The Band (JK f.f.) - Befejezett

2. rész

Mentünk már egy ideje és hiába kérdezgettem izgatott barátnőmet nem árulta el hová is tartunk. Kb fél óra múlva megérkeztünk a Seoul-i színház elé. Mit keresünk itt? Kiszállva a kocsiból kérdőre vontam Soyang-ot miért hozott ide, de csak egy "majd meglátod" szöveggel lerázott. Bementünk az épületbe ahol egyre hangosabb sikoltozások szűrődtek ki az előadóteremből. Kezdtem egyre jobban aggódni, hogy hova hozott ez az őrült lány. Bementünk de olyan sötét volt, hogy szinte az orromig se láttam. Párszor majdnem felestem de barátnőm megtartott. Leültünk egy számunkra lefoglalt helyre és vártuk mi lesz. Legalább is én nagyon kíváncsi voltam. Hova hozott SoYang és miért kellett lefoglalnia a helyünket? Ekkor hirtelen, mintha mennydörgött volna megszólalt a hangos zene. Majdnem szívbajt kaptam az ijedtségtől. Majd a színpad fényei felcsillantak és kiléptek a színfalak mögül a BTS tagjai. Ó te jó ég! Mit keresek én itt? Nem akarok itt lenni! Tudhattam volna, hogy Yang idehoz... Szentséges.... Bármit csak ezt ne! Nem elég a suliban ezt hallgatni még itt is? Nekem ehhez most nincs idegzetem. Felcsendültek a No more dream "lágy dallamai" és a fülsüketítően visongó lányok hadai indultak meg a színpad irányába. A kb 500 férőhelyes színházban teltház volt, egy üres hely sem maradt. Sőt szerintem többen is voltunk mint a megengedett. De ahogy a fiúk elkezdték óriási hely lett szabad, ahogy előre nyomultak. Még szerencse, hogy a színpad és az első sor között kb 2-3 méteres kihagyás van, különben agyon nyomták volna a srácokat. Hogy lehet valaki ennyire fanatikus? Nem hiszem el!

- Miért hoztál ide? -förmedtem rá.

- Hogy kikapcsolódj. Kell egy kis nyugi.

- De pont egy BTS koncertre kellett hoznod? Nemár.

- Most mért? Hisz nagyon jók és a dalok is klasszak. Nem tudom mi bajod van!?

- Inkább hagyjuk... Én hazamegyek! -álltam volna fel de Yang visszahúzott.

- Nem mész sehova! Itt maradsz és jól szórakozol, különben nem viszlek haza! Tudod jól, hogy messze vagyunk. -húzta száját arra a tipikus ördögi mosolyára, amit mindig bevet ha tudta győz egy vitában.

Karbatett kézzel, duzzogva ültem le az utolsó székbe és vártam, hogy vége legyen ennek az őrületnek. Yang előrenyomult és eszelős módjára tombolt a sikoltozó lányok között. Szeretem azt a lányt, de néha esküszöm az agyamra megy!

Kb két órával később vége lett a nagy felhajtásnak és mindenki hazaindult. Alig vártam már, hogy mi is lelépjünk. De persze a drága SoYang ki nem hagyta volna a közös képet a fiúkkal. Odarángatott engem is, hogy majd én leszek az a szerencsés aki megcsinálhatja róluk a képet. Nem repestem az örömtől, de ha ez kell ahhoz, hogy végre hazamehessek, megteszem. Yang átverekedte magunkat a tinilányok tömegén és előre jutottunk. Szuper... A fiúk fáradtan, izzadtan álltak a színpad mögött, valamelyikük épp egy flakon vízből kortyolgatott. Hát közel két óra hosszas táncikálás után nem is csodálom, hogy ennyire ki vannak fulladva. De ha ez kell nekik...viseljék el! Nemde? SoYang középre állt és intett nekem, hogy csináljak róluk képet. Persze Jungkook felismert minket, szinte azonnal, majd Tae és Jimin is rájöttek kik is vagyunk.

- Szia SoYang! -köszönt rá Kook.

- Szia, sziasztok! -láttam rajta mennyire örül, hogy felismerték.

- Fiúk hagy mutassam be az osztálytársamat SoYangot! -állt mellé Jungkook és a többiek felé fordította- Ő itt Jin, Namjoon, Yoongi és Hoseok! A többieket ismered.

- Szia! Örvendek! Hali! -köszöntek vissza neki.

- Sziasztok! De egyébként tudom a nevüket, ismerek mindenkit. -vallotta be kipirultan, a fiúk csak önelégülten mosolyogtak.