The Band (JK f.f.) - Befejezett

21. rész

Reggel álmosan kászálódtam ki az ágyból, semmi erőm se volt. Egy szemhunyásnyit se aludtam. A fürdőben igyekeztem emberi külsőt varázsolni magamra, már amennyire ebben az állapotban lehet. A házvezető nő Yonaért jött és elvitte az oviba. Mióta a kórházban voltam megszokta, hogy nem én viszem, így nem akartam megzavarni a kis menetrendjét. Elbúcsúztunk és egy gyors puszi után rohant Chang nénihez. ShinYeol a konyhában tevékenykedett, közben valakivel telefonált. Odaérve csak egy aprót biccentettem nem akartam belezavarni a beszélgetésbe.

- Ne, ne mondd ezt. Jó-jó majd megcsinálom. Igen beszélek vele. Ne drágám, kérlek!

Ennyit értettem a telefonálásból, ami nem éppen sok. De annyit leszűrtem, hogy Sihyukal beszélt. Bár nem valami jó hírt kaphatott mert hangja elég elkeseredett volt és ahogyan a telefonba mondta... Miután letette felémfordult és igyekezett úgy tenni, mintha minden rendben lenne.

- Kérsz reggelit NaRa?

- Nem köszönöm. Sietek az iskolába. Nem akarok elkésni, hiszen úgyis az utolsó hetünk a karácsonyi szünet előtt. Plusz sokat kell pótolnom.

- Rendben. Akkor legyen szép napod!

- Köszönöm! -hajoltam meg majd elindultam, ám egy kis dolog nem hagyott nyugodni- Elnézést, de kérdezhetnék valamit?

- Persze, kérlek kérdezz csak nyugodtan nem kell engedélyt kérned.

- Mi van ShinAhval? Már jó ideje nem láttam kijönni a szobájából.

- Azért nem láthattad mert nincs a szobájában. Sihyuk vidékre küldte őt a nénikéjéhez, hogy neveljen belé egy kis tiszteletet.

- Tényleg? -meglepődtem ezen- Na és mikor?

- Rögtön akkor mikor kiderült mit tettek veled a barátnőivel.

- Értem. Remélem azért nem fog annyira haragudni? -jegyeztem meg halkan.

- Nyugodj meg, már nem bánthat téged. De ha mégis netalán előfordulna kérlek előbb nekem szólj és ne az apjának rendben?

Kissé meglepett tőle ez a már-már könyörgő hangnem. Talán történt valami amiről nem tudok?

- Persze, úgy lesz. De most már indulnom kell. Szia! -hajoltam meg.

Kilépve az ajtón rögtön megcsapott a hideg téli levegő. Eléggé hideg van, szinte csípi az arcomat. Csizmám alatt csak úgy ropog a fehéren díszelgő hó. Az utak tiszták, mintha nem is esett volna. Az utcai lámpák fénye itt-ott sárga árnyalatot ad a fehér takarónak. Az iskolához közeledve oldalra pillantok mikor egy fekete Audi elhalad mellettem, de sajnos be kellett látnom, hogy nem barátnőm az. Ő jelenleg a világ másik felén van. De a jó hír az, hogy a héten már hazajönnek. Már alig várom! Nagyon hiányzik SoYang, mióta kijöttem a kórházból szinte nem is beszéltünk mert vagy ő volt nagyon elfoglalt vagy én. De megígérte, hogy amint visszaér csapunk egy csajos napot, ami csak a miénk. Ezeken elmélkedve beértem a suliba. A furcsa ebben az volt, hogy alig értem be az épületbe a diákok amint megláttak azonnal odarohantak hozzám és kérdezgettek hogy vagyok, mi történt és páran együttérezve velem kikötötték, hogy ShinAh és Hyewol milyen szörnyű emberek. De honnan tudnak róla mikor senki nem volt ott csak mi? Mi ez a nagy "törődöm veled"? Mi ütött az emberekbe? Nem értek semmit.
Átverekedve magam a tömegen elrohantam a szekrényemig. Kezdett ez a tömeg már nagyon kiakasztani. Mondjuk az nagyon érdekelne, hogy honnan a fenéből tudták meg? Pár pillanattal később csörögni kezdett a telefonom. Előkapva táskámból láttam, hogy Yang hív. Rányomtam a kis zöld ikonra és fülemhez emeltem a készüléket.