - Befejezett

13. rész

A suli felé menet SoYang felvett az autójával és együtt mentünk be a hatalmas kapun. Mikor kiszálltunk láttuk, hogy lányok hadai rohanják le az éppen érkező három fiút. Milyen szánalmas...! Alig tudtak kiszállni kocsijukból, úgy körbeállták azokat. Mi csak nevetne indultunk el az épületbe. Egy pillanatra megálltam, hogy megkeressem táskámban nagyon jól elbúvó telefonom, hogy majd felhívhassam SoHeet. Yang nem várt meg, szerintem észre se vette mikor lemaradtam. Ahogy utána baktattam láttam ahogy a lépcsőkön állva figyelme a fiúk felé irányul. Nem tudom miért de ez engem is arra kényszerített, hogy én is odanézzek s amit ott láttam... nem is tudnám elmagyarázni milyen volt. Jimin két aláírás közt a barátnőm felé pillantott és mosolyogva biccentett neki, amitől Yang totál zavarba jött és kipirultan vigyorgott. Hát itt meg mi folyik? Odamentem és behúztam őt az épületbe.

- Ez meg mi volt? -vontam kérdőre, nagyon kíváncsi lettem.

- Semmi. Mi lenne? -hangja vékony volt, tudtam hazudik.

- Kim SoYang! Ne hazudj nekem! Mi volt ez a kis biccentés Jimin részéről? -mosolyodtam el- Hamar leváltottad Taet. -nevettem.

- Jaj NaRa, te olyan cinikus vagy! -ingatta fejét- Hmm... Na jó, elmondom de nem nagy ügy. -vont vállat- Tudod a koncert után elmentem velük arra a köszöntőre? -bólintottam- Egész jól elvoltunk, sokat nevettünk, beszélgettünk. Én próbáltam Taehyungal beszélgetni, de folyton lerázott és inkább Jungkookal és Jinel baromkodott. Aztán leültem egy sarokba, nem akartam zavarni őket. Egyszer csak Jimin odajött hozzám és megkérdezte, hogy zavarna-e ha mellém ülne és beszélgetnénk. Mondtam, hogy nem, üljön csak le nyugodtan, és... nos vele dumálgattam egész éjjel. Hajnal körül pedig hazakísért. Ennyi. -tette karba kezeit.

- Hűha, nem semmi hétvégéd volt. Akkor Jimin jófej is tud lenni? -ezt inkább magamtól kérdeztem mintsem tőle.

- Meglepődnél. Bármit is gondolsz róluk, és én tudom mit gondolsz, hidd el nem úgy van! Annyira jófejek és kedvesek az emberekkel, de tényleg. És ezt a barátodként mondom, nem mint egy Army.

- Örülök, hogy sikerült velük jóban lenned.

- Te mért nem adsz egy esélyt nekik? -dőlt neki a falnak.

- Bocs Yang, de tőlem már az is nagy erőfeszítés és előrelépés ha képes vagyok velük egy légtérben lenni. Úgyhogy légyszi, ilyesmire ne kérj engem.

- Jólvan, te tudod. -emelte fel kezeit- Gyere menjünk fel a terembe, nem sokára kezdődik az óra.

Csak bólintottam majd elindultunk. Tényleg örültem, hogy SoYang ilyen könnyen összebarátkozott a srácokkal, de ne várja el tőlem is ugyanezt. Nem az én világom ez a showbiznisz és a sztárság, jobb szeretem a normál embereket, akikről azt sem tudják kik ők.

A nap további része elég nyugisan telt. Suli végeztével siettem az oviba majd onnan a kávézóba. Amíg dolgozom Yona az öltözőben lesz, SoHee adott neki egy tabletet azon játszik, mesézik és amit szeret, ellesz vele egész műszak alatt. Miután megbeszéltük, hogy addig ő itt marad amíg én odakint leszek és kiszolgálom a vendégeket, kimentem SoHeehez a pultba és elkezdtem munkámat.

Olyan hat óra körül betoppant Hee bátyja BoGum is. Mindkettőnket meglepett a hirtelen látogatása, hiszen a huga szerint nem gyakran jár ide. A meglepett lány azonnal a nyakába ugrott és üdvözölte testvérét. Aki miután letette a szédült lányt, felém kezdett el közeledni és mosollyal arcán köszönt nekem.

- Szia NaRa! Hogy vagy? -ült le a pulthoz.

- Han úr! -hajoltam meg előtte.

- Na! Mi ez a hivatalos hangnem?