The Band (JK f.f.) - Befejezett

33. rész

Jungkook szemszöge

Hol van már ez a lány? Nem értem. Azt ígérte ötre hazaér, erre meg már hat óra van. Csak nem leragadt a kávézóban? Biztos feltartja SoHee vagy az a kotnyeles bátyja. Hiába hívom nem veszi fel. Nem látja, hogy hívom? Lenémította volna? Remélem nem tűnik el ugyanúgy, mint legutóbb. Csak nem teszi meg azt velem újra? Felhívom SoYangot hátha tud róla valamit, mégis csak barátnők. Ha nekem nem is, neki biztosan megsúgta hova megy. Megkeresem névjegyzékemben a lány számát és már tárcsázom is. Szinte azonnal felveszi.

~ Jaj Jungkook... -hallom meg kétségbeesett hangját, tisztán kivehető, hogy sír, kezdtem rosszat sejteni.

~ Mi van Yang mi a baj? -kérdezem aggódva.

~ NaRa... -szipogott párat, én meg nem győztem kivárni, hogy mondja már mi van.

~ Mi van NaRaval!? -kezdtem egyre ingerültebb lenni.

~ Kórházban van. Most hoztam be. -nyögte ki végül.

~ Mi!? Miért? Tudod mit(?) ne válaszolj, azonnal ott vagyok!

Bontottam is a hívást és kocsikulcsomat fogva azonnal elindultam. A többiek csak néztek hova megyek ilyen feldúltan, de nem szóltak semmit. Padlógázzal tettem meg a kilométereket, semmi sem érdekelt, még a piroson is áthajtottam. Kb fél órán belül a kórháznál voltam. Gyorsan leparkoltam és felhívtam Yangot, hogy jöjjön le elém mert nem tudom melyik kórteremben vannak. A liftben igyekeztem megtudni mi történt.

- Hogy van NaRa?

- Már jobban, magáhoztért. -felelte megkönnyebbülten.

- De mégis mi történt?

- A buszmegállóban találtam rá, ott feküdt a földön. Az orvos szerint egy kisebb szívrohama volt.

- Hogy!? -nem akartam elhinni amit hallok. Szívroham?

- Szerencsére nem volt vészes, így nem lesz semmi maradandó dolog belőle.

- De mi okozta ezt? Vagy csak úgy simán a semmiből rá tört?

- Nem tudom. Az orvos szerint egy nagyobb stressz behatására, de NaRa azt állítja, hogy semmi sem történt.

- És ezt elhiszed neki?

- Hát... Szeretném.

Közben megérkeztünk a kórteremig ahol barátnőm feküdt. Bementünk és láttam, hogy egy ekg gépre van rákötve ami folyamatosan pittyegett, infúzió is be volt kötve karjába. Amint meglátott halvány mosoly jelent meg arcán. Odamentem és leültem mellé az ágyra.

- Hogy vagy? -simítottam arcára.

- Jól. Hogy kerülsz ide?

- SoYang mondta, hogy itt vagy. Mi történt?

- Semmi. Csak rosszul lettem a buszmegállóban aztán a következő percben itt tértem magamhoz.

Mért érzem azt, hogy ez nem teljesen igaz?

- De nem kell aggódnod, jól vagyok. -mutatott végig magán.

- Hogyne aggódnék mikor nem jöttél haza a megbeszélt időre, aztán felhívom a barátnődet és azzal a hírrel fogad, hogy kórházban vagy!?

- Sajnálom... -felelte lehajtott fejjel.

Nem szóltam semmit csak átöleltem. Szorosan hozzámbújt és úgy ölelt, mintha valami halálos betegsége lenne és éppen búcsúzkodna. Sosem csinált még ilyet. Valami történhetett, valami amit nem mond el. Ki kell derítenem mi folyik itt!